A Szukits Kiadó idei utolsó előtti Star Wars-regénye ismét a legismertebb és talán legkedveltebb érába, vagyis a Csillagok háborúja idejébe kalauzolja el olvasóit, azon belül is nem sokkal az Egy új remény eseményei előttre. (A nagyon SW-kockák számára mondom, hogy BBY 0-ban, tehát a Yavini csata évében járunk.)
Ismét egy új főszereplővel, Dash Rendarral, ismerkedhetünk meg, aki fellépését és szövegét tekintve akár Han Solo klónja is lehetne, de rajta kívül még egy sor érdekes figurával találkozhatunk - köztük Solóval is. És persze van sok űrcsata, egy megmenteni való, csinos nő, veszély, kaland, bűnözők és fejvadászok, vagyis a szokásos elemek egy szórakoztató Star Wars-könyvhöz.
Dash Rendar, a fiatal koréliai csempész nagy gondba kerül egy Kessel-futamot követően. Bár sikerül lefaragnia Han Solo legendás idejéből, de a birodalmiak elől menekülve kiégeti a hajója, az Outrider hiperhajtóműveit. A fiatalember még el tud vánszorogni a Tatuinig, ahol kénytelen Solót megbízni, hogy szállítsa le az áruját a Nar Shaddaára, amíg új munka után néz, hogy ki tudja fizetni a hajója csillagászati javítási költségeit.
Hosszas próbálkozás után végül fel tud hajtani egy megbízást, noha nem egészen úgy, ahogy gondolta; Javul Charn, a híres énekes-holosztár testőre lesz. A feladat: elkísérni a nőt a koncertkörútjára, és közben megakadályozni, hogy egy titokzatos zaklató, aki már többször megmutatta, hogy képes Javul közelébe férkőzni, beváltsa fenyegetését. A turné során egy sor hajmeresztő titokra derül fény, ezért Dash egy idő után Han Solót is bevonja az ügybe, hogy ép bőrrel kikeveredjen a slamasztikából.
Hosszas próbálkozás után végül fel tud hajtani egy megbízást, noha nem egészen úgy, ahogy gondolta; Javul Charn, a híres énekes-holosztár testőre lesz. A feladat: elkísérni a nőt a koncertkörútjára, és közben megakadályozni, hogy egy titokzatos zaklató, aki már többször megmutatta, hogy képes Javul közelébe férkőzni, beváltsa fenyegetését. A turné során egy sor hajmeresztő titokra derül fény, ezért Dash egy idő után Han Solót is bevonja az ügybe, hogy ép bőrrel kikeveredjen a slamasztikából.
Tipikus Star Wars
Michael Reaves (Darth Maul - Vadászó árnyék, Halálcsillag) és Maya Kaathryn Bohnhoff (Coruscant Nights III, The Last Jedi) közös jegyzésű regénye a valószínűleg sokak által kedvelt szimpatikus csibészek, a csempészek főszereplésével készült, és olyan kalandot mesél el, ami ezúttal sokkal emberközelibb, hiszen most nincs szó a világegyetem megmentéséről, vagy a nagybetűs gonosz (pl. egy Sith nagyúr) legyőzéséről, és az Erő egyensúlyát sem kell helyreállítani.
Ez valahol tipikus, hiszen a messzi-messzi galaxis lakói nem csupán Jedi-lovagokból és úgy általában idealizált figurákból áll, hanem bizony olyan, Dash-hez hasonló alakokból is, akiket csak a saját, szűkebb környezetük érdekel, és önnön boldogulásukat tekintik elsődlegesnek. Mit számít, hogy ki a Császár, vagy hogy egyre gyarapszik az elégedetlenkedők száma? Amíg van leszállítandó áru, amit el lehet tüntetni a birodalmi járőrök orra elől, addig minden rendben.
