Bácsi - 아저씨 - The Man From Nowhere

Ha dél-koreai filmek után érdeklődnék az utca emberétől, sokan valószínűleg az Oldboy-t mondanák, ami kiváló választás volna, bár közel sem fedné le az ország filmtermésének teljes spektrumát.

A nálunk Bácsi címen ismert akciódráma klasszikus "városi neowestern", amellett kortalan bosszútörténet, ami akár manga- és/vagy anime-adaptációnak is beillene. Sötét, nyomasztó, és bár alapvetően sablonokból áll, ha másért nem, a hangulat miatt mindenképp érdemes megnézni.

A történet:

Egy balul sikerült rendőrségi akció során eltűnik egy csomag kábítószer. Kiderül, hogy egy szöuli szórakozóhely  táncosnője lopta el, ám a maffia vissza akarja kapni az áruját, ezért elrabolják a nőt és annak kislányát - aki viszont korábban összebarátkozott egy visszahúzódó, magányos férfival.
A bűnözők megtalálják Cha Tae-sik boltjában a nő által odarejtett drogot, de mivel a kislányt továbbra sem engedik el, a férfi egymaga indul a nyomába. Megteheti, hiszen egykori katonaként szakértője a fegyveres és pusztakezes harcnak, családja tragikus elvesztése után pedig már csak egy dolog élteti: ha megmenti So-mit, azzal önmagát is megválthatja.

Koreai terminátor

Rendkívül hangulatos és stílusos krimi-thriller, ugyanakkor nincs benne semmi olyan, amit korábban (akár többször is) ne láttunk volna már máshol, legfőképp amerikai filmekben - de azon se csodálkoznék, ha például hasonló sztorija lenne a leendő A védelmező vagy John Wick 2-nek (vagy 3-nak), hiszen a recept faék egyszerűségű, mégis évek óta működőképes:
szerettei halála után a magányosan szenvedő, szűkszavú ex-katona/bérgyilkos/stb. akaratán kívül belekeveredik az olasz/ázsiai/orosz/stb. maffia ügyébe, és mert persze személyes érintettsége is támad (kisgyerek/új barátnő, stb.), egyszemélyes bosszúangyalként feltrancsírozza az egész bandát.

Alapvetően az ember könyökén jönnek már ki ezek a filmek, főleg azért, mert az ilyen történetek sokszor csak indokként szolgálnak arra, hogy a szereplők cafatokra verjék/kaszabolják/lőjék egymást, miközben a földdel egyenlővé teszik maguk körül a világot - kielégítve ezzel a nézők alantas ösztöneit, akik halált és rombolást akarnak látni a pénzükért (és hogy utána elmondhassák, mennyire "jó" volt a film).

Az öncélúság visszatérő elem az ehhez hasonló produkciókban, valószínűleg azért, mert az írók/rendezők nem tudnak, vagy nem akarnak mit kezdeni a figuráikkal, megelégednek annyival, hogy emberük legyőzhetetlen, jól áll a kezében a kés/pisztoly, és baromi látványos, ahogy lassítva bunyózik.

Nyilván bele lehet magyarázni mindenfélét az ilyen filmekbe emberi drámától kezdve a megváltás-motívumig, de legyünk őszinték: a globális közönség pont nem kíváncsi ilyesmire, aki pedig igen (mint pl. én), az elhanyagolható arányú kisebbségben van, és mint ilyen, a véleménye sem számít.

A Bácsit az teszi többé a tucat-zúzásoknál, hogy pl. nem amerikai, ami elsőre furcsának hangozhat, de ez alatt arra gondolok, hogy végre nem a megszokott heroikus katyvaszt kapjuk, nem átlagos kamerakezelést, nem átlagos zenét, és nem egy újabb, átlagos, "kitenyésztett" amerikai hőst, aki olyan magasztos elvekért küzd, melyeken csak cinikusan mosolyogni lehet.

Lehet, hogy Jeong-beom Lee filmjét nem repesztik szét az újdonságok, de mégis rendelkezik egy olyan atmoszférával, ami semmi másra nem jellemző. Persze, persze, az ilyen-olyan maffiák a hollywoodi filmekben is rendre előfordulnak, azokban is vannak piperkőc gengszterek meg naaaagyon-nagyon gonosz bérgyilkosok, de pl. kitépett szemgolyók és művészien koreografált akciójelenetek már kevésbé. (Megérne egy külön cikket az ázsiai filmes erőszak-ábrázolás, ami tök más, mint az európai, és főleg amerikai.)

A Bácsi ezek mellett azzal is fokozza a hangulatot, hogy bemutatja a térség alvilágát és annak tevékenységét (pl. szervkereskedelem), ami értelemszerűen nem derül ki az országimázs-videókból, sem a PSY-dalokból, és a dél-koreai világmárkák kapcsán sem feltétlenül ez ugrik be az embernek.


A dráma kedvéért nyilván több dolog el lett túlozva, de így is elmondható, hogy a Bácsi egy realista akciómozi, ami (végre) nem az őrületes látvánnyal próbálja megragadni a nézők figyelmét, hanem a szereplőivel és persze a hangulatával. Mondjuk, mással nem is nagyon menne neki, de a relatíve egyszerű cselekmény így is tökéletesen működik.