A történet nincs bő lére eresztve: Moore rács mögé kerül, próbál életben maradni az európai ésszel felfoghatatlan körülmények között, ám egy nap megtudja, hogy az elítéltek thai box edzéseken vehetnek részt, amivel börtönök közötti bajnokságokra készülnek, és úgy dönt, hogy kamatoztatja korábbi tudását, így első külföldiként bekerül a csapatba.
Ennyi. Nincs semmilyen NAAAAGY konklúzió vagy tanulság a történetben, hacsak nem annyi, hogy a főszereplő rájön, mennyire elszúrta az életét, és ez kellett ahhoz, hogy változtatni akarjon.
Felejtsük el a Bosszú börtönébent, a Menekülés Absolombólt, a Fortresst és a többi olyan produkciót, ahol a főhős meg akar szökni, bosszút akar állni az őt rács mögé juttató gennyládán, mert Jean-Stéphane Sauvaire filmjének semmi köze nincs ezekhez.
Ez egy (jó értelemben) roppant egyszerű film, betonkemény hangulata van, semmi csiricsáré vizualitás, tök realista az egész, zene is alig, tele szénné tetovált thai nehézfiúkkal, Joe Cole pedig kb. eszköztelenül játszik, de ehhez a kíméletlenül naturalista stílushoz éppen ez kell.
Azt nem állítom, hogy alapjaiban forgatja fel a börtönfilmek műfaját, de elég jól megmutatja, hogy Hollywoodon kívül is bőven van lehetőség és főleg tehetség újat mondani a témában.
Azt nem állítom, hogy alapjaiban forgatja fel a börtönfilmek műfaját, de elég jól megmutatja, hogy Hollywoodon kívül is bőven van lehetőség és főleg tehetség újat mondani a témában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése