Életem nagy hibái

Minél több indiai filmet látok, annál jobban megkedvelem őket. Persze nem minden bollywoodi alkotás remekmű, de mégis jó az átlagos amerikaiktól valami különbözőt tapasztalni.

Az indiai filmeket nem kötik azok a béklyók, melyek hollywoodi társaikat, és bár hasonló tömegtermelés folyik Calcuttától Mumbaiig, ezek a filmek mégis teljesen mások. A megszokottól eltérő történetek, operatőri stílus, zene, vágás és főleg játékidő olykor próbára tehetik a nézőt (hogy az elemi fizikának beintő akciógyöngyszemekről már ne is beszéljünk), de végső soron ezek a mozik is emberekről embereknek szólnak - vagyis általában olyan dolgokról, melyeket az amerikai álomgyár már szinte elfelejtett a fene nagy profithajhászásban.

Bácsi - 아저씨 - The Man From Nowhere

Ha dél-koreai filmek után érdeklődnék az utca emberétől, sokan valószínűleg az Oldboy-t mondanák, ami kiváló választás volna, bár közel sem fedné le az ország filmtermésének teljes spektrumát.

A nálunk Bácsi címen ismert akciódráma klasszikus "városi neowestern", amellett kortalan bosszútörténet, ami akár manga- és/vagy anime-adaptációnak is beillene. Sötét, nyomasztó, és bár alapvetően sablonokból áll, ha másért nem, a hangulat miatt mindenképp érdemes megnézni.

Tamasha

A tamasha perzsa eredetű hindi kifejezés, ami nagyjából annyit tesz: ünnepség, izgalmas, érdekes esemény, de egyben egy tradicionális indiai színházi előadásmód neve is.

Szerelembe esni határozottan jobb, mint liftaknába, és ezzel nincsen másképp az indiai szubkontinens sem, ahol az emberek ugyanúgy társra vágynak, mint a világon bárki, és persze nekik is rengeteg akadályt kell legyőzniük, amíg elnyerik az áhított nő/férfi szívét.

Ezt a témát Európában, de főleg a nagy pocsolyán túl jellemzően rózsaszín cukormázzal nyakon öntve szokták prezentálni a Nagyérdeműnek, de Bollywoodban ezt is másképp csinálják, számunkra legalábbis kissé furcsa, de azért szerethető módon, bár közel sem hibátlanul.

Suicide Squad - Öngyilkos osztag

Vihar egy pohár vízben. A Suicide Squad nézői két táborra szakadtak: az egyik rész szerint a film gagyi, a másik oldal viszont imádja, és petíciót indítottak a Rotten Tomatoes nevű oldal bezárásáért, ahol a kritikusok arra mertek vetemedni, hogy lehúzták kedvencüket.

Nekem nem tisztem igazságot tenni a két fél között, még kevésbé eldönteni azt, hogy melyik film jó és melyik nem. Én mindössze a saját, minél objektívebb véleményemet próbálom megfogalmazni, ésszerű indokokkal alátámasztani, de a célom nem az, hogy bárkit is meggyőzzek valamiről, ami szerinte nincs úgy. Annyit szeretnék elérni, hogy ne kizárólag a szubjektív benyomások alapján döntsünk, még akkor sem, ha egy olyan jelentéktelen dologról van szó, mint egy hollywoodi film.

Trainspotting

Javában folynak a Trainspotting 2 munkálatai, néhány fotó és egy ajánló is kikerült már a netre, de amíg a film 2017. januárjában mozikba kerül, addig érdemes feleleveníteni az 1996-os első részt, ami méltán ért el kultikus státuszt, mert valamibe nagyon beletalált a '90-es évek közepén, mondanivalója pedig még ma, 20 évvel később sem veszített a lényegéből.

Hősök: Újjászületés

Amennyire jó volt a 10 évvel ezelőtt készült Hősök, annyira rossz lett a folytatás. Tele van felesleges és idegesítő karakterekkel, a színészek zöme nem tud játszani, a történet zagyva, a figurák és a köztük lévő viszonyok kidolgozatlanok és/vagy sablonosak, a trükkök pedig bénák.

Batman: A gyilkos tréfa

Sok Batman-történet van, amire azt szokás mondani, hogy "klasszikus", netán "az egyik legjobb". A gyilkos tréfa valóban megérdemli e jelzőket, mert kiemelkedik az átlagos Batman-képregények közül a nyomasztó, sötét hangulatával, a korát megelőző, filmszerű beállításaival, és nem utolsósorban a húsba vágó, kegyetlen cselekményével, ami kőkemény pszichológiai alapokon nyugszik.
A DC Animation alkotói igen nagy fába vágták tehát a fejszéjüket, amikor A gyilkos tréfa adaptálásába fogtak, hiszen nem csupán meg kellett felelniük az eredeti képregénynek, de gondolniuk kellett azokra is, akik netán nem ismerik Alan Moore és Brian Bolland remekművét, ez viszont olyan kompromisszumokra kényszerítette őket, melyekkel nem biztos, hogy minden rajongó elégedett lesz.