2018. május 24., csütörtök

Tabula Rasa

Bizonyára sokan tudjátok, hogy nem kedvelem annyira a mainstream amerikai filmeket és sorozatokat, mert a rengeteg, ugyanarra a kaptafára készülő produkció szinte mind egyforma, én pedig mindig az újdonságot és eredetit keresem. A belga Tabula Rasa valami ilyesmi.

Az alapsztori egy anyáról szól, aki az autóbalesete óta amnéziában szenved, és miközben próbálja összerakni az emlékeinek mozaikdarabkáit, egy különös eltűnési ügyben is érintetté válik.

Thriller a javából, ami néha kísértet-horrornak tűnhet, de aztán jön egy csavar és kiderül, hogy senki nem az, akinek mondja magát és az sincs úgy, amiről addig azt gondoltuk, hogy az, ami.

A kilenc részen át építkező történet garantáltan a fotelbe szögezi a nézőket, akik a szereplőkkel egy időben haladnak előre a cselekményben. Kicsit talán lassan csordogálnak az események, viszont erős az atmoszférája és jók a színészek is.
Lám, Európában is gond nélkül össze lehet hozni egy ilyen szériát, nem kellenek hozzá öncélú, hatásvadász eszközök, és persze tucatnyi évad sem szükséges a feszültség és érdeklődés fenntartásához.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése