Hajnali mentőakció

2006-ban Christian Bale még nem számított szupersztárnak, viszont már túl volt az Amerikai pszichón, A gépészen, az Equilibriumon, és a Christopher Nolan-féle Batman-trilógia első részén, szóval a filmbarátok jól ismerhették színészi kvalitásait és persze azt is, hogyan képes két szerep között olykor döbbenetesen átalakulni.

A gépész miatt alig 50 kilósra sorvadt, míg Batmanként 90 kg volt a testsúlya. A Hajnali mentőakció érdekében "csak" 60 kilóra fogyott.

Menjek/Maradjak

A Tárki Társadalomkutató Intézet szerint a magyaroknak jelentős, 16%-a gondolkodik azon, hogy más országban folytassa életét.

Határátkelők, emigránsok, gazdasági kivándorlók... mindegy, hogyan nevezzük őket, ezekben az emberekben közös, hogy hosszabb-rövidebb időre, vagy akár véglegesen külföldre költöznek. Kalandvágyból, egy új állás, esetleg párkapcsolat miatt, vagy egyszerűen azért, mert ott jobb(nak remélik) a megélhetés(t).

Várható volt, hogy a témát hamar felkapják a dokumentumfilmesek is, és valóban, a Józsa Lászlóból és Imre Loránd Balázsból álló producerpáros 2013-ban kezdett készíteni egy sorozatot, melyből eddig két epizód készült el: New York és London, de tervbe van véve Berlin, Barcelona, Párizs és Róma is.

Bodom

A Blue Dream - Kék álom után újabb Elekes Pictures-filmet kaptam megtekintésre és értékelésre. Komolyan, le a kalappal ezek előtt a veszprémi srácok előtt, akik alighanem fillérekből, ám annál nagyobb lelkesedéssel vetik bele magukat az újabb és újabb produkcióikba - ugyanakkor jóval többet mutatnak is fel annál, mint az "átlagos" amatőrfilmes csapatok, akik sok esetben csak úgy "elkamerázgatnak" a haverokkal, de nem veszik elég komolyan a dolgot (tisztelet a kivételnek, pl. az Időugrók stábjának).

Hogy Elekes Gergőék mennyire profik (értsd: van-e bármelyiküknek "rendes" filmes végzettsége és tapasztalata), vagy csak simán tehetségesek, azt nem tudom, mindenesetre filmográfiájuk eléggé meggyőző, és bár messze nem hibátlan, amit csinálnak, e produkció mégis több tekintetben felveszi a versenyt a hivatásosok által készített mozikkal.

Chico y Rita

Ha hazánkban is ismert spanyol rajzfilmet kellene mondani, sokan talán nem tudnának válaszolni, holott legalább egyet biztosan ismernek; ez nem más, mint a 80 nap alatt a Föld körül Willy Foggal, amit bizony a derék hispánok készítettek (japán koprodukcióban) 1983-ban, és persze ott van a nagy klasszikus Vámpírok Havannában 1985-ből, ami spanyol-kubai együttműködésből született.

Spanyolország odáig jutott az animációs filmek terén, hogy a Chico y Rita 2012-ben magáénak tudhatott egy Oscar-jelölést, és bár akkor a Rango nyert, az Európai Filmakadémia elismerését így is megkapta, na és persze begyűjtötte a "kötelező" Goyát és Gaudít (a Spanyol és a Katalán Filmakadémia díjait).

Housebound

Fogalmam sincs, mit imádnak annyira az új-zélandiak a horrorkomédiákban, mindenesetre tény, hogy a szigetországból már több ilyen film érkezett, gondoljunk csak a műfaj hírhedt - alighanem - királyára, a Hullajóra, ami még azon időkből származik, amikor Peter Jackson kellemesen elmarháskodott a(z) (d)effektes haverjaival, és olyan horrorblődliket hoztak össze, melyek annyira rosszak voltak, hogy az már jó.

A horror és a vígjáték két olyan műfaj, melyek nehezen férnek meg egymással, hiszen mindkettőnek erősen jellemző tulajdonságai vannak, így aztán sok esetben nem is sikerül őket ötvözni (lásd pl. a Náci zombikat), Jackson lököttsége nélkül pedig Új-Zélandnak nem is kellene erőltetnie a dolgot. Gerard Johnstone mégis megpróbálkozott, első játékfilmje viszont több helyen is elvérzik - és ezt nem a hentelésre értem.