I, mint Ikarusz

A kilencedik tanú

Jó politikai krimit készíteni legalább olyan nehéz, mint jó kémfilmet. Vagy jó képregény-adaptációt. Vagy akciófilmet. Drámát, horrort, thrillert, komédiát...

A politikai kriminek szem előtt kell tartania, hogy nem politológusok, hanem átlagemberek számára készül, ezért érthetőnek kell lennie minden összefüggésnek vagy utalásnak, ugyanakkor ügyelni kell a bemutatott információk mennyiségére is, hiszen ha túl sok mindent kell megjegyezni, túl sok apró kapcsolatot kell észben tartani, mindezt ráadásul két órán keresztül, miközben a szórakoztatás szintje nem ér el egy bizonyos szintet, akkor kezdődnek a gondok. A nézők figyelme lanyhul a követhetetlenné váló történet miatt, már nem tudni, „ki kivel van”, mi miért történik, és a cselekmény lassan elhomályosul.

Ted

Maci a málnásban

Seth MacFarlane neve semmilyen módon nem kerülhető meg, amennyiben a Ted című vígjátékról van szó, hiszen egyrészt az említett úriember a híres-hírhedt Family Guy és Amerikai fater című animációs sorozatok atyja, melyek stílusa nem kicsit köszön vissza az életre kívánt plüssmaci kalandjaiban, másrészt viszont ez az első „nagy” filmrendezése, de persze ő írta a forgatókönyvet és hangját is ő kölcsönzi a címszereplőnek. A – finoman szólva – szabadszájúság, a különféle kulturális és filmes utalások, a politikai és egyéb vélemények, ill. állásfoglalások mind hozzátartoznak MacFarlane „fegyverzetéhez”, aki bár egyáltalán nem szívbajos, ha polgárpukkasztó és provokatív eszközöket kell használnia, azt sem felejti el, hogy animációs – és most már élőszereplős – agyszüleményeinek fontos eleme a szórakoztatás is.

Célszerű tehát ennek tudatában beülni a Tedre, mert ugyan ezen infók nélkül is meg lehet nézni, de nélkülük az ember könnyen lemaradhat valamilyen gegről (pl. nem ismer fel valakit vagy nem ért meg egy verbális poént).

 

Híres színészek a Star Trekben

A Star Trek immár több mint 40 éve része az egyetemes televízió-, film-, és science fiction-történelemnek. Most azonban ne erről essék szó, hanem azokról a színészekről, akik az évek során feltűntek a különböző sorozatokban és/vagy mozifilmekben, és akiket sokkal inkább a mozivászonról ismerhet a nagyérdemű, semmint a tévéképernyőkről.

Sir Arcszőr

Nem is olyan rég emlékeztem meg a kopasz vagy ritkuló hajú filmesekről, így az az igazságos, ha azok számára is szentelek egy bejegyzést, akik velük ellentétben jóval komolyabb szőrzettel rendelkeznek.

Ryan Wieber-interjú

Ryan Wieber neve sokaknak talán nem mond semmit. Ám ha hozzátesszük: a Ryan vs. Dorkman című filmek egyik társírója, társrendezője, társ-címszereplője és vizuális effektus-készítője, akkor már esetleg beugrik valami a Youtube-on látott kisfilmekből, melyekben egy magas, vékony és egy köpcösebb, szemüveges srác fénykardokkal aprította egymást, de olyan elképesztő koreográfiával, amilyet talán még a „hivatalos” Star Wars-filmekben sem látni. Ryan az RvD-filmek, no meg az autodidakta módon tanult vizuális effektjei kapcsán híresült el a téma (speciális filmes effektusok és videótrükkök) iránt érdeklődők körében, és nem utolsósorban, figyelemreméltó – egy igazi amerikai álom… – karriert futott be választott szakmájában, melynek még így is csak az elején jár.

Megjárta a LucasArts (George Lucas videójáték-készítő cége) boszorkánykonyháját, jelenleg pedig a Stargate Digital-nál van, ahol többek között a nálunk is sugárzott Hősök című sorozat trükkjein is dolgozik. Az elmúlt évben Emmy-díjat kapott a Stargate-csapat tagjaként, ennek kapcsán készült vele az alább interjú.