Az 1999-es Baljós árnyak – a felemás kritikai fogadtatás ellenére is – óriási sikernek bizonyult, és 16 év után a Star Wars ismét a csúcson volt. George Lucas sokat emlegetett alkotómódszere, miszerint mindig az adott korszak legfejlettebb trükktechnikáját kívánja használni filmjeiben, (ismét) meghozta gyümölcsét. Bár először fordult elő, hogy egy Star Wars-film nem nyerte el a legjobb vizuális effekteknek járó Oscart (helyette a Mátrix kapta), ettől még Lucas és az ILM (Industrial Light & Magic) ismét mérföldkőnek számító trükköket hozott létre (ne felejtsük el, hogy 10 évvel járunk az Avatar, 2-vel A gyűrűk ura és 12-vel A majmok bolygója - Lázadás, vagyis a teljes egészében számítógéppel létrehozott szereplők megjelenése előtt).
Az Új trilógia második részére 2002-ig kellett várni, ekkor mutatták be a moziban a Star Wars – II. rész: A klónok támadása című filmet, amely mintegy 10 évvel játszódik a Baljós árnyak után.
A Köztársaság óriási krízisben van, a felbomlás szélén áll: rengeteg bolygórendszer nyilvánítja ki szándékát, hogy kilép a Köztársaságból – a szeparatisták élén pedig a titokzatos Dooku gróf, az egykori Jedi-lovag áll. Miután a Coruscanton egy fejvadász sikertelen merényletet követ el a volt Naboo-i királynő, Padmé Amidala ellen, a Jedi Tanács Palpatine szenátor javaslatára két Jedi testőrt rendel ki melléje: Obi-Wan Kenobit és annak tanítványát, Anakin Skywalkert.
Palpatine főkancellár és a Jedi Tanács a biztonságosnak tűnő Naboora küldi Padmét és Anakint, ahol a két fiatal közti egykori gyermekkori barátság és rokonszenv lassan szerelemmé virágzik, mindeközben Obi-Wan nyomozni kezd a rejtélyes fejvadász után, így jut el a peremvidéki Kamino bolygóra, ahol megdöbbentő felfedezést tesz: egy üzemben harcosokat klónoznak a Köztársaság számára. Kenobi úgy sejti, hogy a harcosok mintaegyede, egy Jango Fett nevű fejvadász állhat az Amidala szenátor elleni merénylet mögött, ezért a Jedi Tanács utasítja, hogy vigye a fejvadászt a Coruscantra, hogy kihallgathassák. Noha Jango a fiával, Bobával, végül megszökik, Kenobinak korábban sikerült egy jeladót elhelyeznie az űrhajójukon, így követni tudja őket egészen a Geonosis-ig, ahol rettenetes dologra bukkan: Dooku gróf, Nute Gunray, neimoidi helytartó, és még néhány nagyobb cég vezetője egymást támogatva hatalmas droidsereget építenek, hogy polgárháborút robbantsanak ki a Köztársaságban. Eközben a Coruscanton Bail Organa szenátor és Palpatine javaslatára Jar Jar Binks sikeresen ráveszi a Szenátust, hogy rendkívüli jogokkal hatalmazzák fel a Főkancellárt, aki ezután hatalmával élve, elrendeli egy Köztársasági Hadsereg felállítását.
A film szereplői: Ewan McGregor (Obi-Wan Kenobi), Hayden Christensen (Anakin Skywalker), Natalie Portman (Padmé Amidala), Christopher Lee (Dooku gróf), Ian McDiarmid (Palpatine), valamint Samuel L. Jackson (Mace Windu), Temuera Morrison (Jango Fett), Anthony Daniels (Thripio) és Kenny Baker (Arto), és természetesen Frank Oz ismét Yoda mester hangján szólal meg. A rendező ezúttal is George Lucas volt, és a stáb jó része megegyezett az előző filmével (operatőr, producer, vágó, stb).
