Örök tél

Folytatódik a Szász Attila, rendező és Köbli Norbert, forgatókönyvíró által néhány éve elindított... mi is? Magyar "neorealista-újhullám", nevezhetjük így?

A berni követ, Félvilág, Szürke senkik. Ezen produkciók kiléptek a szokásos gagyi magyar film keretei közül, és friss, modern, nyugati stílust vegyítettek a hazai történetekkel, a végeredmény pedig önmagáért beszél. Nem remekművek, de az átlagoshoz képest feltétlenül kiemelkedőek, mert van hangulatuk, átgondoltak, a lehetőségekhez képest profik, van mondanivalójuk, stb.

Az Örök tél sem kivétel. Személy szerint ennyire nyomasztó atmoszférájú magyar filmet talán még soha nem is láttam, és ahhoz sem kell professzornak lenni, hogy felismerjük a gulág-szálon keresztül bemutatott kisember vs. politikai hatalom témáját, épp ezért meglepő, hogy az MTVA-ban le merték adni ezt a filmet, hiszen minden további nélkül párhuzamot lehet vonni napjaink egypártrendszere és a filmben látottak között.

Dicséretet érdemel a színészi játék (főleg persze Gera Marina), de Szásznak külön kalapemelés is jár azért, hogy Csányi Sándorból képes volt előhozni a színészt (ahogy a film végén zokog, az egészen megrendítő).

Komolyan, inkább ezt kellett volna küldeni az Oscar-díjért, nem a Testről és lélekrőlt. Valószínűleg ez sem nyert volna, de legalább alkalmasabb alkotás került volna a jelöltek közé.
Az utóbbi idők egyik legjobb magyar filmje az Örök tél.