Így készült a Star Wars - IV. rész - Csillagok háborúja

A legtöbb filmes szakembertől eltérően George Lucast fiatalon nem különösebben érdekelték a filmek. Sok más gyerekhez és fiatalhoz hasonlóan ő is eljárt persze moziba, de jövőjét inkább autóversenyzőként vagy könyvillusztrátorként képzelte el.
Tizenhetedik születésnapja előtt egy nappal azonban minden megváltozott Modesto mellett egy országúton. „Balra fordultam a kocsimmal, és belém rohant egy fickó.” – meséli Lucas. „Amikor kihúztak a roncsból, nem lélegeztem, nem volt pulzusom, mindenki azt hitte, végem van.” A fiatalember négy hónapig lábadozott, ezt követően megszállottan olvasni kezdett, és bújni kezdte a különféle ősi népek legendáit, melyek a jó és rossz harcát mutatják be. Korábban erősen közepes jegyei rohamosan javulni kezdtek, végül felvették a USC (University of Southern California) filmes szakára.

Évekkel később, első játékfilmje, a THX 1138 munkálatai alatt Lalo Schifrinnel, a film zeneszerzőjével beszélgetett. Elmondta, amiből később az American Graffiti lett. „Azután”, folytatta, „egy Flash Gordon-filmet akarok csinálni.” Ez a rövid mondat volt az első utalás arra a vállalkozásra, amelyből a Csillagok háborúja-mítosz kinőtte magát. A Graffiti elkészítése után több stúdiónak is előadta tervét, de az sem a Universalt, sem a United Artistst nem érdekelte.

Alan Ladd Jr. azonban, aki ekkor a 20th Century Fox egyik vezetője volt, a Graffiti megnézése után érdeklődni kezdett az új film iránt. Ladd ugyan nem sokat értett a tervből, de megállapodott Lucasszal, mely szerint ha a Universal (aminek opciója volt Lucas következő filmjére) nem kér a projektből, akkor az a Foxé lesz. Mivel Lucasnak sok problémája volt a Universallal a Graffiti alatt, biztos volt benne, hogy a stúdió nem fogja támogatni.
A Graffiti premierje előtt 10 nappal a Universal valóban nemet mondott, a film viszont akkora siker lett, amekkorát már évek óta nem láttak, de addigra a megállapodás a Foxszal már tető alatt volt. A stúdió nagy meglepetésére Lucas nem pénzt kért a szerződésben, hanem csupa olyan dolgot, amik akkoriban nem számítottak fontosnak: a könyvek és a filmzene, a lehetséges folytatás(ok) elkészítésének, valamint a filmhez kapcsolódó (ún. merchandising) termékek jogát. A Fox gondolkodás nélkül belement ezekbe a feltételekbe, Lucas pedig kapott 15 ezer dollárt, hogy írja meg az új film forgatókönyvét.
Lucas a reggeleit írással töltötte, majd a nap további részében meséket, mitológiai és pszichológiai tanulmányokat olvasott, szombatonként pedig sci-fi magazinokkal és képregényekkel megrakodva tért haza. Míg a Graffiti első vázlatát annak idején alig három hét alatt megírta, a Csillagok háborújánál ez majdnem egy évig tartott, többek között azért is, mert Lucas eleinte egyetlen filmbe próbálta belegyömöszölni mindazt, amiből később az Új Trilógia is megszületett. Lucas nem átlagos mesét akart, hanem egy olyan történetet, amelyben a modern technológia ötvöződik a hagyományos történetmeséléssel, de az erkölcsi mondanivaló sem sikkad el, és közben persze még szórakoztató is. Az írás emiatt (is) roppant nehezen ment.

Az első vázlatokat alig értette valaki, így Lucas elszántan tovább folytatta a munkát, viszont rendkívül zavarta, hogy az emberek rajta kívül képtelenek elképzelni az általa kitalált világot, így felvette a kapcsolatot a Boeing egyik illusztrátorával, Ralph McQuarrie-val, és felkérte néhány festmény elkészítésére.

