Titan - Időszámításunk után

Emlékszünk még, amikor a '90-es évek második felében, a 2000-es évek legelején a nagy stúdiók próbálták megtörni a Disney rajzfilmes egyeduralmát? A 20th Century Fox is próbálta meglovagolni az Aladdinnal és Az oroszlánkirállyal keltett animációs hullámot, így született meg az Anasztázia, az Egyiptom hercege, majd a Titan - Időszámításunk után, de mivel háromból háromszor nem tudott anyagi sikert összehozni, végül felhagyott a próbálkozással, a rajzfilmes részlegét is felszámolta.

A Titan A.E. bukása volt a három produkció közül a leghangosabb; 75 milliós gyártási költség mellett alig 37 millió dollárt tudott csak összekaparni; a közönség egyszerűen nem volt kíváncsi az alapvetően érdekes, ámde riasztóan kidolgozatlan filmre, amit ezek után az olyan nagy színészek sem tudtak megmenteni, mint Ron Perlman, Bill Pullman, Drew Berrymore vagy Matt Damon.

A Fox mindenáron meg akarta mutatni, hogy ő is képes olyan fantasztikus számítógépes animációkra, mint az Egércég, ami végső soron sikerült is, csak épp a lenyűgöző látvány mellett elfelejtette, hogy ki a célközönség, plusz tisztességes történetet sem íratott, a figurák totálisan érdektelenek maradtak, a fordulatok erőltetettek és hiteltelenek, mindez együtt pedig összecsapott, felemás végeredményt vont maga után.

Kár, mert bőven volt lehetőség a sztoriban, sőt, élőszereplős verzióban jobban meg is élt volna (ahogy egy ideig tervezték is), így viszont nagy kihagyott ziccer lett csak.