S mondá Cameron: legyen térhatás.
És lőn térhatás.
Egy dolgot feltétlenül le kell szögezni: valódi háromdimenziós filmek jelenleg nem léteznek. A mozikban látott 3D-s csodák nem valódi térhatásúak, csak annak az illúzióját keltik, de ha alaposabban megfigyeljük, csupán virtuális térben mozgó sík, kétdimenziós alakokat és tárgyakat látunk, melyeknek nincs valódi mélységük. Mindez persze nem sokan von le egy-egy jól elkészített térhatású film élvezeti értékéből, habár az is igaz, hogy egy rossz alapanyagból elkészített alkotást még a legdurvább 3D sem fogja jobbá tenni. A jó filmek titka mindig is a jó forgatókönyv lesz, és ezen az sem fog tudni változtatni, ha történetesen holografikus szimulációkról lesz szó, vagy akármilyen – ma még scifi-nek tartott – technológia. Ahhoz, hogy megértsük a háromdimenziós filmek „működési elvét”, előbb magának a térlátásnak a mibenlétével kell tisztában lenni.