Felültetve - A nézők mindenképp
A valaha jobb napokat látott féldolláros rapper és a mindössze második játékfilmjét jegyző, egykori kaszkadőrből lett rendező egészen pofátlan módon szedte össze közös filmjük alapanyagait, amely akár egy recept is lehetne: végy egy rész Guy Ritchie-t, egy rész Ponyvaregényt és egy rész Tolvajok városát, keverd össze, majd adj hozzá egy fehér főgörényt, Ryan Phillippe-t, bolondítsd meg az egészet egy frankó húzónévvel, aki miatt majd tódulnak a népek a mozikba (ez volna ugye Bruce „lezárom az M3-ast” Willis), és végül fűszerezd némi közhelyes keresztényt dumával (mert igaz ugyan, hogy a főhős rommá lövi a fél ditroiti belvárost, de azért lelke van…). Ha ezek mind megvannak, akkor szépen össze kell kutyulni, aztán kiborítani valami ócska vájdlingba és mehet a sütőbe, azaz esetünkben a mozikba.
Itt és most kijelentem, hogy ezt a filmet csak és kizárólag egyetlen ember miatt hozta be a forgalmazó PARLUX Entertainment a hazai moziforgalmazásba, ő pedig nem más, mint Bruce Willis. 50 Cent messze nem akkora név, akiért a magyarok kifizetnék egy mozijegy árát, de Bruce-unk – pláne úgy, hogy épp most forgatja nálunk az ötödik Die Hardot, amivel tele van a bulvármédia – azért még mindig jól csengő márkanév – még akkor is, ha a karrierje több mint tíz éve úgy leült, mint a sovány malter, és az utolsó jónak mondható filmje A sebezhetetlen volt 2000-ben, azóta viszont szinte kizárólag átlagos és/vagy gyengén muzsikáló filmekben szerepel.
A Felültetve vele, ill. a közreműködése ellenére sem lett jó, bár ez nem az ő hibája, hanem a nulla forgatókönyvnek és rendezésnek. Szerencsére nem is tűnik fel túl sokat, összesen talán negyedórányi jelenete van, a többiben 50 Cent próbál kőkemény akcióhősnek látszani, csak épp baromira nem megy neki. Az a helyzet, hogy annyi színészi tehetség sem szorult szegény pasasba, mint Jean-Claude Van Damme-ba, ráadásul folyton úgy beszél, mintha tele lenne a szája másfél kiló túrógombóccal. Arcjátéka a bambán nyitva felejtett száján alapszik, ennél viszont még Steven Seagal is többet tud felmutatni, pedig aztán az ő arca olyan merev, mint a fagyott kutya lába.
Ryan Phillippe itt is kb. ugyanazt a szemétládát hozza, mint Az igazság árában, színészileg viszont még így is magasan a többi szereplő fölött helyezkedik el (ez egyúttal ítélet az általános színészi színvonalról is).
Alapvetően az egyetlen pozitívum, amit a filmről el lehet mondani, hogy rövid, alig 85 perces (ebben már a filmvégi stáblista is benne van), de ami azt illeti, még ebből is simán ki lehetett volna vágni több jelenetet, melyek a rendezői elképzeléssel ellentétben a cselekményhez és történethez semmit nem tesznek hozzá (pl. az összes templomos, börtönös és vallatós rész) vagy feltűnően ismerősek más filmekből (pl. amikor a kigyúrt verőember – Randy Couture – véletlenül fejbe lövi magát, ami egy az egyben a Ponyvaregény Marvin-jelenete, vagy ahogy kiíródik az egyes szereplők neve – pl. a bérgyilkos, a hentes, stb. –, ami illik egy Ravasz, az agyhoz, itt viszont tök fölöslegesek).
A már említett nem létező forgatókönyvön kívül nincs egységes stílus és tempó (sem rendezői, sem operatőri, sem vágói), a lendület általában hiányzik, mindenki csigaként mászik egy alapvetően pörgősnek szánt (vagy gondolt?) akciófilmhez képest, az amúgy sem igazán dinamikus cselekmény pedig több helyen is látványosan lelassul az oda nem illő, viccesnek vagy keménynek hitt, de csak irritáló és felesleges jelenetek következtében.
Tisztára olyan, mint amikor a magyarok készítenek akciófilmet, mert azt hiszik, hogy így kell. Hát nem. Jobb lett volna egyből DVD-n kihozni ezt a filmet, ha már nem lehetett meglenni nélküle, mert úgy talán lett volna némi halovány esélye a hazai filmes piacon. Egyből nyithatott volna a 490 Ft-os kategóriában, ahová az ilyen celluloidhulladékok valók.
