Változó állapotok

Emlékszünk még a Magyar Televízió Nulladik típusú találkozások című műsorára? A Déri János vezette, paranormális jelenségekkel foglalkozó magazin főcímében több emlékezetes jelenet is látható, például egy meztelen, fiatal nő, egy férfi fejére tekeredő kígyó, egy hatalmas gyík, na és persze egy falat ütlegelő rémalak.

A főcím 90%-a a Változó állapotokból származik (az összeállítás végén látható kiscica meg A légyből, a homokban elsüllyedő szkafanderesek pedig a Támadók a Marsról című filmből), melyet Ken Russel 1980-ban rendezett, és amelynek kötelező helye van az ún. body horrorok és az "orvosos sci-fik" listáján.

De behandeling

Hollywoodnak "köszönhetően" a nézők már rég hozzászoktak a különféle válogatott borzalmakhoz, legyen szó látványról és/vagy témáról. Az sem jelenthet számukra újdonságot, hogy készülnek filmek a pedofíliáról, azt viszont nem lehet nem észrevenni, hogy az amerikai alkotók mennyire próbálnak csínján bánni ezzel a dologgal, ami annak fényében nem is oly meglepő, hogy a gyártó stúdiók nézettséget és bevételt óhajtanak produkálni, a gyerekekre vadászó perverz alakok viszont épp az ellenkező hatást váltják ki.

Az USÁ-n kívüli filmesek bezzeg nem ennyire finnyásak, vagy nem akarnak a szőnyeg alá söpörni egy jelenséget, csak mert az nem elég "szalonképes". Az izraeli Csúnya, gonosz bácsik, vagy a dán A vadászat jó példák arra, hogy többféle módon és stílusban is lehet filmet forgatni a pedofíliáról, nemrég pedig a belgák készítették el a maguk verzióját.

Paddington

A medvéket mindenki szereti. Így gondolhatta annak idején Michael Bond, angol író is, aki 1956 karácsonyán talált rá egy magányosan üldögélő játékmackóra egy bolt polcán, nem messze a londoni Paddington állomástól. Annyira megkedvelte a feleségének szánt ajándékot, hogy alig 10 nap alatt megírt róla egy történetet, amit odaadott a szerkesztőjének, nem sokkal később pedig, 1958-ban, megjelent a bohókás mackó kalandjainak első gyűjteménye.

A könyvet számtalan további követte, melyeket több tucat nyelvre lefordítottak, tévé- és rajzfilmsorozatok készültek belőlük, Paddington pedig hamarosan a brit gyermekirodalom egyik közkedvelt szereplőjévé vált.

Mozis debütálására 2014-ig kellett várni, és már tervbe van véve a folytatás is.

Star Wars - Gazfickók

Ha azt mondom: Timothy Zahn, akkor a legtöbb Star Wars-rajongó biztosan elégedetten csettint a nyelvével, hiszen nevezett úriember tollából származik a SW írott univerzumának egyik legjobb sorozata, a Thrawn-trilógia.

A szerző 2013-ban megjelent regénye nem sokkal a Csillagok háborúja eseményei után játszódik, szereplői pedig a sokak által talán leginkább kedvelt alakok: válogatott csibészek, élükön természetesen a galaxis legvagányabb kalandorával, Han Solóval.

Hős6os

Klasszikus mesék, királylányok, kedves csibészek, lovagok és tündérek után a Disney Stúdió valami egészen szokatlannal rukkolt elő, nevezetesen alámerült a japán mangák és animék ihlette színes tini-szuperhősvilágba, házon belülről kölcsönvette a Marvel Comics azonos című képregénysorozatát, és elkészített egy olyan animációs filmet, amelyet akár a felnőttek is végignézhetnek anélkül, hogy akut giccsiózist kapnának, és nem csak azért, mert egyetlen dalbetétet sem kell végigszenvedniük.

John Wick

Az elmúlt hetekben nem láttam igazán jó filmet, az utolsó ilyen február elején volt (Birdman), azóta viszont - egy-két kivételtől eltekintve - jobbára közepes vagy kifejezetten gyenge volt a felhozatal.

Nagyon sok moziról mondják, hogy jó, magas nézőszámot ér el stb., aztán rendszerint kiderül, hogy a hírek eléggé megalapozatlanok, a nézők pedig ugyancsak szabadon kezelik a "jó film" fogalmát, és nagyjából bármire ráaggatják, ami tetszik nekik.

A John Wicket két egykori kaszkadőr dirigálta, ennek hallatán biztos sokaknak felcsillant a szeme, hogy juj, akkor biztos jóféle akciók vannak benne, de erről egyrészt később, másrészt pedig az, hogy valaki jó akciórendező, közel sem egyenlő azzal, hogy filmrendezőnek is alkalmas (Hal Needhamen kívül nem is jut eszembe más - és azért ő sem volt egy Scorsese...).

