A búcsúkoncert

Szeretem olyan filmeket, melyek nem kizárólag szórakoztatni akarnak, hanem annál többet tűznek ki célul maguk elé. Nyilván megvan a létjogosultsága a CGI-orgiának és a 20 millió dolláros sztároknak is, ám szerintem ez a könnyebbik út, miközben a "valódi" film nem ez, hanem a hiteles emberi drámák és konfliktusok bemutatása, melynek végén a néző nem pillant elégedetten az órájára, hogy aztán egy "Irány haza!"-felkiáltással elinduljon a moziból. A "valódi" film - készüljön akárhol, akármilyen nyelven - a megnézése után is "fogva tartja" az embert, és gondolkodásra készteti. A búcsúkoncert is ilyen.

A majmok bolygója - Forradalom

A majmok bolygója - Lázadás sikerét sokan meglepőnek tartották 2011-ben, hiszen Tim Burton korábbi próbálkozása nem sült el túl jól, ahhoz képest viszont a franchise újraindítása nem csupán üzletileg bizonyult kiváló döntésnek, de szerencsére az alkotók sem elégedtek meg csupán azzal, hogy lefújják a port egy moziklasszikusról, és lélek nélküli, üres remake-et készítsenek belőle, ehelyett derekasan odatették magukat a történet terén is - hogy az elképesztő digitális trükköket már ne is említsem. A folytatás egy kicsivel elmarad ugyan elődjétől, ám sok okunk így sincs a panaszra.

The Trek Life

Aki a Star Treket szereti, rossz ember nem lehet. Ami a két, J. J. Abrams-féle filmet illeti (az Into Darknessről itt olvashatsz), sok gond nincs velük, ám ezek már egy új generációhoz (höhö...) szólnak, azoknak, akik kizárólag plázamozikba járnak, és elvárják a filmektől a grandiozitást, a lenyűgöző speciális effektusokat, no meg a nagy sztárokat.

David Reddick, grafikus, karikaturista 2005-ben kezdte készíteni a The Trek Life című képregénysorozatot, amely három, fiatal Star Trek-rajongó életét meséli el humoros formában. Az online megjelenés 160 részen át tartott, utána átköltözött a Star Trek Magazine című újságba.

Sráckor

A 2000-es évek elején kivételes filmes vállalkozásba fogott a Mielőtt-trilógia író-rendezője, Richard Linklater; 12 éven át, ugyanazokkal a színészekkel, hosszabb-rövidebb szünetekkel megszakítva forgatta le Mason és családjának történetét. Ez idő alatt a kisfiúból fiatal férfi lett, szülei pedig középkorúakká váltak, az évtizeden átívelő tabló lényege azonban változatlan maradt: az elmúlt évek (amerikai) életérzése és hétköznapi örömeinek és drámáinak hiteles bemutatása - avagy a legjobb forgatókönyvíró továbbra is az élet.

WolfCop

Néhány hónapja láttam ennek a filmnek a trailerét, és fel is keltette az érdeklődésemet, mert vicces horrorblődlinek ígérkezett, abból meg nem sok jó készült az utóbbi időkben, ahhoz képest viszont a megnézése után az első gondolatom az volt, hogy "ezt most így minek kellett?", a második meg az, hogy ehhez a fajta - jó értelemben vett - baromsághoz minimum egy Robert Rodriguez (Alkonyattól pirkadatig), esetleg egy Edgar Wright (Haláli hullák hajnala) szükséges, mert nekik megvan az ilyesmihez szükséges humoruk, vizualitásuk és tehetségük; és persze filmesnek is jók - vagyis minden, ami Lowell Deanből hiányzik.