Teddy mackó - 50/50

Teddy Bear

A dánok még mindig remek filmeket tudnak készíteni. Igazság szerint, ha a magyar "filmipar" csak fele olyan színvonalú mozikat dobna össze, mint a dánok, akkor minden a legnagyobb rendben lenne.

Egy különc srác feljegyzései - Carrie

Egy különc srác feljegyzései

Egyik kedvenc filmem George Lucastól az American Graffiti, így nem csoda, hogy az Egy különc srác feljegyzései közepe táján ez ugrott be, a két mozi ugyanis sok mindenben hasonlít egymásra. Például mindkettő főhőse kissé különc, magának való figura, aki írónak készül, továbbá a történet a felnőttkor küszöbén játszódik, amikor a fiúból férfi, a lányból pedig nő kell, hogy váljon azzal, hogy a középiskola után főiskolára megy, és elkezdi az Élet című játékot. A legfontosabb párhuzam azonban a rendkívül erős személyes hangvétel, a különféle élmények, érzések, futó benyomások és gondolatok megragadása. A Graffiti esetében ez valami egészen különleges hangulatot eredményezett, és a Különc srác sem szűkölködik ezekben.

A vadászat

Egy iPad miatt

A pedofilkérdésre napjaink (nyugati típusú) társadalmai úgy tekintenek, mint ördög a szenteltvízre. Köztudott, hogy a börtönökben a gyerekbántalmazók vannak a hierarchia legalján, egyes országokban pedig kémiai kasztrálással óhajtják a pedofilokat büntetni, ugyanakkor a pszichiátria máig nem tudta egyértelműen megállapítani, hogy ez a fajta szexuális aberráció valóban elmebetegség vagy olyasféle orientáció, mint például a homoszexualitás. A szélesebb közvéleményt a részletek és a miértek természetesen egyáltalán nem érdeklik, ami persze nem is csoda, amíg Marc Dutroux-któl és megrontott ministránsfiúktól hangos a média, és nyilván én sem próbálkoznék azzal, hogy ne mossam össze a pszichiátriai értelemben definiált pedofíliát az ilyen jellegű bűncselekményekkel, ha történetesen az én kölykömről lenne szó, de mivel ilyen helyzet szerencsére nem áll fenn, megragadom a jogot, hogy röviden leírjam a véleményemet, hiszen ez a központi témája A vadászat című filmnek.

Rozsda és csont

Jellemző, hogy a hazai filmforgalmazási rendszerben az esetek nagy részében a hulladék kap hangsúlyt, gondolok itt elsősorban a mozipremierekre. Határeset, amikor valami elkerüli a filmszínházakat (pffff... ma már nincsenek is olyanok - a plázamozi nem az), és egyből DVD-n jelenik meg. Az ilyen filmeket nem egyszer ismert rendezők készítik és a szereplőik sem épp ma kezdték a szakmát, a forgalmazó mégsem számít komoly nézettségre, mert például a téma nem illik a multiplexek zsánerébe vagy a színészek nem akkora nevek, hogy érdemes lenne miattuk vállalni a kópiagyártás és a forgalmazás költségeit.

Ez történt a Rozsda és csont című francia-belga koprodukcióval is, melynek női főszereplője Marion Cotillard, aki bár Oscar-díjas, és mainstream amerikai szuperprodukcióban is szerepelt (pl. Eredet, A Sötét lovag - Felemelkedés), hazánkban mégsem akkora húzónév, hogy a népek tömegesen menjenek miatta a mozikba.

Dombokon túl - Volt egy tánc - Pitch Black - Riddick: A sötétség krónikája

Dombokon túl

Alina és Voichiţa az árvaházban lettek barátnők gyermekkorukban. Felnőve szeretőkké váltak, és bár korábban hűséget fogadtak egymásnak, Alina Németországban próbál új életet kezdeni. Egy idő után nem bírja tovább, és visszamegy Voichitáért, ő azonban időközben kolostorba vonult. Vonakodva, de befogadják Alinát is pár napra a zárdába, hamar kiderül azonban, hogy elvei nem közösek az ott élőkével.