Így neveled a sárkányodat 3.

Végéhez ért az animált, vikinges-sárkányos kaland-trilógia; méltó lezárást kapott a történet, ami a világot ugyan nem váltja meg, hiszen az alapkonfliktus ezúttal sem kínál különösebb újdonságot (ismét egy mindenre elszánt sárkányvadásszal kell felvenni a harcot fiatal hőseinknek), ám a kedves és bohókás szereplők, na meg a hangulat és a végtelenül pozitív életérzés képes felülkerekedni e hiányosságon.

Azt hiszem, a három filmből ennek a "leggyengébb" a története, de ezt direkt írtam idézőjelben, hiszen a sablonok ellenére is élvezhető, ugyanakkor a második részé lényegesen jobb volt, ez viszont sokkal inkább egy már kitaposott ösvényen halad, viszont éppen ez az, amitől működik.

A mondanivaló is régi ismerős az amerikai filmekből: akit szeretünk, azt elengedjük, hogy szabad lehessen. Szájbarágós kicsit, persze, de Hollywoodban ez az elvárás, szóval nem érdemes háborogni rajta, inkább mosolyogjunk Fogatlan ügyetlen udvarlási próbálkozásain, tátsuk a szájunkat a parádés akciójeleneteken (a vizuális konzultáns ezúttal is Roger Deakins volt, bár a második filmben lényegesen jobban "kihasználták" a tudását), és örüljünk együtt Takonypóc és Astrid házasságának.

Talán nem túlzok, ha azt mondom, hogy az Így neveld a sárkányodat mindhárom része gyűjtői polcokra való. Az enyémre legalábbis mindenképp. :)