Örök tél

Folytatódik a Szász Attila, rendező és Köbli Norbert, forgatókönyvíró által néhány éve elindított... mi is? Magyar "neorealista-újhullám", nevezhetjük így?

A berni követ, Félvilág, Szürke senkik. Ezen produkciók kiléptek a szokásos gagyi magyar film keretei közül, és friss, modern, nyugati stílust vegyítettek a hazai történetekkel, a végeredmény pedig önmagáért beszél. Nem remekművek, de az átlagoshoz képest feltétlenül kiemelkedőek, mert van hangulatuk, átgondoltak, a lehetőségekhez képest profik, van mondanivalójuk, stb.

Az Örök tél sem kivétel. Személy szerint ennyire nyomasztó atmoszférájú magyar filmet talán még soha nem is láttam, és ahhoz sem kell professzornak lenni, hogy felismerjük a gulág-szálon keresztül bemutatott kisember vs. politikai hatalom témáját, épp ezért meglepő, hogy az MTVA-ban le merték adni ezt a filmet, hiszen minden további nélkül párhuzamot lehet vonni napjaink egypártrendszere és a filmben látottak között.

Dicséretet érdemel a színészi játék (főleg persze Gera Marina), de Szásznak külön kalapemelés is jár azért, hogy Csányi Sándorból képes volt előhozni a színészt (ahogy a film végén zokog, az egészen megrendítő).

Komolyan, inkább ezt kellett volna küldeni az Oscar-díjért, nem a Testről és lélekrőlt. Valószínűleg ez sem nyert volna, de legalább alkalmasabb alkotás került volna a jelöltek közé.
Az utóbbi idők egyik legjobb magyar filmje az Örök tél.

A nő kétszer

Mennyivel értelmesebbek voltak a néhány évtizede készült produkciók, ugye? Jó, nyilván nem mindegyik, de valahogy mégis jobban számított, hogy szóljon is valamiről egy film.

Angol romantikus komédia/dráma a "mi lett volna, ha?" jegyében, két Gwyneth Paltrow-val (milyen szexi már a brit akcentusa :P) és egy szintén remekelő John Hannah-val, ill. John Lynch-csel.

Az író-rendező alaposan górcső alá veszi a párkapcsolatokat, leginkább azt vizsgálja, hogyan hatnak az emberi viszonyokra a véletlenek (senki sem számít a spanyol inkvizícióra...) és ezek milyen következményekkel járhatnak pro és kontra.

Az ismerősöm szerint, aki figyelmembe ajánlotta a filmet, többet is ki lehetett volna hozni belőle, nekem azonban nem volt hiányérzetem, szerintem amit a produkció vállalt, azt rendben teljesítette.

Az elmúlt hetekben-hónapokban ez volt az első film, amivel tudtam érzelmileg és agyban is azonosulni. :)

A víz érintése

Nagyon szépen fényképezett és jól rendezett mozi, de számomra egyáltalán nem hozta azt a bizonyos "plusz" érzést, amit minden filmben keresek.

A színészek remekelnek (különösen Michael Shannon), a képi világot Jean-Pierre Jeunet is megirigyelhetné, a szerelmi szál viszont szerintem kissé sutára sikeredett; minden átmenet nélkül egyszerre csak "ott van", utána is jobbára csak beszélnek róla.

Eleve senki nem rökönyödik meg azon, hogy egy fiatal nő egy halszerű lénnyel kavar??? Értem én, hogy ez egy fantasztikus mese, nem pedig a valóság, de nekem valahogy nem vette be a zúzám a látottakat. Az a tipikus "készítsünk valami megrázóan gyönyörűt a díjszezonra, a közönség pedig úgyis végigzokogja szegény néma lány és a megkínzott halember történetét". Háááát...

Mindazonáltal jó kis film, ajánlom is megnézésre, csak nem nekem készült.

Utánam a vízözön

Peter Weir (pl. A kis szemtanú, Holt költők társasága, Truman Show) korai (1977), ausztrál filmje, melyben egy abo férfit gyilkossággal vádolnak, az esetet vizsgáló ügyvéd pedig a bennszülött törzzsel kapcsolatos különös álmokat kezd látni.

Elvileg misztikus dráma, a gond csak az, hogy a misztikum szinte kizárólag elmondások alapján van jelen (tehát csak beszélnek róla, de effektíve alig látni), a dráma pedig... hát az eléggé fapados. Több mint 40 éve készült a produkció, tehát nagyon más a stílus, a tempó ezért (is) sokszor unalomba hajlóan lassú, a látvány televíziós jellegű (szereplők itt beszélnek, ott beszélnek, de alig történik valami), Richard Chamberlain viszont megtesz mindent, ami tőle telik, nem rajta múlnak a dolgok, színészileg így is ő a legjobb.

Gyanítom, hogy az alkotók arra törekedtek, hogy egy amerikai típusú thrillert készítsenek, amibe beleszövik az abo mítoszvilágot, plusz némi fehér lelkiismeretfurdalást az őslakosokkal szembeni viselkedésért, a végeredmény azonban mai szemmel nézve már nagyon elavult.