Star Wars - Gazfickók

Ha azt mondom: Timothy Zahn, akkor a legtöbb Star Wars-rajongó biztosan elégedetten csettint a nyelvével, hiszen nevezett úriember tollából származik a SW írott univerzumának egyik legjobb sorozata, a Thrawn-trilógia.

A szerző 2013-ban megjelent regénye nem sokkal a Csillagok háborúja eseményei után játszódik, szereplői pedig a sokak által talán leginkább kedvelt alakok: válogatott csibészek, élükön természetesen a galaxis legvagányabb kalandorával, Han Solóval.

A történet:

Röviddel a Yavini csata után Han Solo megint a saját útját járja. Legfőbb vágya, hogy felhajtson valami munkát, ami pénzt hoz, mégpedig sok pénzt, ugyanis hatalmas adóssága van Jabba felé, és a hutt gengszter köztudottan nem az a türelmes fajta.

Solo és Csubi éppen a Wukkaron próbálja elkerülni Jabba behajtóit, amikor megkörnyékezi őket egy Eanjer nevű férfi, és megbízást kínál számukra; el kell lopniuk a Fekete Nap szektorfőnökének, Avrak Villachornak a páncélszekrényéből egy halom adatkártyát, melyek összértéke meghaladja a 160 millió kreditet. Solo a fenntartásai ellenére is összeszed egy profikból álló csapatot, ám nem tudja, hogy a bolygón tartózkodik a Birodalmi Hírszerzés egy különleges ügynöke is, aki a háttérből kíséri figyelemmel az akciót.

Solo's Eleven

Aki olyan régóta (1992) olvassa a Star Wars-regényeket, mint én, biztosan értékelni fogja ezt a hasonlatot. A Gazfickók több momentumában megidézi a klasszikus és a remake Ocean's eleven-filmeket, és bár a szereplők nem kaszinókat készülnek kirabolni, a betörés a hírhedt bűnszervezet szektorfőnökének erődszerű kastélyába nem kevésbé kockázatos vállalkozás, annál is inkább, mert az alapos tervezés és előkészületek ellenére is a csapat bármelyik tagja simán ott hagyhatja a fogát - hiszen a Fekete Nap nem viccel, és akkor még nagyon enyhén fogalmaztam.

A sok szereplő között több régi ismerőssel találkozhatunk, így például Kell Tainerrel, a Lidérc osztag leendő tagjával, a fotografikus memóriájú Winterrel, Leia hercegnő közeli bizalmasával, és persze a szerencsejátékos Landóval, a Felhőváros jövőbeli kormányzó bárójával.

Rajtuk kívül a csapat tagja még egy bűvész-zsebmetsző, egy hajótolvaj, egy betörő ikerpár, és egy számítógép-specialista. Minő meglepetés: a megbízóval együtt éppen tizenegyen vannak.

A cselekmény folyamatos feszültséget teremt, hiszen Han embereinek állandóan egy lépéssel Villachor előtt kell járnia ahhoz, hogy sikeresen végrehajtsák a küldetésüket, alapjaiban megnehezíti viszont a dolgukat a Fekete Nap egyik vigójának feltűnése, aki ráadásul falleen, és a feromonjaival bármilyen értelmes teremtményt képes a befolyása alá vonni.

Nem tudom, "mennyire Star Wars" ez a történet, ugyanis Zahn szinte az összes jellegzetességet elhagyta, de legalábbis radikálisan lecsökkentette, így tehát nincsenek nagy űrcsaták, fénykardpárbaj, sem jedik, sem sithek, a központi történetszál pedig meglehetősen egyszerű, ahhoz képest legalábbis, mint sok más SW-regényben, melyekben pl. egy galaktikus méretű fenyegetés elhárítása, az Erő egyensúlyának helyreállítása, vagy egy új birodalmi szuperfegyver megsemmisítése a cél.
Igaz, azért valamilyen szinten mégis megjelennek a tipikus SW-os elemek, így tehát Zerbának van egy ki tudja, honnan szerzett fénykardja, ami viszont a zsugorodó pengéje miatt inkább csak fénytőr, akad legalább egy komolyabb lövöldözés, a birodalmi ügynök csillagrombolón utazik a Wukkarra stb., mindezekkel együtt azonban a történet nyugodtan játszódhatna akármilyen fantáziavilágban, a Star Warsos háttér nem "alapkövetelmény" - ugyanakkor viszont logikus kapocs A Birodalom visszavág felé, megmagyaráz néhány dolgot a két film között (pl. miért tartott Han Lando haragjától, amikor találkoztak a Bespinen).

Noha a könyv címlapja erősen ezt sugallja, Han, Csubi és Lando nem annyira fő-, inkább mellékszereplők; bár ugyanúgy megkapják a maguk 15 percét, mint a többiek, de szerencsére nem nyomják el őket, sem egymást, így az összes karakter egyenlő mértékű "játékidőt" kap.
Az sem probléma, ha valaki esetleg nem olvasta a kronológiailag később játszódó regényeket, és így most találkozik először néhány figurával, mert Zahn a sokszereplős történet ellenére is mindannyiukat kidolgozta legalább valamilyen egyedi karakterjellemző szintjén (pl. Zerba ruhatrükkjei, az ikrek nagyban különböző személyisége, Dozer kétségei egy falleennel való találkozás után stb.).

A magyar fordítás megint Szente Mihály munkája. A színvonal a "szokásos", vagyis nagyon jó. Összesen talán kettő-három betűhibát vettem észre, ugyanakkor egy logikai baki nem tudta elkerülni a figyelmemet:

• a 78. oldalon a csapat tagjai megfigyelés alatt tartják Villachor embereit, akiket Landóék siklóból követnek, eközben a többiekkel rádión tartják a kapcsolatot. Csubakka javaslatára lejjebb húzzák a fejüket, hogy nehogy észrevegyék őket, itt van egy olyan mondat, hogy "- Jó ötlet - értett egyet vele Han, azzal lejjebb csúszott az ülésén (...)", ezt viszont igazából Lando mondja, nem pedig Solo, mert a csempész ekkor egy másik járműben van.

Szórakoztató, átlagosan jó regény a Gazfickók, ami számottevő újdonsággal nem szolgál ugyan, de mindenképp színesíti az eddigi Star Warsos ismereteinket. 
Az Ocean's-filmek mellett a Közönséges bűnözőket is fel lehet fedezni a cselekményben - és nem csak a hasonló címlap-grafika miatt, de a legutolsó jelenetben itt is van egy abszolút kiszámíthatatlan és váratlan fordulat, ami egészen új megvilágításba helyezi az egész történetet. Timothy Zahn akkor is remek író, amikor kevésbé "erőlteti meg magát".