2014. augusztus 31., vasárnap

Superman - A rajzfilmsorozat


Look, up in the sky! It's a Bird... It's a Plane... No, it's Superman!

Az emberek felettébb gyakran összekeverik a piros alsónadrágját valamilyen rejtélyes oknál fogva a ruháján kívül viselő kryptoni férfit egy madárral vagy repülővel, végül azonban szerencsére felismerik Supermant, ahogy Metropolis felhőkarcolói között repül - hogy aztán észrevétlenül leszálljon egy sikátorban (esetleg szélsebesen elbújjon egy telefonfülkében), feltegye a szemüvegét, átöltözzön civil ruháiba, és Clark Kentként a Daily Planet szerkesztőségébe siessen, hogy még lapzárta előtt leadhasson egy cikket.

2014. augusztus 28., csütörtök

Tiltott bolygó


Nem kevés túlzással, amíg a magyarok fellázadtak az orosz elnyomás ellen 1956-ban, addig Hollywood elkészítette történetének egyik "legklasszikusabb" sci-fijét, melyben feltűnt a szemtelenül fiatal Leslie Nielsen (a későbbi Drebin hadnagy á la Csupasz pisztoly), na meg Robby, a robot, "aki" azóta is előkelő helyet foglal el az Álomgyár géphősei között. Az '50-es évek tipikus alkotása a Tiltott bolygó, amely olyan "űr"-filmeket inspirált, mint a Star Trek, a Csillagok háborúja vagy az Alien.

2014. augusztus 27., szerda

Star Wars - Hullámtörés

 A sorozat első kötetéről, az Áramlatokról itt olvashatsz.

Figyelem, spoilerek előfordulnak!


Folytatódnak Jaden Korr, Khedryn Faal és Marr Idi-Shael kalandjai, melyek szinte pontosan ott veszik kezdetüket, ahol az előző regény véget ért.
Kell Duoro, a bérgyilkos halott, ám Darth Wyyrlok egy újabb halálos ügynököt küld a Jedi után - pontosabban kettőt. Nyss és Syll különleges képességekkel rendelkezik: meg tudják fosztani az Erő-használókat a hatalmuktól, így ők a tökéletes vadászok, amennyiben Jedik vagy Sith-ek a prédák. Az umbarai testvérpár másik feladata, hogy a fagyott holdon található bázisról megszökött, és az anzati hajójával elmenekült klónokat - de legalább a Mintának nevezettet - élve elkapják, és elvigyék Wyyrloknak, akinek gazdája különleges szerepet szán neki a Galaxis uralmáról szóló terveiben.

2014. augusztus 26., kedd

Csillagainkban a hiba


Többször is írtam már filmekről, melyeknek valamilyen rákbetegség a témája - 50/50, Lány kilenc parókával, A forrás -, és most itt a legújabb, amely John Green regénye alapján készült. A 2012-ben megjelent könyvre igen hamar lecsaptak az Álomgyár filmes moguljai, hiszen a fő konfliktus szinte "örökérvényűen" aktuális, van benne egy erős szerelmi szál, szimpatikusak a főszereplők, akad néhány kedves poén, és persze gondolatokat fogalmaz meg a legyőzhetetlen emberről, az élettel szemben folytatott harcáról stb. Tökéletes forrás tehát egy nagy népszerűségre számítható mozihoz. A valóság azonban nem ennyire rózsás.

2014. augusztus 21., csütörtök

Willow Creek


Az ún. Patterson–Gimlin-film egy állítólagos nagylábúról (bigfoot) készül amatőr felvétel, amit 1967. október 20-án rögzített kamerájával Roger Patterson és Robert Gimlin egy észak-kaliforniai erdei folyónál. A filmen egy két lábon járó, szőrös, emberszabású lény halad a fák felé, miközben egyszer visszanéz a válla fölött. Egyesek szemében a felvétel egyértelmű bizonyíték arra, hogy az észak-amerikai hegyek között máig felfedezetlen élőlények rejtőznek, míg mások azon a véleményen vannak, hogy a film hamisítvány. Az évtizedek során mindkét tábor hívei tudományos és kevésbé racionális hipotéziseket is megfogalmaztak pro és kontra, ám egyértelmű bizonyítékot azóta sem találtak a "teremtmény" létezésére - de az ellenkezőjére sem.
A Rendőrakadémia-sorozat Zedje, azaz Bobcat Goldthwait found footage-thrillert rendezett, melynek témája az amerikai erdei ember, vagyis a nagylábú (bigfoot).

2014. augusztus 19., kedd

Omar


Az ember igazán nem gondolná az elmúlt hetek (hónapok, évek, évtizedek...) híradós anyagai láttán, hogy Palesztinában akadnak rendezők, akiknek nem hogy pénzük (oké, koprodukciós partnerek által), de lehetőségük is van filmet forgatni. Hany Abu-Assaddal ez a helyzet, és a Mennyország most című mozija után most ismét betekintést nyújt Ciszjordánia lakóinak mindennapjaiba - egy olyan világba, ahol az emberek falak és romok között, örökös életveszélyben élnek, és az életük szerves részét képezi az izraeli megszállással szemben tanúsított ellenállás, ami akár szóban, akár konkrét tettekben is megnyilvánul. Mindezektől eltekintve a palesztinok - természetesen - ugyanolyan emberek, mint akárki más; érzéseik, vágyaik, félelmeik és reményeik mit sem különböznek a náluk szerencsésebb helyzetben lévőkétől.

2014. augusztus 14., csütörtök

Időről időre


Richard Curtis, a brit komédiakirály legújabb filmje - hasonlóan az előzőekhez - szintén "nagyon angol", kedvesen humoros, van értelmes mondanivalója és tanulsága, de a legnagyobb előnye mégis az, hogy ha valaki épp nagyon maga alatt van, akkor elég csak újra megnéznie, hogy rögtön jobb kedvre derüljön, és más színben lássa a világot. Nem rózsaszínben, csak szebben.

2014. augusztus 12., kedd

Defekt

Sok mindent lehet mondani a mai magyar "filmgyártásról", elsősorban persze rosszat, bár tény, hogy olykor becsúszik egy-két színvonalasabb alkotás, ám ha valóban értékes és jó magyar filmre vagyunk kíváncsiak, akkor mindenképp vissza kell mennünk az időben néhány évtizedet.
Igaz, a hazai filmes kínálat ekkoriban sem tobzódott az ún. műfaji filmekben, pláne nem az olyanokban, amikkel a dekadens és imperialista nyugat mérgezte a lakóinak agyát, ám elvétve mégis készült valami olyan, ami pusztán a szórakoztatásra ment rá, esetleg egy alkotó kipróbálta magát egy bizonyos területen. Talán a Defekt is ilyen film lehetett a maga idejében, mert író-rendezője, Fazekas Lajos látott valami külföldi thrillert, és annyira megtetszhetett neki, hogy elhatározta: ő is csinál egyet.

2014. augusztus 9., szombat

Xena


Fejhangon rikoltozó, bőrcuccos, kardos amazon, aki időnként elhajít egy acélfrizbit, lehenteli a fél ókort, és hála egy cserfes szöszivel kötött barátságnak, a leszbikus-szervezetek első számú példaképe. Bizony, ez nem más, mint Xena, főszereplője annak az 1995 és 2001 között futó sorozatnak, amelyet laza másfél évtizedes késéssel pótoltam be.
Ami azt illeti, amikor annak idején a TV2 műsorára tűzte, elkezdtem nézni, de az első évad közepe tájékán már annyira ideges voltam tőle, hogy abbahagytam, és inkább valami értelmesebb szériát kerestem. Elég ritkán hagyok félbe filmet, de a Xena ezt simán kiváltotta belőlem; az ok nagyon egyszerű volt: olyan szinten hemzsegett benne a történelmi anakronizmus, hogy képtelen voltam hosszabb távon elviselni. Most, 2014-ben, érettebb, "felnőttebb" fejjel erőt vettem magamon, és - főleg egy ismerősöm ösztönzésére - újból belevágtam a harcosnő kalandjainak követésébe. Hogy megérte-e? Röviden: igen, de ennek ára volt. A hosszabb magyarázatért olvass tovább.

2014. augusztus 7., csütörtök

A forrás


Embert küldtünk a Holdra, megmásztuk a legmagasabb hegycsúcsot, és lementünk az óceán mélyére. Kevés dolog maradt felfedezetlen a világon, ám amióta ember él a Földön, van egy valami, ami azóta nem hagy nyugodni minket, hogy képesek lettünk értelmünkkel felfogni a minket körülvevő világot. Mivel megmagyarázni sehogyan sem vagyunk képesek, legfeljebb elméleteket tudunk kitalálni, és a vallás felé fordulunk, hogy valamiféleképpen mégis megpróbáljuk megérteni ezt a kegyetlen és rejtélyes dolgot, ami alól senki nem vonhatja ki magát, akármennyi pénze, hatalma és befolyása is van. Ez az, ami előtt minden és mindenki - ember, állat, növény, csillag, galaxis stb. - tökéletesen egyforma, és nem mellesleg az élet és a létezés legtermészetesebb velejárója, amit nevezhetünk akár elmúlásnak, megsemmisülésnek, pusztulásnak, végzetnek vagy megszűnésnek is. Ez a halál.

A halál sok helyütt számít tabutémának, amiről rengeteg kultúrában "nem illik" beszélni, sokan ízléstelennek tartják az ezzel kapcsolatos viccelődést, és kevés kivétellel mindenki fél tőle, noha tudják, hogy bármit tesznek, úgysem képesek elkerülni, mégis megpróbálnak nem tudomást venni róla, és minél jobban elodázni. Nagyon erős az ember életösztöne, szóval nem csoda, ha megpróbálja kijátszani a nagy kaszást (merthogy - mint oly sok mindent - a halált is antropomorfizálta...), ugyanakkor nekem meggyőződésem, hogy az emberek nem is annyira a halál tényétől rettegnek, hanem az úttól, ami odáig vezet; leginkább a fájdalomtól, de még inkább az ismeretlentől, mert nem tudják, mi van a "halál után" (már ha van bármi is). Tény, hogy eddig sem a vallás, sem a tudomány, sem semmi nem tudta kétséget kizáróan, egyértelműen leírni és meghatározni a halált (nem mintha akkora szükség volna rá...), ezért aztán sokan próbálnak mindenféle teóriát gyártani, csak hogy megnyugtassák magukat, és megteremtsenek valamiféle lelki kapaszkodót, amiben hihetnek, és amivel így már nem félnek annyira.

Darren Aronofskynak is van egy elmélete, amit ötvözött néhány vallás elemével, így született meg az ő verziója a halálról.

2014. augusztus 5., kedd

A múlt


Folytatódik Ashgar Farhadi mélyelemzése az emberi kapcsolatokról; Nader és Simin helyett ezúttal Marie-Anne és Ahmad között. Egy újabb elválás története, melynek helyszíne most nem Irán, hanem Franciaország, így a végeredmény - white trash után szabadon - "persian immigrant trash" lesz.