Persze, a Star Wars-univerzumban elég hamar ki szokott derülni, hogy semmi sem az, aminek látszik, így hamarosan kiderül, hogy Javul zaklatójának nem kevés köze van a hírhedt/rettegett bűnszervezethez, a Fekete Naphoz, ezzel pedig egy újabb személyes érintettség is bekerül az egyenletbe, hiszen Dash fivérének haláláért közvetve a szervezet falleen vezetője, Xizor herceg felelős, így a fiatal férfinak újabb oka van arra, hogy megóvja Charnt. Na és nem hagyható ki a Lázadók Szövetsége és a Birodalom sem, hiszen ezek nélkül sem Star Wars a Star Wars.
Friss stílus és jópofa karakterek
Az Árnyjáték egyike azon Star Wars-regényeknek, melyek tulajdonképpen hétköznapi, "átlagabb" emberek szemszögéből mesél el valamit egy olyan világban, amelyet ténylegesen használnak a lakói (lásd pl. a vécélehúzás említését). A korábbiakban megszokott, általában grandiózus, szinte epikus léptékű kalandokat ezúttal jóval egyszerűbb sztori váltja fel, és igazán üdvözítő, hogy most semmilyen galaktikus mértékű dolog nem forog kockán. Azzal sincs persze baj, ha igen, de olykor jól esik valami kisebb, emberközelibb dologról olvasni.
Ehhez a tartalomhoz nagyon jól illik a sokkalta élőbb, fiatalosabb, dinamikusabb nyelvezet a rengeteg szleng kifejezéssel, és humoros, szarkasztikus vagy gúnyos megjegyzéssel. Sok a helyzetkomikum és a poén, melyek főleg Dash és a drodija, Leebo, na és a Dash és Han Solo közötti szócsörték során hangzanak el, de Javul is derekasan igyekszik a fiatalember idegeire mászni a féligazságaival és a látszólag teljesen eszement ötleteivel.
Meg kell említeni még Dash másodpilótáját, a nautoli Eaden Vrillt, aki egyrészt Teräs Käsi-mester (a Halálcsillagban is volt szó erről a harcművészeti ágról), másrészt ő - Dash-sel ellentétben - megfontolt és kimért, és egyfajta bölcs, elnéző felsőbbrendűséggel tekint a barátjára, ami részben a fajára jellemző, ösztönös Erő-érzékenységből is ered.
Meg kell említeni még Dash másodpilótáját, a nautoli Eaden Vrillt, aki egyrészt Teräs Käsi-mester (a Halálcsillagban is volt szó erről a harcművészeti ágról), másrészt ő - Dash-sel ellentétben - megfontolt és kimért, és egyfajta bölcs, elnéző felsőbbrendűséggel tekint a barátjára, ami részben a fajára jellemző, ösztönös Erő-érzékenységből is ered.
A figurák egytől egyig nagyon jók, némileg tipizáltak, plusz a közöttük lévő viszonyok is.
Érdemes kiemelni Hant, aki egy visszatérő humorforrás azzal, hogy bár az olvasók mind tisztában vannak azzal, hogy nem sokkal később találkozik Leia hercegnővel, és ennek hatására beáll a Lázadók közé, itt váltig hangoztatja, hogy őt márpedig semmilyen nő nem fogja irányítani, és saját magán kívül semmi más nem érdekli.
Persze, azért a jópofizáson kívül van izgalom is, lehet félteni a szereplőket, főleg persze Javult, hiszen ő van a legnagyobb, állandó veszélyben, de ahogy egyre szövevényesebbé válik az ügy, úgy lehet izgulni a többiekért is.
Van aztán a szokásos szerelmi szál, no meg "nagy fordulat" 2/3-nál, amikor kiderül egy alapvető fontosságú dolog, és onnantól az egész küldetés más megvilágításba kerül, és ennek hatására Dash-nek is újra kell gondolnia a hozzáállását.
A magyar verzió:
A fordítás Oszlánszky Zsolt műve, és azt kell, hogy mondjam, remek munkát végzett, hiszen a szlenges, dinamikus stílusával magasabb szintre emelte az egész történetet, közelebb hozta azt az olvasókhoz. Az angol nem képes felvenni a versenyt a magyar nyelv árnyaltságával, ezért aztán a hazai verzió sokkal viccesebb az eredeti kiadványnál (mivel azt is olvastam, van összehasonlítási alapom).
