Az erő krónikája - Looper - Prometheus - Az éhezők viadala - MIB3 - A csodálatos Pókember - A temetésem szervezem - A fekete ruhás nő - A hatalom árnyékában

Az erő krónikája

Krónika, avagy csináljunk X-Men-filmet Marvel Comics nélkül. Megmagyarázatlan energiaforrás, egy Obamára hajazó feka srác, a kötelező fehér szépfiú és egy kiszámítható pszichológiai utazáson végignyargaló lúzer srác története, akik szupererő birtokába kerülnek, de mint tudjuk: a nagy hatalom nagy felelősséggel is jár - kivéve, ha az apánk egy szarláda. Sok jó lehetőséget kihagyott a történet, de a látvány és a kissé kurta, de azért követhető negatív személyiségfejlődés elvitte a hátán a filmet. Lehetett volna hosszabb, kidolgozottabb és kevésbé amerikai.

Ra.One

Régen rossz az, ha egy filmben a dal- és táncbetétek jobbak, mint az egész 2,5 órás film. A Ra.One esetében is erről van szó. Igaz, az indiai alkotásokban ezek olyan kötelező elemek, mint mondjuk egy Disney-rajzfilmben a dalra fakadó főszereplők, de még a legjobb koreográfia sem tudja feledtetni a forgatókönyv botrányos hiányosságait és összecsapottságát - még akkor sem, ha nem szabad egy az egyben összehasonlítani a bollywoodi mozikat a hollywoodiakkal, hiszen más ország, más kultúra, más igények, más stílus stb.

The Expendables 2

Retro-zúzás #2

Két évvel ezelőtt került a mozikba Sylvester Stallone pörgős retro-akciófilmje, A feláldozhatók. A kifejezés (expendable) a második Ramboból származik; olyan fickót neveznek így, akit meghívnak egy buliba, de végül senkinek nem tűnik fel és senkinek nem hiányzik, ha még sincs ott.

Ház az erdő mélyén

Jókat olvastam erről a filmről, sokan dicsérték, tele van méltató írásokkal az internet, így elhatároztam, hogy – bár nem szeretem a horror műfaját – megnézem, hadd látom, úgymond mennyit ér a Joss Whedon nevével fémjelzett alkotás.

I, mint Ikarusz

A kilencedik tanú

Jó politikai krimit készíteni legalább olyan nehéz, mint jó kémfilmet. Vagy jó képregény-adaptációt. Vagy akciófilmet. Drámát, horrort, thrillert, komédiát...

A politikai kriminek szem előtt kell tartania, hogy nem politológusok, hanem átlagemberek számára készül, ezért érthetőnek kell lennie minden összefüggésnek vagy utalásnak, ugyanakkor ügyelni kell a bemutatott információk mennyiségére is, hiszen ha túl sok mindent kell megjegyezni, túl sok apró kapcsolatot kell észben tartani, mindezt ráadásul két órán keresztül, miközben a szórakoztatás szintje nem ér el egy bizonyos szintet, akkor kezdődnek a gondok. A nézők figyelme lanyhul a követhetetlenné váló történet miatt, már nem tudni, „ki kivel van”, mi miért történik, és a cselekmény lassan elhomályosul.