2014. június 5., csütörtök

Star Wars - A megtévesztés leple


James Luceno regénye a Baljós árnyak közvetlen előzménye, röviddel annak a története előtt játszódik.
Egyre aggasztóbb jelek utalnak arra, hogy a Köztársaság komoly válságba került. A szenátorok csak a saját zsebüket tömködik, a korrupció, a burjánzó bürokrácia, a kapzsiság és a széthúzás az egész Magban, Középső és Külső Gyűrűben érzékelhető. A mohó Kereskedelmi Szövetség gátlástalan uralmát megfékezendő, Valorum főkancellár a szabadkereskedelmi zónák megadóztatását tervezi, a Nebula Front nevű terrorista-szervezet viszont még ennél is tovább akar menni, és végleg el akarja törölni az óriási konzorciumot. Egy milliárdos rablás, egy csaknem sikeres merénylet, politikai játszmák, pénzmosás és megvesztegetés gyanúja... ez csak néhány, amit a háttérből irányít egy titokzatos, csuklyás alak, aki kizárólag hologramok formájában kommunikál, célja pedig a hanyatlás felgyorsítása.


Korábban már írtam, hogy James Luceno mennyire jól ért a sithekhez, ő a "nagy szakértőjük" (pl. Darth Plagueis, A sötét nagyúr, A gonosz útvesztője stb.), hiszen remekül tudja bemutatni az Erő sötét oldala követőinek lelki folyamatait és motivációit, 2001-es regénye ehhez képest viszont egy sokkal inkább átlagos bérmunkának tűnik, amelyben nem sok különlegesség és egyediség akad - beleértve a történetet és a karaktereket is.
Mivel ez egy korábban íródott regénye (mindössze a negyedik Star Wars), később derült csak ki, hogy Luceno erőssége elsősorban a negatív karakterek ábrázolásában rejlik (Darth Plagueis, Vader, Maul stb.), és bár a Megtévesztésben is szépen felmondja a kötelező Star Warsos házi feladatot, a szereplők ebben az esetben meglehetősen egysíkúak, a cselekmény pedig kissé bonyolult - még ha következetes is -, ám a nem túl eredeti, kevéssé árnyalt figurák miatt az olvasói azonosulás nem olyan szintű, mint például egy Coruscantban, ahol a személyiségábrázolások olyannyira remekül sikerültek (vagy a már említett Darth Plagueisban, amit Luceno írt.)
Az Új trilógia kétségkívül leggyengébb darabja a Baljós árnyak, és talán az e köré épített regények már eleve némi hátránnyal indulnak, hiszen bizonytalanabb alapokkal rendelkeznek, ennélfogva A megtévesztés leple önálló történetként jóval kevésbé jelentős, még akkor is, ha az olvasó sok részletet megtudhat belőle azokból a folyamatokból, melyek pl. a Naboo későbbi blokádjához vezettek - ám ezzel együtt mégis csak egy közepesen sikerült folytatásról van szó, annak minden hátrányával együtt, beleértve például a szereplőket.



Qui-gon Jinn és Obi-wan Kenobi mint "főhős" jedik ezúttal kissé súlytalanok, inkább csak amolyan "muszáj benne lenniük"-szintű karakterek, csakúgy, mint a Jedi Tanács többi tagja (pl. Yoda, Yaddle, Mace Windu, Ki-Adi-Mundi, Adi Gallia stb.), Jorus C'baoth "cameója" pedig simán öncélú, de valódi funkciója nincsen - azon kívül talán, hogy kissé "előkészíti a terepet" a későbbi, Kirajzás című regényhez (bár a legtöbben úgyis a Thrawn-trilógiából ismerik...).
Qui-gon és Obi-wan ugyan tisztességgel teszi a dolgát, van néhány fénykardozós jelenet, nyomoznak, akad pár oktató jellegű Jedi-bölcselet is (tehát megfelelően fel van vázolva a mester-padavan-viszony), ám mindezzel már máskor, más könyvben is lehetett találkozni, ezért most nem jelent különösebb érdekességet.



Az e regény kedvéért megteremtett rosszfiú (?), Arwen Cohl kapitány is középszerű, sablonos figura, igazán egyedi jellemzője nincsen (hacsak az nem, amit Luminara Unduli elmesél róla), megkedvelni viszont nincs nagyon idő, mint ahogy hasonlóan klisés társait sem - pl. Rellát -, mert... na, ez spoiler lenne, szóval nem árulom el. A kapitány legénységének egy másik tagja viszont, a rodiai Boiny, a jobban eltalált alakok között van, legalábbis nekem magasan ő volt a legszimpatikusabb és legeredetibb figura az olvasás során.