A képek bemutatásával mindenki megnyugodott, és végül 1975 tavaszán megkezdődhetett a film tényleges előkészítése. Az első költségvetést mindössze 3,5 millió dollárban állapították meg, ami egyre csak emelkedett: volt 7 millió, majd 9,5 millió.

Az egyik legfontosabb feladat a szereplők kiválasztása volt. Lucas fiatal, ismeretlen arcokkal akart forgatni, de a Fox legalább két ismert színészt is szeretett volna, hogy csökkentse a kockázatait. Lucas rendező barátjával, Brian De Palmával közösen kezdett színészeket válogatni (De Palma a Carrie-hez), és néhány hónappal később hat névre szűkítette le a jelöltjeit: Will Selzer, Christopher Walken, Terri Nun, valamint Mark Hamill, Harrison Ford és Carrie Fisher, és hogy a Fox is boldog legyen, a brit színészóriást, a Híd a Kwai folyón főszereplőjét, Alec Guinnesst is sikerült „megszereznie”. A további szerepekben Peter Cushing (Tarkin), David Prowse (Darth Vader, szinkronhangja: James Earl Jones), Anthony Daniels (Thripio), Kenny Baker (Artu) és Peter Mayhew (Csubakka) volt látható.

Harrison Ford ekkoriban asztalosként dolgozott, és noha korábban már szerepelt az American Graffitiben (Bob Falfa), eleinte egyáltalán nem bízott abban, hogy Lucas új filmjében is benne lesz. Több meghallgatás után végül felajánlották neki a szerepet, de megjegyezték, hogy a Csillagok háborúja egy alacsony költségvetésű film lesz. Fordnak nem volt veszítenivalója, így aláírta a szerződést.

Carrie Fisher 19 évesen kapta meg Leia hercegnő szerepét, de eleinte nem nagyon tudta elhinni, hogy őt választották ki. „Amikor felvettek, parancsba adták, hogy fogyjak le öt kilót.” – meséli Fisher. „Az én magasságommal ez olyan, mintha azt kérték volna, hogy vágjam le az egyik lábamat, mégis csak arra tudtam gondolni, hogy egyszer megjelenek a stúdióban, és közlik velem, hogy bocs, husi, nekünk egy soványabb lányra van szükségünk, akiben mellesleg több élet is van.

A 24 éves Mark Hamill eredetileg a Carrie castingjára érkezett. „Azt hittem, a Brian mellett ülő csendes figura az asszisztense.” – emlékszik vissza a színész. „George a meghallgatás után elküldte a forgatókönyv néhány oldalát, majd egy videós olvasópróba következett. Akkor találkoztam először Harrison Forddal. Arra gondoltam: aha, biztos ez az alak játssza azt a Flash Gordon-szerű fickót, én meg majd valami segítőtársa leszek.”

„George erős egyéniségeket akart. Mark, Harrison és én végül annyi egyéniséget préseltünk ki magunkból, ami nemhogy egy űrhajót, de az egész galaxist megtöltötte volna.” – mondja nevetve Carrie Fisher. „Harrison kedvenc dumája például az volt: ez a szöveg lehet, hogy gépelve jól hangzik, de elmondani képtelenség.”

Darth Vader a központi figurája a Lucas által kitalált univerzumnak. Ő az egyik legmarkánsabb, legikonikusabb és legkarizmatikusabb gonosztevő az egyetemes filmtörténelemben, hatalmas termetével, sötét sisakjával, félelmetes akusztikájú, jellegzetes lélegzetvételével és hangképzésével. "Lucasi" értelemben Vader a legvégső gonosz, akinek szinte mágikus ereje van és mindenki fél tőle. Alapvetően az ő személyiségét dolgozta ki a legjobban (és az Új trilógia filmjei is az ő élettörténetét mondják el). Neve - Vader - is sokatmondó, a teljes Darth Vader név pedig sokak szerint az indoeurópai nyelvekben igen hasonlóan hangzó Dark Father (sötét apa) szókapcsolatból ered. (Hollandul a vader egyébként apát jelent).

