Az évek óta sikeresen szereplő Hape kövér, dohányzik, rosszul eszik, semmit sem mozog, egyszóval elhanyagolja magát, egy fellépés során pedig össze is esik a színpadon. Orvosa szigorú pihenést ír elő számára, a tétlenség közepette pedig egyszer csak kitalálja, hogy végigmegy a híres El Caminón, vagyis az észak-spanyolországi, közel 900 km-es zarándokúton, és nem csak azért, hogy lefogyjon, hanem hogy lélekben is megtisztuljon. A vándorlás során sok mindent felfedez és megtanul önmagáról.
Kétségkívül van egy hangulata a filmnek, főleg a szép spanyol tájak miatt, és bár a forgatókönyvírást vagy rendezést nem fogja radikálisan megújítani, amit vállalt, azt tulajdonképpen teljesíti.
Nyilván nem lehetséges a forrásul szolgáló könyv minden aspektusát pontosan átemelni a feldolgozásba, de a cselekmény zökkenőmentesen halad, néhány mosolyra késztető poén is akad, és legfontosabb, hogy a személyiségfejlődés is rendben van.
Hape gondolatai elsőre talán közhelyszerűnek tűn(het)nek, jobban belegondolva azonban ezek egyáltalán nem butaságok vagy felszínes és üres szócséplések. A kijelentések mögötti gondolatiság nagyon is megszívlelendő, de minimum képes töprengésre késztetni a nézőt önmagáról és a világról, ez pedig máris több, mint amire egy átlagos hollywoodi film képes.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése