Rozsomák light
Bizony, első körben azt kell leszögezni, hogy az X-Men-képregények kultikus figuráját nem Farkasnak, hanem Rozsomáknak hívják magyarul - bármit is gondoljon az InterCom.
Egyrészt Farkas egy másik X-karakter magyar neve (eredetileg Wolfsbane), másrészt Logant nem véletlenül nevezik Rozsomáknak. Kanadai, alacsony, szőrös, erős, vad, tehát külső-belső tulajdonságait tekintve is megfelel a szintén Észak-Amerikában előforduló kistestű ragadozónak, amely olyan heves vérmérsékletű, hogy nálánál jóval nagyobb állatoknak is simán nekiugrik (jávorszarvas, medve stb.), na meg nem utolsó sorban az angol wolverine szó egy az egyben rozsomákot jelent magyarul. (Szinkrontechnikai szempontból is jobban megfelel, mivel három szótagból áll a szó, szemben a farkas két szótagjával...)
Most, hogy ezeket tisztáztuk, egy másik dolgot is le kell szögeznem: Hugh Jackman nem jó Rozsomák. Nem rossz persze, de nem is jó. Nyugodtan keresgélhettek volna még a producerek és a casting directorok 1998-99 környékén (az első X-Men-film előtt), biztos vagyok benne, hogy lett volna alkalmasabb színész is, ha más szempontból nem, akkor a fizikai hasonlatosság miatt, Jackman ugyanis 188 cm magas, míg Rozsomák alig 165, persze megértem, hogy a nézők halálra röhögték volna magukat egy szőrös törpe láttán, ezért kerestek inkább egy kicsikét magasabb és "jókiállásúbb" szereplőt.
Egy másik esélyes színész, Dougray Scott alighanem élete legnagyobb baklövését követte el azzal, hogy nem vállalta Rozsomák szerepét (mert akkor épp a Mission: Impossible 2-t forgatta), vagy ha időegyeztetés miatt nem tudott jönni, igazán nyúzhatta volna kicsit a producereket, hogy várják már ki azt a pár hetet vagy hónapot, amíg végez az M:I2-vel. De nem így történt, így most Hugh Jackman a világsztár, Scottról pedig a kutya se tudja, ki fia-borja.
Az X-Men-trilógia sikeressége arra predesztinálta Rozsomákot, hogy szélesvásznú kalandjai önálló filmben (ún. spin-off) folytatódjanak, sajnos azonban a film pontosan abba a csapdába esett bele, amibe Hollywood oly sokszor szokott, de valahogy az istennek sem képes tanulni a hibáiból. Igaz, amíg dollármilliókról van szó, addig a fanyalgó rajongók és kritikusok magasról le vannak tojva, és akár a világ egyik legismertebb és legkedveltebb képregényhősét is simán kiherélik, tüzes karikán ugráltatják át, szájkosarat raknak rá és ha morogni mer, a helyére parancsolják. Valami ilyesmi történt Rozsomákkal az első saját filmjében, mindez pedig azért, hogy a mozi megfeleljen az alacsonyabb korhatárbesorolásnak (PG-13), vagyis magasabb nézőszámot lehessen vele elérni. Egyes pletykák szerint ezen döntésben nagy része volt Hugh Jackman produkciós cégének, a Seed Productionsnek, és sajnos ez azt eredményezte, hogy ezzel épp a figura lényegét kapálták ki, vagy ha úgy tetszik, megerőszakolták azt.
A történet bármilyen B-, de akár Zs-kategóriás tucatfilmnek is becsületére válna: James Howlett, "Logan" gyermekkorában fedezte fel, hogy mutáns. Felnőttként a féltestvérével, Victorral csatlakozik egy titkos katonai egységhez, azonban egy idő után hátat fordít az osztagnak, amivel kivívja a vezető, Stryker tábornok ellenszenvét. A tábornok Victor segítségével tőrbe csalja James-t, majd ráveszi, hogy részt vegyen egy kísérleti szérum kipróbálásában, melynek hatására legyőzhetetlen lesz. Ám Logan önállósítja magát, és ettől kezdve csak egyetlen cél vezérli: hogy leszámoljon ellenségeivel, és megbosszulja szerelme halálát.
Kétféleképp érdemes a filmet értékelni: mint akciómozi és mint X-Men-adaptáció. Előbbiként nem nagy eresztés, persze nem is holmi amatőr félmunka, egyszerűen csak átlagos, aminek első számú oka a sablonos, lapos és kiszámítható történet. Egy rendezőnek nem sok tennivalója van ezek után, elegendő követnie a "Hogyan készítsünk tucat-akciófilmet?" című kézikönyv utasításait, és biztos lehet benne, hogy a különféle zúzások megfelelő elhelyezésével a kívánt végeredményt fogja kapni (repkedő Humveek, felrobbanó helikopter, a végén pedig romboljunk le valami igazán nagy tárgyat). Ha a főszereplő kap egy megfelelő motivációt is (barátnő és ártatlan kívülállók halála), akkor a cselekmény már tényleg simán elviszi magát a saját hátán, nem kell agyalni holmi eredetiségen vagy váratlan fordulaton. Akciófilmként tehát egy átlagos, korrekt iparosmunkával van dolgunk.
X-Men-adaptációként már sokkal több a gond. Egyrészt túl sokat akar markolni, és ahhoz képest keveset fog, másrészt több stílus- és "X-Men-idegen" jelenettel is számolni kell, melyek egyáltalán nem illenek ebbe a világba, feleslegesek és idegesítőek is, mert annyira nem kellene ott lenniük. Mindez abból ered, hogy az eredeti X-Men-képregényekben nem voltak ilyen momentumok, Rozsomák például sosem kaszabolt össze véletlenül egy porcelánmosdót.
Most, hogy ezeket tisztáztuk, egy másik dolgot is le kell szögeznem: Hugh Jackman nem jó Rozsomák. Nem rossz persze, de nem is jó. Nyugodtan keresgélhettek volna még a producerek és a casting directorok 1998-99 környékén (az első X-Men-film előtt), biztos vagyok benne, hogy lett volna alkalmasabb színész is, ha más szempontból nem, akkor a fizikai hasonlatosság miatt, Jackman ugyanis 188 cm magas, míg Rozsomák alig 165, persze megértem, hogy a nézők halálra röhögték volna magukat egy szőrös törpe láttán, ezért kerestek inkább egy kicsikét magasabb és "jókiállásúbb" szereplőt.
Egy másik esélyes színész, Dougray Scott alighanem élete legnagyobb baklövését követte el azzal, hogy nem vállalta Rozsomák szerepét (mert akkor épp a Mission: Impossible 2-t forgatta), vagy ha időegyeztetés miatt nem tudott jönni, igazán nyúzhatta volna kicsit a producereket, hogy várják már ki azt a pár hetet vagy hónapot, amíg végez az M:I2-vel. De nem így történt, így most Hugh Jackman a világsztár, Scottról pedig a kutya se tudja, ki fia-borja.
Az X-Men-trilógia sikeressége arra predesztinálta Rozsomákot, hogy szélesvásznú kalandjai önálló filmben (ún. spin-off) folytatódjanak, sajnos azonban a film pontosan abba a csapdába esett bele, amibe Hollywood oly sokszor szokott, de valahogy az istennek sem képes tanulni a hibáiból. Igaz, amíg dollármilliókról van szó, addig a fanyalgó rajongók és kritikusok magasról le vannak tojva, és akár a világ egyik legismertebb és legkedveltebb képregényhősét is simán kiherélik, tüzes karikán ugráltatják át, szájkosarat raknak rá és ha morogni mer, a helyére parancsolják. Valami ilyesmi történt Rozsomákkal az első saját filmjében, mindez pedig azért, hogy a mozi megfeleljen az alacsonyabb korhatárbesorolásnak (PG-13), vagyis magasabb nézőszámot lehessen vele elérni. Egyes pletykák szerint ezen döntésben nagy része volt Hugh Jackman produkciós cégének, a Seed Productionsnek, és sajnos ez azt eredményezte, hogy ezzel épp a figura lényegét kapálták ki, vagy ha úgy tetszik, megerőszakolták azt.
A történet bármilyen B-, de akár Zs-kategóriás tucatfilmnek is becsületére válna: James Howlett, "Logan" gyermekkorában fedezte fel, hogy mutáns. Felnőttként a féltestvérével, Victorral csatlakozik egy titkos katonai egységhez, azonban egy idő után hátat fordít az osztagnak, amivel kivívja a vezető, Stryker tábornok ellenszenvét. A tábornok Victor segítségével tőrbe csalja James-t, majd ráveszi, hogy részt vegyen egy kísérleti szérum kipróbálásában, melynek hatására legyőzhetetlen lesz. Ám Logan önállósítja magát, és ettől kezdve csak egyetlen cél vezérli: hogy leszámoljon ellenségeivel, és megbosszulja szerelme halálát.
Kétféleképp érdemes a filmet értékelni: mint akciómozi és mint X-Men-adaptáció. Előbbiként nem nagy eresztés, persze nem is holmi amatőr félmunka, egyszerűen csak átlagos, aminek első számú oka a sablonos, lapos és kiszámítható történet. Egy rendezőnek nem sok tennivalója van ezek után, elegendő követnie a "Hogyan készítsünk tucat-akciófilmet?" című kézikönyv utasításait, és biztos lehet benne, hogy a különféle zúzások megfelelő elhelyezésével a kívánt végeredményt fogja kapni (repkedő Humveek, felrobbanó helikopter, a végén pedig romboljunk le valami igazán nagy tárgyat). Ha a főszereplő kap egy megfelelő motivációt is (barátnő és ártatlan kívülállók halála), akkor a cselekmény már tényleg simán elviszi magát a saját hátán, nem kell agyalni holmi eredetiségen vagy váratlan fordulaton. Akciófilmként tehát egy átlagos, korrekt iparosmunkával van dolgunk.
X-Men-adaptációként már sokkal több a gond. Egyrészt túl sokat akar markolni, és ahhoz képest keveset fog, másrészt több stílus- és "X-Men-idegen" jelenettel is számolni kell, melyek egyáltalán nem illenek ebbe a világba, feleslegesek és idegesítőek is, mert annyira nem kellene ott lenniük. Mindez abból ered, hogy az eredeti X-Men-képregényekben nem voltak ilyen momentumok, Rozsomák például sosem kaszabolt össze véletlenül egy porcelánmosdót.
A másik dolog, hogy Rozsomák vad. Állatias és kegyetlen. Nem viccelődik, nem jópofizik, hanem simán lenyisszantja az ember fejét, ha olyanja van. Ahogy mondani szokta: a szakmájában ő a legjobb, de az a szakma nem valami szép. Ami azt illeti, ez a szöveg filmben is elhangzik, bár utána erről egyáltalán nem tudunk megbizonyosodni, mivel minden harci jelenet, bunyó elég vérszegény (szó szerint) és rövid. Rozsomák nem ilyen, de nagyon nem.
Igazából az lett volna a legjobb, ha nem akarnak mindenáron egy X-Men-filmet készíteni az alkotók, hanem kizárólag Rozsomák történetére koncentrálnak.
Lett volna alapanyag, mégpedig a Wolverine: Origin című képregény, aminek pár eleme bekerült ugyan a filmbe, de 90%-át így is simán kihagyták, ezáltal gyakorlatilag újraírva Logan eredettörténetét, csak épp a "hivatalos" Marvel-kánonba nem integrálható módon (melyben az olyan apróságokra is kitértek, hogy Logan miért szereti a vörös hajú nőket).
Lett volna alapanyag, mégpedig a Wolverine: Origin című képregény, aminek pár eleme bekerült ugyan a filmbe, de 90%-át így is simán kihagyták, ezáltal gyakorlatilag újraírva Logan eredettörténetét, csak épp a "hivatalos" Marvel-kánonba nem integrálható módon (melyben az olyan apróságokra is kitértek, hogy Logan miért szereti a vörös hajú nőket).
Röviden tehát az X-Men Origins: Wolverine egy átlagos, kiszámítható és közepes akciófilm, X-Men-fíling nélkül. Nem olyan, amilyen lehetett volna, amennyiben az alkotók hajlandóak a figurát megillető R-kategóriában (nálunk 18-as karika) elkészíteni a filmet; sok vérrel és brutalitással, de eközben arra is ügyelve, hogy Rozsomák nem csupán egy ész nélküli gyilkológép, hanem sajátságos erkölcsi kódexet követő harcos. Kár érte, mert jó film is lehetett volna, de így nem lett az. Talán majd a folytatás. (Hát nem: KATT IDE.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése