Star Trek Deep Space Nine (1993-1999)
Ben Sisco - Avery Brooks
Jake Sisko - Cirroc Lofton
Odo - René Auberjonois
Jadzia Dax - Terry Farrel
Kira Nerys - Nana Visitor
Julian Bashir - Siddig el Fadil
Miles O'Brien - Colm Meaney
Quark - Armin Shimerman
Ezri Dax - Nicole de Boer
Gul Dukat - Marc Alaimo
Garak - Andrew Robinson
A harmadikként készült Star Trek-széria 1993 januárjától volt látható Amerikában.
Noha az egész Trek-univerzumra jellemzőek bizonyos lélektani elemek, erről a sorozatról lehet leginkább elmondani, hogy erős spirituális hatás szövi át. A cselekmény helyszíne ezúttal nem csillaghajó, hanem a Deep Space Nine nevű űrállomás, melyet Terok Nor néven a kardassziaiak építettek a Bajor bolygó fölé. Miután a fellázadt bajoriak elűzték a megszálló kardassziaiakat, a Föderáció segítségét kérték a törékeny béke megtartására.
Az állomás tisztjei nem éppen a Csillagflotta elitje; sokkal emberközelibbek, esendőbbek és árnyaltabb jelleműek. Az állomás parancsnoka, Benjamin Sisco fekete amerikai, ami az első ilyen eset a Star Trekben.
Az elsőtiszt, az egykori bajori ellenálló és terrorista, Kira Nerris őrnagy, az orvosi főtiszt a szebbik nem lelkes híve, az arab származású Dr. Julian Bashir, a műszaki főtiszt az ír Miles O’Brian (aki a TNG-ben az Enterprise transzporterfőnöke volt), a tudományos tiszt pedig a trill Jadzia Dax, Sisko régi barátja, pontosabban: a Dax szimbionta korábbi gazdateste, Curson, akinek emlékeivel és minden tudásával Jadzia is rendelkezik.
Érdekesség, hogy Sisco cseppet sem boldog a parancsnoki kinevezése miatt, annak pedig még kevésbé örül, hogy a megbízást attól a Jean-Luc Picard kapitánytól kapja, aki átmenetileg borggá asszimiláltan közvetve felelős felesége haláláért.
Az álló helyszín miatt a DS9-ban már ki tudott alakulni egy folyamatos kerettörténet. A különböző epizódok között a fő összekötő történetszál azt meséli el, hogyan mérgesedik el – már megint – a helyzet a Föderáció és a Kardassziai Unió között, és hogyan kezd egy a Galaxis túlsó feléből származó faj fenyegetést jelenteni az állomásra és rajta keresztül a Föderációra is.
S mintha ez nem lenne elég, a Föderáción belül is felüti a fejét egy ártó tényező, ez pedig nem más, mint az ún. Maquis. Ez egy félkatonai szervezet (nevét a II. világháborús francia ellenállási mozgalom után kapta), amelynek tagjai a klingonokkal és Kardassziával kötött korábbi föderációs szerződés megsemmisítését akarják elérni terrorista módszerekkel.
A szerződés szerint a Föderáció a Határvidéken lévő több kolóniát átadott a kardassziaiaknak, akik elkergették a telepeseket. Nem csoda hát, ha úgy érezték, a Föderáció elárulta őket. Emiatt sok flottatiszt is fellázadt és dezertált, hogy renegátként küzdjön a maga igazáért, vagy amit annak vél. Sisco kapitány nem ért egyet a Maquis eszközeivel, de belátja, hogy felháborodásuk jogos.
A TNG-ben feltűntek, de valódi főszerepet szintén csak a DS9-ban kaptak a ferengik. Ezeket a nagy fülű, rendkívül anyagias lényeket csak a pénzszerzés, ill. a vagyongyűjtés érdekli. Nem is igazi ferengi az, aki nem próbál ügyeskedve üzletelni, nem egyszer átvágva üzletfeleit. Kitűnő példa erre az állomás kocsmárosa, Quark, akinek keze minden sötét ügyletben benne van, több-kevesebb sikerrel.
A ferengik a Ferenginar nevű bolygóról valók, de az egész Alfa Kvadránst benépesítik. Társadalmukban a nők szinte teljesen el vannak nyomva; tilos üzletelniük, ruhát viselniük vagy engedély nélkül egy férfihez szólniuk. Ezen elavult beidegződés ellen lázad fel Quark anyja is, aki a DS9 egyik epizódjában álnéven kezd üzletelni, és hihetetlen összegeket keresni.
A ferengi társadalom élén a Nagus áll, aki minden ferengi között a legkapzsibb, legfukarabb, legfösvényebb és a legpénzéhesebb, így ő az ideális vezető. A sorozat folyamán több alkalommal is felmerül a lehetőség, hogy a már meglehetősen idős és nem is kicsit szenilis Nagy Nagus utódja Quark lesz.
Quark unokaöccse, Nog eleinte tipikus ferengiként él, de miután Sisco átveszi az állomás irányítását, találkozik annak fiával, Jake Siscoval, akivel hamarosan összebarátkoznak.
Nog – noha nagyon szereti – titokban szánalommal néz apjára, akinek „nincs elég cimpája az üzlethez”, bátyja állandóan kihasználja, ugráltatja, és ott veri át, ahol tudja. Rom túlságosan jószívű és emberséges a ferengi átlaghoz viszonyítva, és az üzleti ügyekben – finoman fogalmazva – sem túl sikeres. Nog nem akar olyanná válni, mint az apja, aki csak odáig vitte, hogy bátyja bárjában dolgozhat, ezért veszi a fejébe az ötletet, hogy ő vinni fogja valamire és bekerül a Csillagflotta Akadémiájára.
