Oroszlán

Indiában évente nyolcvanezer gyermek tűnik el. Nagy részük az utcára kerül, ahol pl. koldulásból, guberálásból vagy kisebb bűncselekmények elkövetéséből élnek. Ezek a gyerekek szörnyen kiszolgáltatottak, hiszen nem tudják megvédeni magukat, a felnőttek is gyakran állatokként kezelik őket, sokukra ezért gyakran korai halál vár, ám ha valamelyiküknek szerencséje van, bekerülhet az állami árvaházak valamelyikébe, ahol legalább rendszeresen kap enni és van fedél a feje fölött - és néha előfordul olyan kivételes eset is, hogy egy-egy ilyen "lelenc" kisgyerek külföldi örökbefogadókhoz kerül. Éppen úgy, mint Saroo Brierley, akivel pontosan ez történt.

A történet:

Saroo és bátyja Észak-India egy eldugott kis falujában él. Amikor Guddu elhatározza, hogy egy közeli városban fog dolgozni, hogy segítsen keményen dolgozó édesanyjuknak, a két fiú együtt utazik vonattal, ám leszállás után az állomáson elszakadnak egymástól. Testvérét keresve Saroo felszáll egy másik szerelvényre, ami váratlanul elindul és napokig meg sem áll, végül a több mint 1600 km-re lévő Kalkuttába fut be. A kisfiú hónapokat tölt egyedül az utcán, ezután árvaházba kerül, nem sokkal később pedig közlik vele a hírt, hogy egy ausztrál házaspár örökbe szeretné fogadni.
20 év telik el. Az immár felnőtt fiatalember nagyon szereti a nevelőszüleit, de mégis egyre erősödik benne a késztetés, hogy felkutassa indiai gyökereit, így egyik barátja ajánlására, felhasználva gyerekkori emlékeit, a Google Earth-ön kezdi keresni a faluját.

Sheru (oroszlán - hindi)

Tipikus hollywoodi alapanyag Saroo Brierley élete, hiszen a fejlett világban szinte elképzelhetetlen, hogy egy gyerekkel olyasmi történjen meg, mint vele - ahhoz viszont, hogy az amerikai - és általában a nyugati - nézők kellőképp átélhessenek és befogadhassanak ilyesmit, kb. elkerülhetetlen a könnyfakasztó stílus.
Garth Davis szinte végig a giccshatáron tartja a filmjét, de szerencsére nem esik át a ló túlsó oldalára, így tényleg a meghatottságtól gyűrögethetjük a zsebkendőnket, még ha ez mesterségesen és célirányosan keltett érzelem is.

Az arányok eléggé felemásak, a kis Saroo szála, vagyis maga az expozíció rendkívül hosszú, legalább a sztori első harmadát uralja, ami szerintem sok, mert ennél rövidebben is meg lehetett volna ágyazni a fő cselekménynek. Oké, a rendező nyilván alaposan be akarta mutatni a kalkuttai utcagyerekek zord életét, ahogy ki vannak téve a bűnözők és perverzek kénye-kedvének, az lehetett a szándéka, hogy a néző minél jobban sajnálja és megszeresse a cuki Saroo-t, de hát a film nem erről szól, ez csak a felvezetés.

A színészek elég jók, főleg az amatőr indiai gyerekek és "az utca embere"...

...Dev Patel pedig visszavonhatatlanul felnőtt, és egyáltalán nem rossz, amit csinál, de azért van még mit tanulnia, mert nem lehet örökké az amúgy kiváló Gettómilliomosból élni.
Rooney Mara látványosan semmilyen, egyszerűen nem tud mit kezdeni a sablonos karakterével, ám ez nem az ő hibája; a figurája nincs semennyire kitalálva, így a színésznő megmarad a csinos biodíszlet szintjén...

...Nicole Kidman viszont toronymagasan kiemelkedik a színészgárdából, évtizedes rutinjával és Oscar-díjas tapasztalatával leiskoláz mindenkit maga körül, még úgy is, hogy számára Saroo nevelőanyjának szerepe nem több helyzetgyakorlatnál.


Majdnem nyálas az Oroszlán, melynek legérdekesebb pillanata szerintem az, amikor kiderül, miért ez lett a film címe. Nyilvánvaló, hogy a közönség emócióinak megragadása és irányítása az elsődleges cél, viszont a dolog működik, anélkül, hogy felháborodnánk rajta, hiszen egy kedves srácról van szó, akivel lehet azonosulni, sorsa pedig cukormáz nélkül is megdöbbentő.
A film hat Oscar-jelölése közül viszont egyedül Nicole Kidman nominációja indokolt, a többi inkább csak udvarias gesztus.

A http://lionmovie.com/#charity oldalon lehet támogatni
az indiai utcagyerekek felkarolását.