2011. június 2., csütörtök

In Memoriam Stan Winston

2008. június 15-én, 62 éves korában, malibui otthonában elhunyt Stan Winston, legendás amerikai speciáliseffekt-guru, akinek nevéhez olyan felejthetetlen moziszereplők fűződnek, mint a Terminátor-robotok, az Alien-filmek szörnyei, a Jurassic Park dínói, a Predator 1-2 Ragadozója vagy a Kongó szürkegorillái.
Winston életműve közel 40 évet ölel fel, pályája során dolgozott maszkmesterként, producerként és rendezőként, de mégis, leginkább figuratervezőként és animatronikus robotjai révén vált ismerté. Díjai a teljesség igénye nélkül: csillag a hollywoodi Hírességek sétányán, BAFTA-díj (a Brit Filmakadémia díja) az Aliens – A bolygó neve: Halálért, a Terminátor 2-ért és a Jurassic Parkért, Oscar-díj az Aliensért, a Terminátor 2-ért, a Jurassic Parkért és az A.I. – Mesterséges értelem című filmekért, és még hosszasan lehetne sorolni. 
Emlékezzünk együtt a Mesterre, aki generációk moziélményeit határozta meg, és halhatatlan teremtményeivel örökre beírta magát a speciális effektusok történetébe.


Winston 1946-ban született a Virginia állambeli Richmondban. Az Állami Egyetemen tanult festészetet és szobrászatot, majd 1968-ban Hollywoodba ment. Először még színész szeretett volna lenni, de mivel sehol nem kapott munkát, elszegődött a Walt Disney Studió sminkrészlegéhez tanulónak.

Alig néhány évvel később már mint figuratervező volt ismert a szakmában, és 1972-ben meg is villantotta oroszlánkörmeit a Gargoyles című tévéfilmmel, amelyért Emmy-díjjal jutalmazták.

Még ebben az évben megalapította saját cégét Stan Winston Studio néven, amely különleges effektusok, animatronikus bábok és robotok tervezésével és készítésével foglalkozik.
Az 1970-es és 80-as évek lázas munkával teltek, mígnem 1984-ben Winstont felkereste egy ifjú rendező, aki egy egészen elképesztő, futurisztikus forgatókönyvet mutatott neki, amelyben egy embernek álcázott robot-gyilkológép vadászik egy fiatal nőre.
A rendezőt James Cameronnak hívták, a történet címe pedig az volt: A terminátor. Ezzel megkezdődött egy korszak, amely egyrészt megalapozta Winston és Cameron későbbi sokéves munkakapcsolatát, másrészt pedig szélesre tárta Hollywood kapuit Winston elképesztő kreatúrái és robotjai előtt, és kikövezte az utat a speciális effektusok új nemzedékének. A Terminátor akciószárt faragott Arnold Schwarzeneggerből, Winston pedig egycsapásra a legkeresettebb effektuskészítők között találta magát.
1986-ban volt a következő nagy durranás: James Cameron átvette a stafétabotot az első Alient rendező Ridley Scott-tól, és elkészítette saját sci-fi akció verzióját Aliens – A bolygó neve: Halál címmel. Winston „szállította” az idegen szörnyeket és az idegen Királynőt, nézők ezreit préselve a félelemtől a mozik foteljeibe.
1989-ben rendezőként is bemutatkozott: Lance Henriksen, pontosabban egy velejéig gonosz, bosszúálló démon főszereplésével leforgatta a Pumpkinhead című horrort, amely ugyan nem lett átütő siker, de mégis megnyerte a Legjobb Elsőfilmes Rendező díját a Párizsi Filmfesztiválon, ráadásul a film egyfajta kultikus státuszt is elért azóta a horror-rajongók körében.
1991-ben került a mozikba minden idők egyik legjobb akciófilmje, Winston egyik legfontosabb munkája, James Cameron rendező újabb kiborg-víziója, a Terminátor 2 – Az ítélet napja. A „szokásos” egészalakos robot-bábokon túl Winston tervezte Arnold Schwarzenegger robot-maszkjait is, de Robert „T-1000” Patrick folyékonyfém átváltozásaiban is aktív szerepet vállalt.
Az 1992-es Batman visszatér után Winstont felkérte Steven Spielberg egy „dínós film” munkálataihoz.
A Jurassic Park szinte minden mozis rekordot megdöntött és a 60 millió éve kihalt őshüllők díjesővel borították be az alkotókat.
Érdekesség, hogy eredetileg kizárólag animatronikus bábokat és robotokat használtak volna a Jurassic Park dinoszauruszainak életre keltéséhez, sőt Winston és egy másik – nem kevésbé neves – trükkmester, Phil Tippett (Star Wars, Robotzsaru, Starship Troopers) már komolyan neki is kezdtek a munkálatoknak, míg egy napon Spielbergnek megmutattak egy demóvideót, amit az ILM számítógépes animátor-mágusai készítettek egy sétáló dínóról.

Spielberget annyira lenyűgözték a látottak, hogy a legfontosabb dínó-trükköket számítógépes animáció formájában rendelte meg, de persze nem feledkezett meg Winstonról és Tippett-ről sem: ők szállították az ún. live action dinoszauruszokat, magyarán szólva a robot-bábokat, pl. a film dínó-sztárját, az óriási (9 tonnás!) T-Rex-et, vagy az alattomos velociraptorokat.
1993-ban Winston egy munkatársával megalapította a Digital Domain nevű trükkstúdiót, amely olyan filmek vizuális effektusain dolgozott, mint például a Dante pokla, a True Lies, Az ötödik elem, a Titanic vagy a Transformers.

A 90-es évek további része és a 2000-es évek eleje folyamatos munkával telt. Winston és cégei sorra szállították a különféle speciális effektusokat a mozifilmek számára: például a Doktor Moreau szigetéhez az ember-állat-hibrid maszkokat, a Ragadozókhoz a robot-oroszlánokat, a Pearl Harbor – Égi háborúhoz a speciális maszkokat, a Terminátor 3 – A gépek lázadásához a maszkokat és a terminátor robotokat, a Constantine – A démonvadászhoz pedig a különleges maszkokat.
1996-ban megrendezte Michael Jackson Ghosts című videoklipjét, amely egyfajta tisztelgés volt a legendás Thriller előtt, és persze telis-tele volt vizuális effektusokkal és maszkokkal.
Utolsó munkája a 2005-ös Terminátor 3. - A gépek lázadása volt.

Mr. Wizard, a Varázsló, ahogy a szakmában becézték, rosszindulatú vérképzőszervi betegségben szenvedett.

Kedvenc mondásával búcsúzzunk tőle, amely egyszerre tükrözi optimista életszemléletét, valamint munkával kapcsolatos ars poétikáját:


"Semmi sem lehetetlen!"

Stan Winston (1946 – 2008) nyugodjék békében.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése