Életünk apuval

Maya Forbes rendezőnő önéletrajzi ihletésű filmje egy "működő diszfunkcionális" családról szól, melyben anya tanul és dolgozik, míg apa vigyáz a gyerekekre.

Semmi akció, semmi túltolt nyál-bicikli; nem csoda, hogy hozzánk ez a film csak DVD-n jutott el.

A történet:

Cam és Maggie Stuart alapvetően boldog házasságban él, eltekintve attól, hogy a férfi mániás depresszióval küszködik, gyakoriak nála a szélsőséges hangulatváltások, ezért régóta nem is talál magának munkát, két lányukat viszont rajongásig szereti.
Amikor Maggie a detroiti munkanélküliség elől New Yorkba megy, hogy egy jobb és biztosabb jövő reményében üzleti iskolában tanuljon, Camre hárul a feladat, hogy egymaga gondoskodjon a lányokról. A hónapok múlásával a családnak számtalan nehézséggel kell szembenéznie, ám apa, anya és a koraérett gyerekek is kitartanak egymás mellett.

Apu kissé bogaras

Habár egy 2014-es filmről van szó, közel két évet kellett várni a hazai megjelenésre. Mondjuk, ez nem is akkora meglepetés, mint ahogy az sem, hogy moziban nem mutatták be.
Független film, nincsenek benne nagy sztárok, a története pedig - bár kedves és emberi - a hazai mozizási átlagszokásoktól (akciófilmek, romantikus komédiák) kissé távol áll.

Gyanítható amúgy, hogy csak a főszereplők miatt jelent meg nálunk a film, hiszen ha valaki látta a Bosszúállókat és Star Treket, akkor ismerheti Mark Ruffalo és Zoe Saldana nevét, erre pedig már lehet alapozni.
Persze, a forgalmazó helyében én is csak DVD-n hoztam volna be, mert ez egy "kis film", nincsen benne semmi kiemelkedő (látvány, izgalom, mozis értelemben vett különlegesség, fordulatok), ami jegyvásárlásra bírhatná a plázákba betérő embert, és bár Mark Ruffalo ismét remekel (érik az az Oscar, én mondom...), ez önmagában kevés a (pénzben mért) sikerhez.

Még Zoe Saldanából is sikerült kihozni a színészt, akit amúgy is jó végre valami egyszerűbb filmben látni a rengeteg csili-vili szuperprodukció után (Avatar, Star Trek-sorozat, A galaxis őrzői), ahol inkább a szépsége számított, és nem az, hogyan tud játszani. Nyilván Ruffalo mellett nem tud labdába rúgni, persze, nem is az ő karakterére van a film felépítve, mindenesetre alakítására nem lehet panasz.

Érdemes külön megemlíteni a két kislányt, Imogene Wolodarskyt és Ashley Aufderheidet is, mert az ő játékuk is egyenrangú felnőtt kollégáikéval.


Az Életünk apuval kedves kis film, bár különösebb katarzist nem fog okozni, mert a rendező elég csínján bánik az érzelmekkel, és nem akarja a nézőt minduntalan megríkatni. Ez mindenképp jó dolog, hiszen nagyon könnyen áteshetett volna a produkció a ló túlsó oldalára, amitől viszont inkább irritáló lett volna a végeredmény.