Nyilván szükség volt ehhez megfelelő alapra is, de hála a fordításnak, a színvonal szinte az első oldalról kezdve meredeken felível, és végig tartja is ezt a szintet.
Logikai hibákat nem találtam, de legalább egy olyan betoldást igen, ami az eredeti regényben nem szerepel, szóval ez valamiféle magyar "műfordítói kiegészítés" lehet. Az 55. oldalon van egy olyan mondat egy bekezdés végén, hogy
"- Étvágygerjesztőnek pont jó lesz reggeli előtt.".
Itt eredetileg viszont két mondat van Leebo és Dash között:
"No time like the present."
"True. Unless it's the past or the future."
Nem ez az egyetlen ilyen változtatás, vagy egyszerűsítés; ártani mindenesetre nem ártanak, amíg megmaradnak a stílus keretei között.
Furcsa módon több "földi" szó is feltűnik, pl. ördög, öszvér, amiket én kicsit szoktalannak tartok egy SW-univerzumban, és akad néhány "csúnya" szó is, pl. szar és a segg, melyekkel eddig nem lehetett találkozni a magyar regényekben (bár mintha az egyik X-szárnyúak-epizódban szintén lett volna egy szar, de ebben nem vagyok 100 százalékig biztos).
A szar amúgy az eredeti szövegben is feltűnik (kis módosítással, mivel angolul a crap jelenti azt, amiről a mondat szól):
"I'm the one who's been pulling you out of scrapes since we were teenagers."
"- Én vagyok az, aki kölyökkorunk óta mindig kihúzott a szarból!"
Ami a segget illeti,
"- Rendar! Vonszold fel ide a segged!"
"Rendar! Get up here! Now!
itt nyilvánvaló átírás történt, ami viszont abszolút lefedi az angol szöveg lényegét, viszont tény, hogy magyarul színesebbé teszi a stílust, ezzel együtt mégsem tartanám örvendetesnek, ha megszaporodnának az ehhez hasonló trágár kifejezések a hazai Star Wars-regényekben. Eddig nem ez volt a jellemző, és jó lenne, ha ez után sem ez volna. Nem álszenteskedés, csak legyen egy bizonyos szint, ami alá nem mennek a fordítók.
Sikerült néhány összetett szót különírni (pl. "energia kisülés", "torka szakadtából", "mesterséges intelligencia program"), amit minimum kötőjellel vagy egybe kellett volna, és sok vesszőhiba is akad, pl. "hogy, ha", "csak, hogy", "már, ha".
Van még egy elvileg értelmetlen szó: "eldeformálódott", aminél felesleges az igekötő, hiszen a deformálódott már eleve azt jelenti, hogy valami elveszítette az alakját.
Van egy általam rendkívül gyűlölt és megvetett kifejezés, amit Han Solo mond a 205. oldalon:
"- ...márpedig én még nem őrültem meg annyira, hogy ilyesmit bevállaljak!".
Szerintem ez a szó kifejezetten primitív és otromba, amit csak a
legigénytelenebbek használnak. A szart és a segget még "elviselem", de ez a kifejezés már az a színvonal - fiatalos stílus ide vagy oda -, amit nem kéne megengednie a Kiadónak.
A néhány stilisztikai hiba ellenére a regény a jobb, szórakoztatóbb Star Wars-könyvek sorát gyarapítja, amely magában foglalja mindazt, amiért szeretni lehet George Lucas sci-fi-világát. Szimpatikusak a szereplők, izgalmas a cselekmény, van veszély és akció, egyszóval kiváló olvasmány.
Ugyan kevéssé bír "komoly" mondanivalóval, mint mondjuk egy Hűség és Válaszutak, ám ez nem akkora baj, hiszen két galaxis-megmentés és sith-legyőzés között olykor ilyesmire is szükség van.
Kedves Gyuri!
VálaszTörlésNekem is tetszik a könyv, izgalmas, élveztem, egyszer újra fogom olvasni. A kritikád megint a szokásos magas minőséget nyújtotta. Viszont Dash nem új szereplő, az általam még nem olvasott A Birodalom árnyaiban tűnt fel legelőször, ugyanis a karbontinba fagyasztott Han helyettesítésének érdekében keltették életre abban a regényben.
A magyar verzióról szóló szakasz elejét és végét ellentétesnek érzem. Nekem úgy érződik,hogy míg az elején dicséred a fordítót a remek munkáért, addig a vége felé pellengérre állítod a szóhasználatért. Szvsz nem volt baj a szar és segg szavak használata, mivel sztem egy ilyen típusú karakter ilyen és hasonló szavakat mond, nem valószínű, hogy egy csempész irodalmi gondossággal válogatja meg szavait. Egy csempész nem tartozik a társadalom felső rétegeibe, itt arra akarok kilyukadni, hogy a mi világunkban is hallani ettől durvább kifejezéseket a társadalmi réteg alsóbb szintjein lévőktől, de az még durvább, amikor a föntiektől. A lényeg, hogy nekem az a két szó belefér a SW-ba. Az eldeformálódott szót sokan használják a köznyelvben, legalábbis úgy vettem észre. Viszont, ami nálad most a bevállalni szó volt, az nálam a bealudni szó (ami ugyan, nem szerepel a regényben, de akkor is). A falra tudnék mászni, amikor ezt hallom, néhány éve egy nyelvész beszélt erről a be igekötővel történő nyomatékosítás kialakulásáról a rádióban.
Nekem is tetszett. :)
TörlésHúha, arra nem emlékszem, bár a könyv megvan, csak már nagyon régen olvastam. Köszi.
Az még Aquilás kiadvány X évvel ezelőttről.
A fordító munkája jó, mert újszerű stílust adott a regénynek, ami nekem személy szerint tetszett. A hibákkal nem vagyok kibékülve, ill. 1-2 olyan szóhasználattal, amik lehet, hogy beleférnek a fiatalosság keretei közé, de mégsem érzem ide valónak, mert egy bizonyos "szinttől lejjebb van". Értem én, hogy ez "csak" szórakoztató irodalom, de mégsem kellene túlságosan leadni az igényeket - még a stílus kedvéért sem. Szerintem a "bevállalni" egy nagyon primitív, magyartalan kifejezés, ami számomra a műveletlen bunkósággal egyenlő. Így maximum egy valóságshow-szereplő beszél, de nem egy önmagára igényes ember.
A szar és a segg még elmennek, bár azokat sem érzem szerencsésnek, tekintve, hogy az elmúlt jó 20 évben nem volt ilyesmire példa, és nem kéne, hogy ez a stílus meghonosodjon. Ez mégis csak egy műfordítás.
Persze, sok hibás szót használnak a köznyelvben, de attól azok még hibásak. Nem hiszem, hogy csak azért, mert X ember rosszul használ bizonyos kifejezéseket, attól azokat automatikusan be kellene vonni az "irodalmi nyelvbe". Igen, a nyelv élő, folyamatosan változik, de azért oda kellene rá figyelni, hogy a természetes változásokat ne keverjük össze a butasággal és igénytelenséggel.
A Jedi-növendék sorozat 1 .kötetében, Az ébredő Erőben a 6.fejezet végén ez áll:
VálaszTörlés"– Mégis mit gondolsz, hová mész, köcsög?"
Ráadásul ez ifjúsági regény! Emlékszem, amikor olvastam nagyot néztem, most meg röhögök. :)
A Zsiványkommandóban olvasható a szarrá lőni és a szarháziak kifejezés, A Bactaháborúban is a szarházi, ezt még nem olvastam, csak most megkerestem, és a Vasökölben - amit szintén nem olvastam még - a banthaszar.
Hát csak nekem van ilyen galamb lelkem, hogy nem szeretem az öncélú trágárkodást a filmekben, regényekben, bezzeg élőben néha olyan mocskos a szám, mint egy kocsisnak. :D
Törlés