Fáradozásai meghozzák a várt eredményt: a Flotta történetének első ferengi tagjává válik. Az AR-588 jelzésű bolygón – az ún. Domíniummal folytatott háború alatt – Nog súlyosan megsérül, elveszíti egyik lábát, és bár kap kibernetikus protézist, a pszichikai rehabilitációja hosszú időt vesz igénybe.
Apja a háború alatt veszi el feleségül Quark egyik szemrevaló dábó-lányát, Leetát. (A dábó egy ferengi szerencsejáték, mely leginkább a ruletthez hasonlítható. A szép dábó-lányokra azért van szükség, hogy a játékos minél több pénzt tegyen fel tétnek – és lehetőleg veszítse is el, ezért viselnek a dábó-lányok merészen dekoltált, keveset takaró ruhákat.)
Odo
A DS9 kétségkívül legérdekesebb figurája Odo, az állomás alakváltó biztonsági főnöke, Quark állandó ellenfele (de ugyanakkor – és ezt sosem vallanák be egymásnak – barátja is). Odo nagyon jól végzi a munkáját, mivel eleinte senkihez nem tartozik, senkivel nem érez közösséget, ennek eredménye abszolút elfogulatlansága.
Nála a kulcsszó: igazság. „A törvény változhat, de az igazság soha.” - mondja. Kívülállóként teljesen objektív rálátással rendelkezik a humanoid fajok életére, látja jogrendszerük hibáit, elégtelenségét. Odo nem a törvény szolgája, hanem az igazságé, bár néha kiderül: ennek a szónak az értelme egészen sajátos az ő szempontjából.
Odo az ember számára egyfajta cinikus „görbe tükör”. Nem rajong a humanoidokért, de nem is okoz nekik komplexusokat, hogy különbözni igyekezzék tőlük. Csalódott bennük, mivel háború közben ismerte meg őket, bizalmatlan velük szemben, s saját magát felsőbbrendűnek reméli. Nincsenek ideáljai, szeretné, ha békén hagynák, és ha rend lenne.
Élettörténete nem túl vidám. Egy bajori talált rá, még a kardassziai megszállás előtt. Odo ekkor még nem volt más, mint némi élő massza egy szerves anyagból készült kapszulában; így lebegett az űrben, ki tudja mióta. Szent tárgynak vélték és a Bajori Tudományos Intézetbe került, itt jöttek rá alakváltó tulajdonságaira. Odo megtanulta felvenni a humanoid formát; saját bevallása szerint csak a kommunikáció megkönnyítése végett.
A Bajor megszállása után kardassziaiak vették át az irányítást az Intézetben, ahol Odo nevelkedett. Odo ekkor kapta a nevét: mikor a kardassziaiak leltárt készítettek a laborhoz tartozó dolgokról, Odót is megpróbálták meghatározni, ez azonban nem sikerült. A tárolóra ezt írták: „odoital”, ami kardassziai nyelven annyit tesz: „A semmi”. A bajoriak azonban ezt teljes névként használták, amelyben az Odo lett az előnév.
A háború alatt Odónak nem volt más dolga, mint hogy alakváltó trükkökkel szórakoztassa a kardassziai küldöttségeket. Az Intézeten kívüli életben csak rosszabb tapasztalatokat szerzett: végignézte a Bajor kardassziai megszállásának borzalmait, járt a városokban, a harctereken, a koncentrációs táborokban; ahol tudott, segített az elnyomottaknak. A humanoid fajokkal szembeni bizalmatlansága ekkor mélyült el. A szörnyűségek láttán úgy gondolja: „szélsőséges helyzetekben mindenre kaphatók”.
2365 körül került a Terok Norra, a későbbi DS9-ra. Az állomás parancsnoka, Gul Dukat prefektus rákényszerítette, hogy nyomozóként dolgozzon neki. Itt alakult ki szigorú igazságszemlélete, és itt találkozott azzal a két személlyel is, akik talán a legfontosabbak az életében: Kira Nerrisszel, a Bajori Ellenállók egy tagjával és Quarkkal, a ferengi bárossal.
A Föderáció bevonultával Odo megtartotta pozícióját, bár kapcsolata a Flottával nem éppen felhőtlen: nem bíznak benne „a múltja miatt”. 2371-ben óriási csalódás érte: mikor az Alfa Kvadráns népei megismerkedtek a Gamma Kvadráns kegyetlen birodalmával, a Domíniummal, kiderült, hogy a Domínium „Alapítói” a legendás alakváltók – Odo népe.
Az Alapítók gátlástalanul le akarják igázni a Galaxis - szerintük kíméletlen és barbár – „szilárd” népeit. Odo nem tudja osztani rasszista, önző nézeteiket, elfordul tőlük, ám sajátos tulajdonságai, a felsőbbrendűség érzése mégis a népéhez, azon belül pedig az alakváltók társadalmához, a Nagy Lánchoz fűzik.
Népében való csalódása után Odo azonban még magányosabb lesz, s sivár helyzetében a Kira iránt lassan kifejlődő szerelmébe menekül, mely a „tartozni valakihez”-vágy kifejeződése. Szerelme azonban wertheri kínlódásokhoz vezet: Odo ugyanis nem meri vállalni, Kira pedig érthetetlen módon nem veszi észre – egy ideig.
A nehézségek leküzdése után azonban végre egymásra találnak és a sorozat vége felé már együtt mulatnak a holografikus jazzénekes, Vic Fontaine holoklubjában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése