The Expendables 2

Retro-zúzás #2

Két évvel ezelőtt került a mozikba Sylvester Stallone pörgős retro-akciófilmje, A feláldozhatók. A kifejezés (expendable) a második Ramboból származik; olyan fickót neveznek így, akit meghívnak egy buliba, de végül senkinek nem tűnik fel és senkinek nem hiányzik, ha még sincs ott.

Ház az erdő mélyén

Jókat olvastam erről a filmről, sokan dicsérték, tele van méltató írásokkal az internet, így elhatároztam, hogy – bár nem szeretem a horror műfaját – megnézem, hadd látom, úgymond mennyit ér a Joss Whedon nevével fémjelzett alkotás.

I, mint Ikarusz

A kilencedik tanú

Jó politikai krimit készíteni legalább olyan nehéz, mint jó kémfilmet. Vagy jó képregény-adaptációt. Vagy akciófilmet. Drámát, horrort, thrillert, komédiát...

A politikai kriminek szem előtt kell tartania, hogy nem politológusok, hanem átlagemberek számára készül, ezért érthetőnek kell lennie minden összefüggésnek vagy utalásnak, ugyanakkor ügyelni kell a bemutatott információk mennyiségére is, hiszen ha túl sok mindent kell megjegyezni, túl sok apró kapcsolatot kell észben tartani, mindezt ráadásul két órán keresztül, miközben a szórakoztatás szintje nem ér el egy bizonyos szintet, akkor kezdődnek a gondok. A nézők figyelme lanyhul a követhetetlenné váló történet miatt, már nem tudni, „ki kivel van”, mi miért történik, és a cselekmény lassan elhomályosul.

Ted

Maci a málnásban

Seth MacFarlane neve semmilyen módon nem kerülhető meg, amennyiben a Ted című vígjátékról van szó, hiszen egyrészt az említett úriember a híres-hírhedt Family Guy és Amerikai fater című animációs sorozatok atyja, melyek stílusa nem kicsit köszön vissza az életre kívánt plüssmaci kalandjaiban, másrészt viszont ez az első „nagy” filmrendezése, de persze ő írta a forgatókönyvet és hangját is ő kölcsönzi a címszereplőnek. A – finoman szólva – szabadszájúság, a különféle kulturális és filmes utalások, a politikai és egyéb vélemények, ill. állásfoglalások mind hozzátartoznak MacFarlane „fegyverzetéhez”, aki bár egyáltalán nem szívbajos, ha polgárpukkasztó és provokatív eszközöket kell használnia, azt sem felejti el, hogy animációs – és most már élőszereplős – agyszüleményeinek fontos eleme a szórakoztatás is.

Célszerű tehát ennek tudatában beülni a Tedre, mert ugyan ezen infók nélkül is meg lehet nézni, de nélkülük az ember könnyen lemaradhat valamilyen gegről (pl. nem ismer fel valakit vagy nem ért meg egy verbális poént).