Kiragadva egyetlen mondatodat az egész bejegyzésből, nevezetesen, hogy Bruce Willis pályája 10 éve stagnál... Anélkül, hogy ezt az általam egyébként kedvelt színészt védeni akarnám, csak elgondolkoztam, hogy az utóbbi 10 évben egyáltalán születtek-e olyan filmremekek, amelyekben neki, vagy hozzá hasonló kaliberű színészeknek érdemes volt játszani? Mert ha jól belegondolok, az utóbbi 10 év filmtermése kevés kivételtől eltekintve leginkább a szánalmas kategóriába sorolható.
VálaszTörlésAkadnak azért kivételek.
TörlésA stagnálást az alapján írtam, hogy megnéztem Willis elmúlt években nyújtott teljesítményét, pontosabban azoknak a filmeknek a címeit, amikben játszott, és összevetettem ezeket a korábban olvasott kritikákkal. Ezek közül kb. a 2005-ös Sin City az egyetlen jó, ami kritikailag és pénzügyileg is valóban sikeresnek volt mondható. A többi közepes vagy kifejezetten gyengén muzsikáló alkotás volt.
Alapvetően az amerikai filmek 90%-a szemét, tele öncélú erőszakkal, agresszióval és szexel.
Már megen nem látszik, amit írtam :-(
VálaszTörlésLátszik az, csak fehéren. Nem tudom, mi a gond, megint beleásom magam a beállításokba.
TörlésNa, tessék. :)
VálaszTörlésÉpp csak nem úgy volt odaírva a beállításokhoz, hogy "megjegyzés szövegének színe", hanem csak simán "szöveg színe", de hogy melyiké, arra jöjjön rá a júzer...
Na, most minden szépen olvasható. Még véletlenül sem írnák oda egyértelműen, hogy mi micsoda...
VálaszTörlésÓ, látszódom, minő boldogság! Gratula a megfejtőnek! :-D
VálaszTörlésIgen, egyetértünk, az amerikai filmipar valóban iparrá vált, futószalagon gyártják az igénytelen, fantáziátlan, egy kaptafára írt filmeket. Van néhány sablon, ezek köré építik a filmeket, amik leginkább egymásra hasonlítanak, de nagyon.
És természetesen azért vannak jobbak is, ezért emlegettem én is a kevés kivételt akár Bruce Willis-filmekről, akár más filmekről beszélünk. Az egyik kedvenc kivételem az Eredet című film és, amit nemrég láttam, az Azonosság. Mindkettő éppen az eredetiségével fogott meg, azzal, hogy nem a megszokott sablonokat használva kreálták meg őket.
Nem iparrá vált, mindig is az volt, ill. eleve annak indult már a kezdet kezdetén. Na jó, azért nem teljes mértékben, mert pl. D. W. Griffith 1916-ban készült, híres Türelmetlenség című filmje még nyomokban tartalmazott művészi elemeket, de ha már a burleszkeket nézzük (Chaplin, Keaton, Lloyd stb.), akkor már azok is üzleti terméknek számítottak, vagyis bevételt vártak az alkotók a filmektől.
VálaszTörlésAz viszont igaz, hogy az évtizedek alatt kiépültek bizonyos formanyelvi és dramaturgiai eszközök, amiket napjainkban is használ Hollywood. Ha valaki ezeket ügyesen, megfelelően és a hagyományoknak megfelelően használja, azt jó szakembernek nevezik, de ha valaki eltér ezektől, akkor kontárnak. Mert a közönség ezt szokta meg és ezt várja el. Olyan ez, mintha egy autót nem 4 kerékkel és egy kormánnyal gyártanának le, mert a mérnök kísérletezni akar. De a végeredmény senkinek nem tetszene vagy használhatatlan lenne.
Az Eredet valóban jóféle kis film, én is kedvelem, itt figyel a polcomon. :) Persze az is a már bevált sablonokat használja, de ezzel együtt képes gondolatokat is ébreszteni a szórakoztatáson túl.
Az Aznosságot még nem láttam, azt hiszem, de ami késik, az nem jön időben. :)
Az autó 4 kerékkel és egy kormánnyal a legpraktikusabb közlekedési eszköz.
VálaszTörlésA film viszont, legyen bár teljesen eliparosodva Hollywood, igenis művészet, vagy legalábbis annak kellene lennie. A művészetben pedig nem a sablonosság a jó, hanem éppen a fantázia, a gondolatébresztés, meghökkentés, gyönyörködtetés, az újdonság.
Amikor már a sokadik ugyanolyan filmet nézem, amelyben csak a helyszínek és a szereplők térnek el, a sztori maga ugyanaz, ezért előre kiszámítható, tehát unalmas, na akkor térek vissza a természetfilmekhez, az ismeretterjesztő filmekhez és a dokumentumfilmekhez :-)
A film inkább - hagyományosan - Európában művészet, egész pontosan a hetedik művészeti ág, Amerikában azonban a szórakoztatóipar fontos része, azaz elsődleges funkcióját nézve a film egy olyan üzleti termék, amit eladnak, hogy profitot termeljenek belőle. Ez annak fényében, hogy olykor 1-200 millió dollárt is (vagy többet) beletolnak egy produkcióba, nem is olyan buta hozzáállás szerintem.
VálaszTörlésAlapvetően nekem tetszik a nyugati típusú filmgyártási módszer, ami szigorú üzleti alapokon nyugszik, így egyrészt nem készülhet akármilyen lilagőzös baromság, másrészt nem adópénzekből, hanem magánbefektetők és szponzorok tőkéjéből.
Nálunk - amíg látványosan le nem állt a gyártás - nagyon nagy része a költségeknek közpénzből folyt, csak kisebb mértékben magántőkéből, és persze elsősorban szerzői filmek készültek, amikre a kutya sem volt kíváncsi.
Ajánlom figyelmedbe a két összehasonlító cikkemet a témáról:
http://filmkockablog.blogspot.hu/2011/06/miert-rosszak-magyar-filmek.html
http://filmkockablog.blogspot.hu/2011/06/az-amerikai-filmek.html
Azok, amiket írsz (fantázia, a gondolatébresztés, meghökkentés, gyönyörködtetés, az újdonság) szép dolgok, de nem nagyon illeszkednek az amerikai filmiparban már évtizedek óta bejáratott és a közönség által megszokott sablonba, így nem is igen használják ezeket. El kell fogadni, hogy odaát a film első sorban szórakoztató célzattal készül és nem azért, hogy a nézők okuljanak belőle. Persze azért akadnak olyan filmek is, amik valamiféle egyensúlyban vannak, így mindkét funkciónak eleget tudnak tenni. De azért nem ez az általános.
Itt nem az elfogadásról, vagy nem elfogadásról van szó, hanem arról, hogy ha már annyi pénzt beleölnek az amcsik egy-egy filmbe, akkor annak legyen valami értelme a nyereségen túl is.
VálaszTörlésÉs igen, tudnak olyan filmeket is csinálni, amik még az én elvárásaimnak is megfelelnek, azonkívül kasszasikernek is számítanak.
A gyűrűk ura, a Star Wars-filmek, a Forrest Gump, a Philadelphia, hogy csak néhányat ragadjak ki ezek közül, mind olyan filmek, amelyek nemcsak szórakoztatnak, hanem el is gondolkodtatnak és ez mit sem von le az értékükből, sőt, növeli azt.
Az a baj, hogy irreálisak az elvárásaid. Szórakoztatóiparról, filmiparról beszélünk, amiben kiemelem az IPAR-szót. Az amerikai filmgyártás (GYÁRTÁS!) elsődleges célja a profittermelés, ami nem is annyira buta elképzelés, amennyiben azt nézzük, mennyi pénzt tolnak bele egy-egy produkcióba. Ha 100-200 millió dollár a költségvetés, akkor szerintem elvárható, hogy a befektetők minimum vissza akarják kapni a pénzüket és persze nyereséget is akarnak, hiszen ezért fektettek bele a produkcióba.
VálaszTörlésEz nem jótékonysági intézmény, hanem egy kőkemény üzleti vállalkozás, ahol az olyan szép dolgoknak, amiket korábban már írtál, csak annyi szerepe van, hogy nagyobb számban hozza be a fogyasztókat, azaz a nézőket, a mozikba. EZ az amerikai típusú filmkészítés legeslegalapvetőbb lényege.
A nyereség az első, minden más (kritikai visszhang, díjak, fesztiválokon való részvétel stb.) csak ez után jön.
A gyűrűk urát konkrétan nem tudtam végignézni, annyira unalmas szerintem, de most persze nem erről van szó. Felsorolhatsz akárhány amerikai filmet (mármint nagy stúdió-produkciót és nem függetlent), a lényegen az mit sem változtat. Attól, hogy esetleg értelmesebb az átlagnál, sok díjat nyert vagy kultuszfilmmé vált, attól az még ugyanúgy egy termék, amit sokan megvettek. Legfeljebb jobb volt a PR, amit köré kerekítettek vagy valóban volt benne valami olyan plusz, ami miatt kiemelkedett az átlagból. De a lényeg akkor is a bevétel, mert hollywoodi filmről van szó.
