Az eredeti, 1958-ban készült Massza leginkább azért emlékezetes, mert ez tette ismertebbé Steve McQueen nevét és arcát, igaz, a nagy áttörésre azért még egy kicsit várnia kellett a kúlság fokmérőjének.
30 évvel később a nem túl acélos rendezői kreditekkel rendelkező Chuck Russel ült a remake direktori székébe, a végeredmény pedig tipik B kategóriás mozi, ami képes megidézni az 50-es évek jellegzetes scifi- és horrorfilmjeit, melyekben egy amerikai kisvárost fenyeget valami ronda kreatúra.
Egy éjjel meteorit csapódik be az Arborville melletti erdőben. Miután egy hajléktalan megtalálja a maradványokat, a kezére tapad valami masszaszerű dolog és elkezdi elemészteni. Három fiatal találja meg és viszi kórházba a szerencsétlenül járt férfit, ám a massza egyre csak növekszik és támad meg embereket. A szemtanúknak senki sem hisz, de közben megjelenik egy csapat védőruhás alak, akik többet tudnak az esetről, mint amennyit hajlandóak elárulni. A massza pedig lassan már nem csak a városkát és annak lakóit, de magát az Egyesült Államokat is veszélyezteti, ha ilyen ütemben folytatja a zabálást.
Kicsit hosszú a felvezetés, amíg minden főbb karaktert és a köztük lévő viszonyokat megismerjük, utána viszont beindul a cselekmény, ami nyilván nem tör eposzi magasságokba, de azért a saját keretein belül korrekt módon meséli el a gyilkos málnapuding történetét.
Russel felsorolja a kötelező közhelyeket is, kezdve a titkos biológiai fegyveren dolgozó tudóstól egészen a rosszfiú, de azért végső soron mégis csak rendes fickó főszereplőig, eközben pedig sokkal korszerűbb trükkökön át "csodálhatjuk" a massza ténykedését, majd pusztulását (?).
A színészek közül Kevin Dillon (Matt fivére), Paul McCrane és Art LaFleur lehet ismerős, akik mind tisztában vannak azzal, hogy ez egy olyan film, ami nem kifejezetten nívós ugródeszka, ám arra alkalmas, hogy az ember gyakoroljon, netán tanulja a szakmát, és persze a gázsiból kifizesse a számláit.
Már ha volt erre módjuk. A 9 milliós gyártási költséget ugyanis világviszonylatban sem sikerült visszahozni, így bár a befejezés nyitott maradt egy esetleges folytatásra, a lehangoló fogadtatás miatt erre nem került sor, és azt hiszem, amikor napjainkban mindent remake-elnek meg rebootolnak és persze a Disney az úr, szintén nem kell erre számítani, de ez talán nem is akkora tragédia.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése