2012. január 20., péntek

Így készült az Alien vs. Predator - A Halál a Ragadozó ellen


Az idegenek és a ragadozók közös története 1989-ig nyúlik vissza, amikor az amerikai Dark Horse Comics kiadásában megjelent a Dark Horse Presents híres 34-35-36-ik száma: az Aliens, Predator és AvP. A történet később Préda néven vált ismertté (de ilyen címmel jelent meg az első AvP-regény is).




Valószínűleg a Ragadozó 2 stábjából is olvashatta valaki az ominózus képregényt, ezért fordulhatott elő, hogy a film egyik jelenetében az űrbéli vadász trófeatárolójában a többi között egy alien-koponya is látható. Innentől számíthatjuk igazán a két moziszörny közös kalandjait, melyek képregények, regények, és számítógépes játékok formájában hódították meg a rajongók szívét.



A nagy sikernek köszönhetően már a '90-es években felmerült az ötlet, hogy filmen is össze kéne ereszteni a két lényt. Az első elképzelések szerint a Predatoros Dutch Schaffer (Arnold Schwarzenegger) és az Alienből ismert Ellen Ripley (Sigourney Weaver) játszotta volna a főszerepet, végül azonban a tervből nem lett semmi, de a projektet mégsem vetették el, csupán félrerakták. (Weaver '97-ben azért még eljátszotta az Alien 4 főszerepét, de az AvP-t már nem vállalta, Schwarzenegger pedig később attól tette függővé szereplését, hogy nyer-e a kaliforniai kormányzóválasztáson.)
2004-ben végül a 20th Century Fox elérkezettnek látta az időt, hogy elővegyék az addig jegelt projektet, és megbízták Paul W. S. Andersont egy AvP-film megrendezésével. A főszerepekben jórészt ismeretlen színészek láthatók: Sanaa Lathan, Raoul Bova, Ewen Bremner, Tommy Flanagan, Carsten Norgaard és Sam Troughton, de sikerült egy mellékszerepre megnyerni az Aliens – A bolygó neve: Halál egyik ikonikus figurájának (Bishop) alakítóját, Lance Henriksent is.



Amikor egy műhold titokzatos hőjeleket észlel a Bouvet-sziget mélyén, ezer mérföldre az Antarktisz északi részétől, a milliárdos gyáros, Charles Bishop Weyland, összeállít egy különleges, tudósokból és szakértőkből álló csapatot, hogy kivizsgálják a jel forrását. Ugyanekkor egy Predator-űrhajó Föld körüli pályára áll, és egy sugárral mély nyílást vág a jégben a hőjel közelében. A tudóscsoport a helyszínre érkezik, rátalálnak a nyílásra és azon keresztül leereszkednek a mélybe, ahol egy titokzatos piramist, abban pedig egy emberi csontvázakkal teli áldozati kamrát találnak. Közben az űrhajóból leszáll három Ragadozó, végeznek a felszínen maradt emberekkel, majd elindulnak a piramis felé, az expedíció viszont ezalatt véletlenül beindít egy ősrégi szerkezetet, melynek köszönhetően az Alien Királynő felébred álmából és tojásokat kezd rakni, melyekből arctámadók szabadulnak el. A megtámadott emberek mellkasából rövid idő alatt kirobbannak az újszülött idegenek és gyors növekedésnek indulnak. Nemsokára kitör a kegyetlen harc a Predatorok, Alienek és az emberek között.

Az évek során szó szerint írók és lehetséges rendezőjelöltek tucatjait „fogyasztotta el” az AvP-projekt, többek között Guillermo Del Torot (aki inkább a Hellboyt választotta), David Twohyt (Pitch Black, Riddick), Roland Emmericht (A függetlenség napja, Godzilla), Brett Leonardot (A fűnyíróember), Chuck Russellt (A maszk, A skorpiókirály), de Joe Johnston (Jurassic Park 3, Jumanji) neve is felmerült.



Hiába született számos sztori-ötlet, egyik sem nyerte el a stúdió tetszését, míg képbe nem került a saját bevallása szerint sci-fi-, és különösen Alien-őrült Paul W. S. Anderson, aki korábban már több játék-adaptációt készített (Mortal Kombat, Resident Evil). Ezek fényében – noha a filmek finoman szólva sem voltak túl jók, viszont a mozipénztáraknál egész szépen teljesítettek – kézenfekvőnek tűnt, hogy Anderson legyen a film rendezője. Időközben felnőtt egy új mozis generáció, amely már speciális effektusokon, akció- és horrorfilmeken nevelkedett, így még egy érv szólt a rendező mellett, aki korábban már bebizonyította, hogy ha a mélyenszántó gondolatiság nem is az erőssége, de minden további nélkül képes levezényelni egy ilyen jellegű film munkálatait. Anderson ebben az időben éppen a Resident Evil: Apocalypse-t forgatta, azonban nem okozott neki gondot átadni a rendezői stafétabotot, hogy belevághasson az AvP munkálataiba. (A Kaptár 2-nek végül csak a producere volt, míg a rendezést Alexander Witt vette át.)



Több száz színésznőt hallgattak meg a főhősnő, Alexa, szerepére, végül alig egy héttel a forgatás megkezdése előtt választották ki Sanaa Lathant, akinek azonnal Prágába kellett utaznia, ahol a film felvételi zajlottak. Ennek kizárólag financiális okai voltak; Anderson elmondása szerint, ha otthon (tehát Amerikában) forgattak volna, a plusz költségek mintegy 20 millió dollárt tettek volna ki, míg a prágai helyszínnel ezt megúszták 2 millióból. (Egy 50 milliós költségvetésű film esetén ez nagyon nem mindegy.)



A film főszereplői egyértelműen az idegenek, ezért mindkét faj képviselőit kissé áttervezték. Az alienek sokkal életszerűbbek, kevésbé tűnnek emberinek, mint korábban; megnyújtott farkuk és ujjaik révén lényegesen félelmetesebbek és állatszerűbbek. A szokásos „beöltözős” alien-figurák mellett készült egy számítógéppel és emberi erővel egyszerre vezérelhető animatronikus báb is, amelyet esetenként több bábos mozgatott, ugyanakkor a számítógép képes volt minden mozgássort (pozíció, sebesség, szögek stb) elmenteni, amit a bábu később bármikor pontosan meg tudott ismételni, „vissza tudott játszani”. (Ez lényegében az ún. motion control kameráktól kölcsönzött módszer.) Az összes Alien farkát viszont az utómunkák során, számítógéppel rajzolták meg, mivel azokat a gyors mozgásokat, amikre a történet szerint szükség volt, nem lehetett bábukkal létrehozni.



Tom Woodruff Jr. – A végső megoldás és a Feltámad a Halál után – harmadszorra is Alien-bőrbe bújt, ő „alakította” Gridet, a vezér-alient (akinek a négyzethálós sebhelyei vannak). A Predatorok is átestek némi változáson a korábbi megjelenésükhöz képest: hatalmas termetű, igazi izomkolosszusok lettek, de ezen kívül hosszabb „hajat” és új fegyvereket is kaptak, pl. az áldozatokat széttépő hálót (ebbe akad bele Grid), a második Ragadozóból már ismert dobókorongot, és nagyobb csuklópengéket.



A vadászokat kizárólag emberek alakították, pontosabban a 216 centis, korábbi profi kosárlabdázó, Ian Whyte és a „mellék-Predator-szerepekben” Bobby „Slim” Jones.

Az AvP igencsak megosztotta a nézőket. Igazából se nem Alien-, se nem Predator-film, ugyanakkor mindkettőből benne van sok minden, melyek az önálló filmekre is jellemzőek voltak. Ezek megint csak a „kötelező” elemek (álcázott Predator, robbanó mellkas, vicsorgó alien stb), tehát Anderson ugyanúgy „levizsgázott” Alienből és Predatorból, mint a Ragadozó 2 esetében Stephen Hopkins, csak éppen a filmje nem több egy szellemiség nélküli, steril iparosmunkánál. Tökéletesen kiszámítható, nincs benne semmiféle meglepetés, a feszültség forrása szinte teljesen ugyanaz, mint pl. az Alien 4-ben is. Noha van félhomály és sötétből előugró idegen, mégis pontosan tudni, mire számíthatunk, a valódi izgalom ezért hiányzik, ennélfogva az is egyértelmű, hogy a film végére mindenki meghal és csak egy túlélő marad.
Ugyanakkor azok számára, akiknek a klasszikus Alien- és Predator-filmek csak megmosolyogni való retró-alkotások, és ők már Fűrész-szintű véres brutalitásra kíváncsiak, az AvP kellemes kikapcsolódás és szórakozás. Az ilyen nézők pontosan azt kapják a pénzükért, amit elvárnak: harcot, vért és hentelést. Igaz, nem pontosan annyit, amennyit talán várnának; az alacsonyabb korhatárbesorolás (ergo magasabb jegybevétel) miatt ugyanis a Fox egy „családbarátabb” verziót küldött moziba, míg az ún. unrated, azaz cenzúrázatlan, erőszakosabb és véresebb verzió DVD-n és Blurayen jelent meg.


Érdekességek:

A 2004-es év leggyorsabban elkészülő filmje volt az AvP: alig két és fél hónap alatt forgatták le, míg az utómunka négy hónapig tartott. Ez rendkívül rövid idő, pláne, hogy sok digitális trükk is látható a filmben.



A film egyik karakterét Verheidennek hívják, ami főhajtás az első AvP-képregény írója, Mark Verheiden előtt, akinek alkotásából több elemet is átemeltek a filmbe.

Ez az első film, melyben balkezes Predator látható.



A film elején a műhold lead egy morzejelet, ami lefordítva annyit tesz: „Whoever wins, we lose”, azaz „Bármelyikük győz, mi veszítünk”, ami a film promóciós szövege a poszterről.



Az AvP-vel Lance Henriksen az egyetemes filmtörténelem második színésze lett, akit mindhárom emblematikus karakter – az Alien, a Predator és a Terminátor – megtámadott és/vagy megölt. (A másik Bill Paxton.)



Az AvP legvégén, mikor a Predator-űrhajó eltűnik az űrben, egy mellkasrobbantó tör ki egy halott Predator testéből, majd a kamera felé fordul és a ragadozók jellegzetes kerregő hangját hallatja. Ez egy Alien-Predator hibrid (Predalien), amely mindkét faj jellemzőivel és képességeivel bír.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése