Gyönyörű zöld

Komoly baj van a világgal és a nyugati típusú civilizációval, ehhez nem fér kétség. Aggasztó méreteket öltött a környezetszennyezés, nő a közöny, a gondolkodás elfelszínesedik, a pénz vált a legfőbb úrrá, és egyre inkább az határozza meg a státuszt, hogy kinek milyen kütyü lapul a zsebében.

Azon kívül, hogy az életünk legfontosabb szükségleteit többé-kevésbé ki tudja elégíteni, milyen előnnyel jár(t) az, hogy bonyolult társadalomba szerveződtünk és nagyvárosokban élünk? Ha alaposabban megnézzük, nem sokkal. Ha az embernek nincs pénze, élete sincs, nem tud ennivalót venni, nem tud hol lakni, nem tudja fenntartani magát, nem tudja élni az életét, boldog meg aztán végképp nem lehet.
Hasonló következtetésre jutott a francia színész-író-rendezőnő, Coline Serreau, aki 1996-ban fejtette ki mozgóképes véleményét arról, milyennek is kellene lennie egy szerinte ideális társadalomnak.

Zuhanás

Tarsem Singh-et úgy tartják számon a filmbarátok, mint a szürreális történetek nagy szakértőjét. Lehet, hogy nem minden filmje tökéletes, de ha valaki egyszer látott egy Tarsem-alkotást (mert kétségkívül azok), többé garantáltan nem felejti el a rendező jellegzetes stílusát, vizualitását és lenyűgöző jelmezeit. Singh-nél talán fontosabbak a külsőségek a cselekménynél, amivel lehet nem egyetérteni, de tény, hogy ha egy produkció az ő kezébe kerül, akkor az minimum a látvány miatt maradandó élménynek fog bizonyulni.

Kingsman: A titkos szolgálat

A Kick-Ass után Matthew Vaughnt a világ geekjei zseninek kiáltották ki, (hasonlóan Joss Whedonhoz á la Bosszúállók), ám szerintem korai volna még életében piedesztálra emelni, még akkor is, ha sokaknak tetszik, amit csinál.
Vaughn kétségkívül el tud kapni az akcióblődlijeivel egy játékos hangulatot, megvan a jellegzetes stílusa, ezzel együtt viszont a szintén rá jellemző hibákat is menetrendszerűen hozza.

Ida

Nagyon régóta nem készülnek olyan filmek, mint az Ida, hiszen az évek során olyannyira megváltoztak a történelmi körülmények, a nézői szokások és elvárások, az írók-rendezők mondanivalói, a technika stb., mégis néha előkerül egy-egy ehhez hasonló alkotás (lásd pl. A némafilmes), és akkor a világ fesztiváljai nem győzik díjakkal elhalmozni a produkciót, amely az átlagos kommersz CGI-orgiák közepette igazi retró-különlegességnek számít.

Az Ida 2015-ben Oscar-díjat nyert legjobb idegennyelvű film kategóriájában, elhappolva az aranyszobrocskát például az argentin Eszeveszett mesék elől, megtekintéséhez viszont nem árt némi komolyabb filmes "előélet".

Eszeveszett mesék

Groteszkbe hajló, jókora adag fekete humorral operáló, erősen társadalomkritikus szkeccsfilm Argentínából, melyben húzónévként feltűnik Ricardo Darín is, nem mellesleg pedig a 2015-ös Oscar-gálán a legjobb idegennyelvű film kategóriájában indult, és bár az aranyszobrocskát végül más kapta, hazájában csaknem az összes fontos díjat besöpörte, köztük az Argentin Filmakadémia elismeréseit, de a nagyvilág számos fesztiválján is tarolt.