A forgatás 1976. május 25-én kezdődött Tunéziában – és akkora eső szakadt le, amilyet a helyiek már 50 éve nem láttak. A szélsőséges időjárás csak a hab volt a tortán; az Angliából várt díszletek vagy nem érkeztek meg időben, vagy akkorák voltak, hogy alig lehetett szállítani őket. A perzselő forróság és a homokviharok főleg a droidokat alakító színészeknek okozott problémát. Az aranyszínű Thripio jelmezében lévő Anthony Daniels szenvedett a legtöbbet, ugyanis kosztümjének éles szélei rendre felsebezték és alig tudott mozogni benne.

Társa, a kisnövésű Kenny Baker (Artu) sem járt jobban: a szűk robotjelmezben gyakorlatilag semmit sem hallott, a távvezérlő elektronikával pedig remekül lehetett fogni a tunéziai rádióadókat, csak éppen a robotot nem lehetett vele irányítani. A folyton kavargó homok összekarcolta a kamerák lencséit és hasmenés is végigsöpört a stábon.

Végül nagy nehezen végeztek a külső felvételekkel, ezt követően átköltöztek Angliába, az Elstree Stúdióba, de Lucasnak itt sem volt könnyű dolga. Az önmagukat a világ legjobb filmeseinek tartó angol stábtagok annyira büszkék voltak szakmai tudásukra, hogy eszük ágában sem volt egy szakállas, tornacipős, farmeres amerikai nyikhaj utasításait követni.

A legtöbb vita az angol operatőr, Gilbert Taylor miatt volt, aki vonakodott színező- és lágyítószűrőket használni, noha Lucas nagyon pontos színdramaturgiát dolgozott ki. Mindennapossá váltak a veszekedések, végül az ellentét odáig fajult, hogy Lucas meg akart válni Taylortól, de később elállt szándékától, mert attól tartott, hogy ha megteszi, akkor az angol stáb többi tagja is otthagyja a forgatást.

A bajokat az is tetézte, hogy a maszkmester, Stuart Freeborn két héttel a forgatás előtt kórházba került és az idegen lények nagy része akkor még nem volt készen. Minden, ami elromolhatott, el is romlott, és a direkt a film kedvéért létrehozott cég, a vizuális trükkökért felelős ILM (Industrial Light and Magic) sem állt a helyzet magaslatán, holott a film talán legfontosabb feladata volt az övék.

A hatalmas feszültség ez idő tájt igencsak meglátszott Lucason: sápadt volt, ingerlékeny, fájt a feje és a gyomra, így amikor egy alkalommal az ILM-nél járt, és azt tapasztalta, hogy egy év alatt gyakorlatilag semmi használhatót nem készítettek (de elköltöttek egymillió dollárt), keményen nekiment a stúdió vezetőjének, John Dykstranak.

Aznap este Lucast kórházba szállították idegösszeomlással. Szerencsére nem esett komolyabb baja, de elhatározta, hogy gatyába rázza az ILM-et. George Mather lett az új főnök, Dennis Muren pedig a trükkcsapat vezetője. A váltás és a bevezetett szervezettség fél év alatt meghozta gyümölcsét: a cég lélegzetelállító, addig sosem látott jeleneteket hozott létre, de akkor egy új feladat következett: a film vágása.

Lucas akkori felesége, Marcia vállalta a munkát, de egymaga nem boldogult, így Lucas két másik vágót is szerződtetett, végül januárra elkészült a film első verziója, addigra viszont Marcianak annyira elege lett már a produkcióból, hogy másik filmhez szerződött, így a vágást Paul Hirsch és Richard Chew fejezte be. A Csillagok háborúja lassan, de biztosan kezdet alakot ölteni és Lucas végre bemutathatott egy 10 perces nyersvázlatot Alan Laddnek, és bár még nem volt végleges zene, sok helyen hiányoztak a trükkök, Ladd mégis megkönnyebbült.

Lucas gondosan ügyelt arra, hogy a bemutatott világon látszódjék, hogy használják lakói. Azt akarta, hogy a néző valóságként fogadja el a látottakat, ne a képzelet szüleményeként, ezért is a Csillagok háborúja eszközei közel sem csillognak makulátlanul, épp ellenkezőleg; itt-ott horpadtak, rozsdásak, mintha már számtalan galaxis legelhanyagoltabb útjait bejárták volna.

A "használtság" érzését a hangeffektusok emelték ki leginkább, ezekért Lucas egy USC-s ismerőse, Ben Burtt volt a felelős. "George azt akarta," - meséli Burtt "hogy minden hanghatás a lehető legvalóságosabb legyen. A motorok hangja legyen kicsit hörgő, agyonhasznált. Akusztikus zörejeket akart, így hát nyakamba kellett vennem a várost, hogy hangokat gyűjtsek." Burtt végül egy egész éven át gyűjtötte a különféle hangokat. "Volt, hogy felhívtam egy fickót, és azt mondtam neki: hallottam, hogy az idomított medvéje fura hangokat ad ki. Máskor meg a magnómmal felkéredzkedtem egy repülőgép-hordozóra, de felvettem egy hadgyakorlatot is, amikor a katonák kiszuperált repülőgépeket robbantgattak fel."

Az egyetemes filmtörténet egyik leghíresebb hangeffektje Burtt nevéhez fűződik. Ez nem más, mint a fénykard búgása. Ennek alapját az a hang képezi, amikor egy mikrofonnal egy hangszóró felé közelítünk, és a hangszóró átveszi a mikrofon jelét. Burtt teljesen véletlenül kapta ezt a jellegzetes búgást, de hamar rájött, hogy a mikrofon mozgatásával különféleképp tudja változtatni a kapott hanghatás tulajdonságait.

A film gyártásának legkönnyebb, legkellemesebb momentuma a kísérőzene elkészítése volt. Ez volt az egyetlen része a filmnek, ami messze túlszárnyalta Lucas elképzeléseit.
John Williamst jóbarátja, Steven Spielberg mutatta be Lucasnak a Universal egy irodájában. „Ez egy amolyan űrfilm lesz.” – mondta neki Lucas. „Szeretné megkomponálni a zenéjét?” Williams igent mondott, így Lucas és a zeneszerző napokat töltött a vágóasztal mellett, miközben meghatározták, hol legyen zene.
Lucas ekkor már tudta, hogy XIX. századi klasszikus hangzást akar. „Mivel eddig sosem látott bolygókat és lényeket mutatunk be, és a látványvilág a lehető legszokatlanabb lesz, legalább egyvalami kell, ami a nézők számára ismerős: a zene.” – mondta Lucas.
Williams ekkor kérdezte meg a rendezőt, hogy mit szólna ahhoz, ha minden szereplőhöz saját zenei témát írna. Lucasnak tetszett az ötlet, így Williams hozzákezdett az íráshoz, és legközelebb már csak akkor találkoztak, amikor a Londoni Szimfonikusok feljátszották a zenét. Lucas felhívta telefonon Spielberget Los Angelesben, és lejátszott neki egy félórás részletet, ami Spielberg-et eléggé elkedvetlenítette. Lucas kérdésére, hogy miért, elmondta, hogy „mert John írja az én Harmadik típusú találkozásokom zenéjét is, de most nálad ellőtte minden puskaporát.” (Később bebizonyosodott, hogy erről szó sem volt, a Csillagok háborúja zenéje mindenesetre Oscar-díjat nyert.)

 

 

 

Az elkészült filmnek nem csaptak túl nagy reklámot, a sci-fi-rajongókhoz azonban mégis eljutott a híre.
1977. május 25-én Lucas épp Los Angelesben volt. Feleségével beültek egy étterembe a Mann’s Chinese Theatre-rel (híres mozi Los Angelesben) szemben és az utcán hatalmas tömeget láttak. „Te jó ég.” – mondta Lucas. „Mi folyik itt? Biztos valami bemutató van…” Aztán felnézett a hirdetőtáblára, amin az állt: Star Wars.
Lucas nem várta meg a bemutatót, hanem elfogadta Spielberg meghívását egy Hawaii-i vakációra. Lucasnak nem voltak különösebb elvárásai; a legenda szerint állítólag egy gyufásdobozra fel is írta, szerinte mennyi nyereséget fog hozni a film: 16 millió dollárt. Éppen a tengerparton üldögéltek Spielberggel, amikor Lucast telefonon keresték Los Angelesből. Közölték vele, hogy a Csillagok háborújára az egész országban elkelt az összes jegy.
A film az év legnagyobb sikere lett, a premier hétvégéjén 36 millió dollárt jövedelmezett, a következő évben pedig összesen hét Oscar-díjat nyert (legjobb zene, vágás, hang, díszlet és látványtervezés, jelmez, vizuális effektusok, és egy különdíj a hangeffektusoknak). De ami ennél is fontosabb, hogy a Csillagok háborúja kulturális jelenséggé nőtte ki magát, azon kevés filmek egyikévé, melyek üzleti vállalkozásból szenzációvá és szociológiai tényezővé váltak.

Érdekességek:

Az Alderaan bolygót eredetileg Organa Majornak nevezték volna, de a nevet megváltoztatták, hogy az Organa Leia családneve lehessen.

Peter Mayhew egy Yorkshire-i kórházban dolgozott, amikor beválogatták a színészek közé. Csubbaka szerepét 10 mp alatt megkapta, ehhez nem kellett mást tennie, mint hogy jól kihúzza magát teljes 218 cm-es magasságában.

Amikor Luke és Leia átlendülnek a Halálcsillag egyik aknája fölött, a veszélyes jelenetet Mark Hamill és Carrie Fisher kaszkadőr nélkül, maguk hajtották végre.

Han Solo lézerfegyverének alapja egy második világháborús Mauser Broomhandle német pisztoly.

A rohamosztagosok lézerpisztolyának alapja egy Sterling L2A3 MK4 gépkarabély.

Emiatt a legtöbb birodalmi rohamosztagos balkezes, mégpedig azért, mert a Sterling L2A3 MK4-nek baloldalt van a tárja, ami a katonák páncéljába ütközött volna. Ezt elkerülendő sok rohamosztagos másik kézzel tartja a fegyverét.

Han Solo egy korai elképzelés szerint zöldbőrű, kopoltyús idegen lett volna, akinek nincs orra. Egy későbbi ötlet alapján fekete emberférfi lett volna, és több fekete színészt meg is hallgattak a szerepre (többek közt Billy Dee Williamst, a későbbi Lando Carlissiant).

A tatuni óriási, gyapjas hátasállatok, a banthák, valójában "beöltöztetett" elefántok, a hangjukat viszont öszvérek adták.

Luke fénykardjának markolata egy régi Graflex 3-as fényképezőgép vakujának rúdja.

Abban a jelenetben, amiben Luke-ot megtámadja egy buckalakó, és üvöltve rázza a feje fölött a fegyverét, az idegent játszó Peter Diamond valójában csak egyszer emelte fel a puskáját, de a mozdulatot később többször oda-visszajátszották.

Amikor Han Solo reaktorszivárgásról beszél a Halálcsillag börtönblokkjának rádiójában, Harrison Ford ténylegesen improvizál, mivel direkt nem tanulta meg a szövegét a jelenethez, hogy a rögtönzése valósághűbb legyen.

A Halálcsillag turbólézerének kezelőszerveit egy Grass Valley 1600-7K tévés mixerpult "játszotta". (egy kéz jól láthatóan egy ún. áttűnéskart húz meg)

A Jedi szó a japán Jidai Geki kifejezésből származik, ami angolul period adventure drama-t jelent, azaz a múltban játszódó kalanddrámát.

Az a jelenet, amiben Csubakka a Halálcsillagon ráordít egy guruló robotra, mire az ijedten elhúz, nem volt benne a forgatókönyvben, hanem a forgatás során találták ki.

David Prowse és James Earl Jones (Darth Vader hangja) soha nem találkoztak személyesen.

Darth Vader szinkronja eredetileg Orson Welles lett volna, de Lucas később elvetette ezt az ötletet, mert Welles hangja túl ismert volt.

Források: Charles Champlin: A szárnyaló képzelet, Oliver Denker: A Csillagok háborúja-filmek