Természetesen megjelenik Palpatine szenátor is, aki okos tanácsaival Valorum főkancellárt segíti, pontosabban terelgeti - de erről persze csak az olvasó tud, hiszen a drámai feszültségforrás megint csak az, hogy mi ismerjük Palpatine valódi kilétét, ezért érdeklődéssel figyeljük, ahogy a finom manipulációival hogyan befolyásolja az eseményeket. Másrészről viszont kissé szájbarágós módon a 132. oldalon a szenátor kvázi elmondja, mi a terve: "(...) ha elkezd olyan szempontok mentén gondolkodni, hogy a belső rendszerek a külső rendszerek ellen, szektorok a peremvidékek ellen, abból nem lesz egyezség. Akkor az egésznek egyenlőség helyett fejetlenség és széthullás lesz a vége".



Érdemes megemlíteni a twi'lek Orn Free Taa szenátort, aki ebben az esetben Palpatine eszköze, hiszen a kövér alakot használja fel bizonyos coruscanti politikai célok elérése érdekében, miközben azt a látszatot kelti, mintha az önálló döntéseket hozna, a mohóság és pénzsóvárság azonban már annyira megrontotta és elvakította Taat, hogy mindebből semmit sem vesz észre.



A Baljós árnyakban megismert neimoidik is feltűnnek, élükön a Kereskedelmi Szövetség későbbi vezetőjével, Nute Gunrayjel, aki lepaktál a félelmetes Sidious nagyúrral, aki azonban őt is ugyanúgy bábként mozgatja, mint másokat.



Egy kis szerepben feltűnik a későbbi birodalmi nagymoff, Wilhuff Tarkin is (Palpatine egyik ismerőseként), aki ekkoriban még egy jelentéktelen, ám később fontos politikai szerepet kapó bolygó kormányzóhelyettese. Bár személye nem túl kiemelt a történet során, mégis sikerült érdekes karakterként ábrázolni, ami alighanem a szerző azon képességének "előfutára", hogy a negatív szereplők jobban "fekszenek neki", Tarkin megjelenése, beszédmodora és jellemzése pedig remekül előrevetíti a Csillagok háborújában felbukkanó szereplőt.

A regény eleje és közepe nem mondható túl izgalmasnak; a cselekmény csak a vége felé gyorsul fel és válik érdekfeszítővé, a legvégén lévő végkövetkeztetéseket viszont pont nem kellett volna kimondani, hiszen ezekre olvasás közben magától is rá tud jönni az ember (ill. rá kellene). Pl. a Jedi Tanács aggódik azért, hogy "mintha egy titokzatos sötétség ébredezne, azzal a szándékkal, hogy szétszéledjen a Galaxisban". Az egész regény erről szólt, szóval felesleges a lényeget így összefoglalni (bár egyeseknek ezek szerint szükségük van ilyesmire...).




A magyar fordítást ezúttal is Szente Mihály készítette, ami a szokásos magas színvonalat jelenti. A szóhasználat és a fogalmazás megfelelő, magyartalanságok, nyelvtani hibák nincsenek - arról meg nem Mihály tehet, hogy a forrásregény nívója ezúttal némiképp elmaradt attól a szinttől, ami általában jellemzi a Star Wars-könyveket.
Mint korábban, sajnos most is akad néhány apró hiba: például a legszembetűnőbb a padawanok esetében a konty szó használata, a Jedi-tanítványoknak ugyanis nincs kontyuk, ellenben két hajfonatuk van, egy hosszabb és egy rövidebb. Ezek inkább copfok, ha már nevezni kell őket valahogy, míg a konty egy másfajta, szorosabb hajviselet.



Mivel történetesen megvan az angol nyelvű regény is, utánanéztem, és ott a tail szót használja először a szerző, amikor Obi-wan frizurájáról ír, ami "hajas" kontextusban kb. lófarkat, copfot jelent, míg a kontyot bunnak nevezik angolul. Apróság talán, de sokat számít, hiszen a körte és az alma sem ugyanaz, hiába gyümölcs mind a kettő.
A konty szó később előfordul úgy is, hogy hajviseletként valakinek a vállát verdesi - 179. oldal -, a 237. oldalon pedig egy "szoros konty lengedezik" az egyik szereplő tarkóján. Ha valami szoros, az hogyan tud lengedezni? Oké, eredetileg is valami ilyesmit írt Luceno, de ilyenkor van az, hogy a fordítónak "felül kell bírálnia" az angol szöveget, műfordítania kell, hogy logikailag is rendben legyen a fordítás, ne csak "nyelvileg".
Hajas témánál maradva, a 299. oldalon Obi-wan "homlokán lengedezik" a vékony padavanfonata, holott az a fej hátsó részén, a fül mögött lógva található, nem pedig a homloknál.
Ezeken kívül akad még egy betűhiba (aposztróf van egy á betű helyett), ill. korábbi, magyar nyelvű regényekben (pl. az X-szárnyúak-sorozatban) már megjelentek a verpinek, akiket akkor így neveztek, nem pedig verpine-nak, ahogy angolul kell írni (ejtsd: verpájn). De ezek már tényleg apróságok, az olvasás élményét annyira jelentősen nem befolyásolják.

Összességében tehát egy közepes(ebb), nem túl eredeti, de azért az átlagos szintet megbízhatóan teljesítő regény lett A megtévesztés leple, ami ugyan újdonságokkal nem igazán szolgál, viszont némiképp finomítja a meglévő Star Warsos "ismereteket". Amolyan "egy sorozat gyengébben sikerült darabja".

10 megjegyzés:

  1. Kedves Gyuri!

    Jó összefoglaló lett. Egyetértek, hogy nincs kivel úgy igazán eggyé válni a szereplők közül. Egyébként Cohl kapitány szála nekem nagyon tetszett - igaz a motivációk elég homályosak, eleinte azt hittem ők lesznek a főszereplők, de rájöttem, hogy a történetnek általános értelemben véve szerintem nincs főszereplője. Egy dolgot hiányoltam, szívesen olvastam volna róla többet is, amikor Obi-Wan a sötét oldalról kérdezősködik.

    Én is felfedeztem még egy fordítási hibát a 177.oldalon felülről a második sorban: nem Yoda ül az asztalnál - mivel nincs is ott -, hanem Yaddle. Megnéztem és az angol verzióban is így van.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, Cholban lett volna lehetőség, de így, alapjáraton kissé klisés figura lett, és a történek miatt már nincs lehetőség kihozni belőle, amit ki lehetett volna...

      Köszi a Yodás jelenetre a felhívást. Én nem vettem észre ezek szerint.

      Komolyan nem célom Mihályt piszkálni, de ezek a sorozatos hibák is azt bizonyítják, hogy hiába végez kiváló műfordítói munkát, ez önmagában kevés. Kellene egy olvasószerkesztő vagy ilyesmi, mert ezek szerint kell, hogy valaki átnézze az elkészült fordítást. Nyilván egy ilyen szakember tovább növelné az így sem alacsony költségeket (jogdíjak, nyomda stb.), ami a könyvek árának emelkedését vonná maga után, de lehet, hogy rövid- és hosszútávon is megérné, mert akkor nem fordulnának elő hasonló hibák.
      Ismétlem: nagyra értékelem Mihály munkáját, és hogy évente hány könyvet fordít le, de ezek szerint nem elég, amit csinál, segítségre lenne szüksége.

      Törlés
    2. Az ilyen hibák engem nem is zavarnak, csak feltűnnek, érdekességként megmaradnak számomra. A legtöbb hibával eddig a Jedi-herceg sorozat lapjai találkoztam. Átnéztem az idei könyveket, hogy melyiket ki fordította és azt a megállapítást tehetem, hogy amit nem Szente Mihály fordított, azt ő szaklektorálta, és ez igaz a 2013-as regényekre is, hogy ebből milyen következtetést lehet levonni még nem tudom, de érdekes, mert eddig fel se tűnt.

      Törlés
    3. Zavarni engem is csak akkor szoktak, amikor túl sok van belőlük - több annál, semmint véletlenről legyen szó, hiszen óhatatlanul előfordulhatnak a legjobb szándék ellenére is.
      Engem az zavar, hogy sorozatos jelenségről van szó, azaz jószerivel nincs könyv, amiben ne lenne több-kevesebb, kisebb-nagyobb hiba - és én csak a Star Warsokat olvasom, de ki tudja, hogy a többi kiadványban mi van...
      Egy könyvben még elmegy, kettőben furcsa, de a már sokadikban... nem tudom minek minősíteni az ilyesmit... hanyagságnak, véletlennek vagy sima belesz@rásnak, hiszen semmit nem tudok a fordítói háttérről, sem a Szukits munkájáról. Sima olvasóként viszont akkor is zavar, hogy a nem kevés pénzemért sorozatosan ilyesmibe futok bele Szerintem jogosan várom el, hogy a pénzemért ne hibás terméket kapjak. Oké, az nem akkora hiba, hogy nem ilyen, hanem olyan hajviseletet írnak egy könyvben, de mégis csak az, akár kicsi, akár nagy; az elv a lényeg. Persze, ez még mindig jobb, mintha tele lenne helyesírási hibával...
      Még egyszer: nem Mihály munkáját kritizálom, hiszen le a kalappal előtte és a kollégái előtt. Nekem csak az nem tetszik, hogy ilyesmi sorozatosan előfordul.

      Törlés
  2. Szia Gyuri!

    A történet – mint mindig – a mennyiségekről szól. Vegyük alapul a Megtévesztés leplét. Nagyjából két hónap alatt készültem el vele. Ettől sokkal több időt nemigen lehet szánni egy ilyen terjedelmű könyvre. A kiadó munkatársai nagyon toleránsak, de hát nem mondhatom egy ekkora könyvre, hogy fél évet kérek rá, mert az durva túlzás lenne. És van egy másik munkahelyem is, ott is meg kell jelennem néha. :-) Mindebből az lesz, hogy naponta le kell fordítanom 13-15 oldalt. Ez megy heteken keresztül, pihenőnap nélkül, akkor is, ha széthasad a fejem a fáradtságtól, ha a monitor kiégette a szememet, ha beteg a gyerek és egész nap itt nyafizik mellettem, stb. Ha csak naponta 3-4 oldalt kéne lefordítanom, több idő jutna farigcsálni a szöveget, és nyilván kevesebb lenne a hiba. Sajnos az ilyen Yoda-Yaddle elírásokon könnyen átsiklik a szemem, és persze a lektoré is. Amikor nyakig benne vagy a történetben, nem látod át, máskülönben kiszúrnád, hogy Yoda nem is szerepel a jelenetben. Az ideális megoldás az lenne – tudomásom szerint az igazán nagy műveknél csinálják is -, hogy miután kész van, a fordító hónapokra(!) félreteszi. Aztán, miután már kiment a fejéből az egész, és jószerével a szereplők nevére sem emlékszik, akkor elolvassa újra, és kapásból kiböki a hibákat. Mármost ekkora csúszásokat a kiadó nem engedhet meg magának.

    És még egy gondolat a mennyiségekről. A Megtévesztés leple magyarul 77. 884 szóból, illetve 554.521 leütésből áll. Vagy: a Traviss-féle 501-es 132.722 szó és 900.567 betű. Ha csak minden tízezredik szót vagy százezredik betűt eltolom, már bőven van hiba a könyvben. Természetesen igyekszem a lehető legkevesebbre csökkenteni ezek számát, de sajnos bele-beleszaladok a késbe.

    1 hűséges olvasód:

    Szente Mihály

    U.i: A PaVideoStudio szerkesztőjének üzenem: mindig nézem a kritikáit, és nagyon csípem őket.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Mihály!

      Nagyra értékelem a munkádat, remélem, elhiszed, hogy az észrevételeim nem a személyedet "támadják".
      Magam is tudom, milyen az, amikor az ember heteket-hónapokat-éveket dolgozik, kevés pénzért, feszített munkatempóban, szóval cseppet sem akarom lebecsülni azt a hatalmas energiát, amit egy-egy fordításba fektetsz. Sőt, még ennél is tovább megyek: a munkád eredménye az az élmény, amit évek óta nekem és a többi olvasónak nyújtasz, ez pedig megfizethetetlen és felbecsülhetetlen. Te kötsz össze minket a messzi-messzi galaxissal, te tartod életben a mi rajongásunkat és szeretetünket a Star Wars iránt.
      Lehet, hogy túlságosan nyálasan hangzik mindez, de attól még igaz. Ebben a kis országban, ezen a kicsi piacon, Te, a kollégáid és az egész Szukits kicsit közelebb hozzátok az álmainkat és elviselhetőbbé teszitek a mindennapjainkat és az életünket.
      Ez az alkotás lényege, és erre nem sokan képesek.

      Ismételten kérlek, hogy ne vedd magadra a hibák felemlítését, mert nem bántó szándékkal írok azokról. Úgy érzem, hogy a teljesség és az objektivitás kedvéért erre is ki kell térnem, hogy elfogultság nélkül írhassak véleményt egy-egy regényről.

      További jó munkát kívánok! :)

      Törlés
  3. Szia Gyuri!

    Semmi gond, nem veszem támadásnak. A kritikusnak az a dolga, hogy rábökjön a hibákra. Ráadásul - sokakkal ellentétben - Te normális stílusban csinálod, alapos vagy, és nem a mindenáron való szemétkedés vágya érződik az írásaidból, hanem a jobbító szándék. (Ezért is járok ide. :-) )
    Tisztelettel üdvözöllek:

    Szente Mihály

    VálaszTörlés
  4. Ha jól emlékszem a padawanok hajfonatát valamelyik régebbi könyvben varkocsnak fordították, nekem ez tetszik a legjobban.

    VálaszTörlés
  5. Lehetséges. Az közelebb áll a valósághoz, mint a konty. :)

    VálaszTörlés