Életem a szörf

Hiába a mifelénk is kedvelt színészek (még Oscar-díjas is akad köztük), a magyar nézők általában nem tudnak mit kezdeni a szörfös témával, ezért aztán a hazai mozikat el is kerülte a Bethany Hamilton életét feldolgozó film.
Mondjuk túlzás lenne biopicnek titulálni Sean McNamara produkcióját, hiszen nevezett hölgy még mindig csak 25 éves, és eddig nem sokat tett le az asztalra, eltekintve persze attól az apróságtól, hogy 2003-ban egy cápa leharapta a karját, de a lányt ez sem tartotta vissza attól, hogy visszatérjen a vízbe, versenyeket nyerjen, kitartásával és küzdőszellemével pedig világszerte sokak példaképévé váljék.

Hajnali mentőakció

2006-ban Christian Bale még nem számított szupersztárnak, viszont már túl volt az Amerikai pszichón, A gépészen, az Equilibriumon, és a Christopher Nolan-féle Batman-trilógia első részén, szóval a filmbarátok jól ismerhették színészi kvalitásait és persze azt is, hogyan képes két szerep között olykor döbbenetesen átalakulni.

A gépész miatt alig 50 kilósra sorvadt, míg Batmanként 90 kg volt a testsúlya. A Hajnali mentőakció érdekében "csak" 60 kilóra fogyott.

Menjek/Maradjak

A Tárki Társadalomkutató Intézet szerint a magyaroknak jelentős, 16%-a gondolkodik azon, hogy más országban folytassa életét.

Határátkelők, emigránsok, gazdasági kivándorlók... mindegy, hogyan nevezzük őket, ezekben az emberekben közös, hogy hosszabb-rövidebb időre, vagy akár véglegesen külföldre költöznek. Kalandvágyból, egy új állás, esetleg párkapcsolat miatt, vagy egyszerűen azért, mert ott jobb(nak remélik) a megélhetés(t).

Várható volt, hogy a témát hamar felkapják a dokumentumfilmesek is, és valóban, a Józsa Lászlóból és Imre Loránd Balázsból álló producerpáros 2013-ban kezdett készíteni egy sorozatot, melyből eddig két epizód készült el: New York és London, de tervbe van véve Berlin, Barcelona, Párizs és Róma is.

Bodom

A Blue Dream - Kék álom után újabb Elekes Pictures-filmet kaptam megtekintésre és értékelésre. Komolyan, le a kalappal ezek előtt a veszprémi srácok előtt, akik alighanem fillérekből, ám annál nagyobb lelkesedéssel vetik bele magukat az újabb és újabb produkcióikba - ugyanakkor jóval többet mutatnak is fel annál, mint az "átlagos" amatőrfilmes csapatok, akik sok esetben csak úgy "elkamerázgatnak" a haverokkal, de nem veszik elég komolyan a dolgot (tisztelet a kivételnek, pl. az Időugrók stábjának).

Hogy Elekes Gergőék mennyire profik (értsd: van-e bármelyiküknek "rendes" filmes végzettsége és tapasztalata), vagy csak simán tehetségesek, azt nem tudom, mindenesetre filmográfiájuk eléggé meggyőző, és bár messze nem hibátlan, amit csinálnak, e produkció mégis több tekintetben felveszi a versenyt a hivatásosok által készített mozikkal.

Chico y Rita

Ha hazánkban is ismert spanyol rajzfilmet kellene mondani, sokan talán nem tudnának válaszolni, holott legalább egyet biztosan ismernek; ez nem más, mint a 80 nap alatt a Föld körül Willy Foggal, amit bizony a derék hispánok készítettek (japán koprodukcióban) 1983-ban, és persze ott van a nagy klasszikus Vámpírok Havannában 1985-ből, ami spanyol-kubai együttműködésből született.

Spanyolország odáig jutott az animációs filmek terén, hogy a Chico y Rita 2012-ben magáénak tudhatott egy Oscar-jelölést, és bár akkor a Rango nyert, az Európai Filmakadémia elismerését így is megkapta, na és persze begyűjtötte a "kötelező" Goyát és Gaudít (a Spanyol és a Katalán Filmakadémia díjait).

Housebound

Fogalmam sincs, mit imádnak annyira az új-zélandiak a horrorkomédiákban, mindenesetre tény, hogy a szigetországból már több ilyen film érkezett, gondoljunk csak a műfaj hírhedt - alighanem - királyára, a Hullajóra, ami még azon időkből származik, amikor Peter Jackson kellemesen elmarháskodott a(z) (d)effektes haverjaival, és olyan horrorblődliket hoztak össze, melyek annyira rosszak voltak, hogy az már jó.

A horror és a vígjáték két olyan műfaj, melyek nehezen férnek meg egymással, hiszen mindkettőnek erősen jellemző tulajdonságai vannak, így aztán sok esetben nem is sikerül őket ötvözni (lásd pl. a Náci zombikat), Jackson lököttsége nélkül pedig Új-Zélandnak nem is kellene erőltetnie a dolgot. Gerard Johnstone mégis megpróbálkozott, első játékfilmje viszont több helyen is elvérzik - és ezt nem a hentelésre értem.