Az, hogy számukra mi a lényeg, az az ő dolguk. Az enyém meg a saját igényeim, amik nehezen kielégíthetők sablonos átlagfilmek tömkelegével. Ilyen nézők is vannak, ipar ide vagy oda :-)
VálaszTörlésA gyűrűk urát először olvasd el, utána nézd meg. A könyv nélkül a film csak nagyon halványan sejteti a történet valódi üzenetét. Mire legyártották a filmeket, már vagy ötször elolvastam a könyvet, ezért is nem rohantam a moziba, hanem megvártam mindhárom részt és egyben néztem meg :-)
Egyébként én a Matrixszal vagyok hasonlóan, ismerem, mi a mondandója, imádom Keanu Reeves-t, de a film első 15 percében menetrendszerűen elalszom :-D
Mondjuk akkor úgy, hogy a te igényed és amit Hollywood kínál, az nem ugyanaz. :) Neked ettől még változatlanul lehetnek magasabb szintű elvárásaid, de Hollywood továbbra is a széles tömegigényeket fogja kiszolgálni és nem a Tiédet. :)
VálaszTörlésAz amerikai filmek is olyanok, mint egy nagy pláza. Lehet utálni, de ellene tenni semmit nem lehet, így hát azt kell belőle kiválasztani, amire szükséged van, a többit pedig otthagyni a masszának, akiknek nincs elég eszük ahhoz, hogy kitörjenek a globális fogyasztói társadalom bilincséből.
Őszintén szólva annyira nem kedvelem a fantasyt, talán azért is kerültük el eddig egymást a GyU-val. Az első filmet megnyertem még VHS-en, elkezdtem nézni, de olyan egy óra múlva kiszedtem a videóból, mert majdnem elaludtam rajta. Amikor volt tévében a három rész, akkor is bele-belenéztem, de totál nem fogott meg.
Viszont a Mátrixot kedvelem, és sokakkal ellentétben nem érzem úgy, hogy a 2-3. rész szemét lenne. A három résszel együtt kerek az egész történet és mondanivaló.
GyU: Ismétlem, olvasni, nem nézni! :-D Sokkal jobb könyvben, ott kijön a történetnek a valódi mondanivalója, ami a filmből csak azok számára, akik olvasták a könyvet. Sok minden kimaradt a filmből, de ha mindent benne hagynak, akkor 12 részes lett volna, nem 3 :-)
VálaszTörlésMátrix: Delejes hatása van rám, nem azért alszom el, mert unalmasnak tartom, egyszerűen így hat rám :-)
Igen, valószínűleg átlag-Hollywood és én nem vagyunk kompatibilisek, de bevallom, nem bánom :-D
GyU: Ismétlem: én vs. fantasy = dislike :D De persze ettől még elolvashatom valamikor, az nincs kizárva.
VálaszTörlésÉn azt mondom, hogy átlagosan nyitottnak kell lenni, mindennek adni egy esélyt, aztán vagy egymásra talál film és néző, vagy nem. :)
A könyv, függetlenül attól, hogy egy látványos fantasy-filmet csináltak belőle, nem igazán az. Tényleg érdemes elolvasni; ha nem lenne annyira hosszú, kötelező olvasmánynak is el tudnám képzelni középiskolában.
VálaszTörlésGyakorlatilag hasonló kérdéseket feszeget és elemez, mint a Star Wars, csak más szereplőkkel, cselekménnyel és más környezetben :-)
Ahogy nem minden férfinak adok egy esélyt, úgy minden filmnek sem. Gyakran elég 1-2 percet látnom belőle, hogy tudjam, nem nekem való :-)
Na de 1-2 perc egy filmből felér 1-2 mondattal egy pasastól, nem? :D
VálaszTörlésHa megnézed/meghallgatod, az már esélyadás. :)
Amint már mondtam, rengeteg minden kimaradt a filmből, ami a könyvben benne van. Nem csak a cselekményre gondolok, de a különböző rétegekre is. A film közel sem adja vissza azt az üzenetet, amit a könyv kiválóan közvetít.
VálaszTörlésMagyarul: egy cselekménydús, izgalmas meséből, ami valójában komoly etikai és filozófiai üzenetet hordoz a mélyén, csináltak egy látványos, csatajelenetekkel teli fantasy-filmet.
Nem ugyanaz a kettő.
Valahogy erre számítottam....
VálaszTörlés