A klónok támadása története hasonlít A Birodalom visszavág tónusához. Lucas addig finomítgatta a forgatókönyvet, hogy az végül csak három nappal a forgatás előtt készült el, de a cselekmény még ekkor sem volt végleges; a forgatás alatt, de még hónapokkal a felvételek befejezése után is készültek új képsorok, amiket az utómunkák során illesztettek a filmbe. Lucas módszere a hagyományos „előkészítés-forgatás-utómunka” sorrendnél sokkal rugalmasabb volt: a pótfelvételek a jelenetek és párbeszédek finombeállítását célozták, és az előmunkák során tudatosan tervezték a pótlásokat. Ahogy Rick McCallum, producer mondta: „Ez tulajdonképpen egy normális 72 napos forgatás volt, csak éppen 18 hónapig tartott.”
Anakin Skywalker A klónok támadása központi alakja. Míg a Baljós árnyakban kilencéves kisfiú volt, a folytatásban már magabiztos és önfejű, impulzív és kalandra éhes 19 éves ifjú. Lucas írótársa, Jonathan Hales, szerint: „Még mindig tehetséges, szeretetreméltó és jó, aki eltökélte, hogy a legjobb és legerősebb jedi lesz belőle, ugyanakkor néha már fellángol benne a düh, de nem akar gonosszá válni. A hibák és tökéletlenségek azonban, amelyekkel minden ember meg van verve, rajta is átokként ülnek. Látható, milyen nagy nyomásnak és milyen új kísértéseknek van kitéve, ezért lassan ugyan, de sodródik a rossz felé.”
Ezek után nem csoda, hogy az ifjú Anakin szerepére nagyon körültekintően kerestek színészt. A szerepre meghallgatták többek között Ryan Phillippe-t, Paul Walkert, Colin Hankst (Tom Hanks fia) és Jonathan Brandist is (utóbbi híres gyerekszínész volt, 2003-ban, alig 27 évesen meghalt), sőt, egy időben még Leonardo DiCaprio neve is felmerült (azóta sem tudni, hogy valóban rá gondoltak-e az alkotók, vagy csak egyfajta médiahack volt), végül azonban a kanadai Hayden Christensenben találták meg a megfelelő embert.
Christensen alakításának meg kell teremtenie a Baljós árnyak és A Jedi visszatér által életre keltett Anakin-kép folytonosságát; a fiatal színész talán legnehezebb feladata az volt, hogy hihetővé tegye az átmenetet a szenvedélyesen akart jó és a fel-felvillanó agresszivitásban már jelentkező rossz között. A másik fontos momentum Anakin karakterében a Padméval való kapcsolata, és ennek kihatása a Jedi-létre. Tíz év távollét után találkoznak újra, és Padmé még mindig a kisgyermeket látja Anakinban, tehát neki is fel kell nőnie a kettejük között kibontakozó érzésekhez, noha Amidala – aki immár a Szenátus tagja – eleinte nem akar beleszeretni Anakinba, mert fontosabb küldetésre tartja magát elhivatottnak.
Míg az előző részben Amidala különféle csodaszép királyi öltözékekben és lenyűgöző hajkölteményekkel volt látható, addig az új filmben a jelmeztervezők már arra törekedtek, hogy az egykori uralkodót magánemberként, ill. szenátorként mutassák be. Nemcsak Natalie Portman, de a figura maga is idősebb, érettebb lett, így ruhatára is tükrözi ezt a változást: gazdag díszítésekkel ékesített, de a királynőénél lényegesen egyszerűbb, sokkal nőiesebb ruhákat visel.
Mivel az előző filmmel már eléggé meghatározták azt az útirányt, amit a különféle fegyverek, járművek, építészeti stílusok stb. megjelenésével követni akartak, Gavin Bocquet és Doug Chiang, látványtervezők, az új világok megjelenítésére helyezték a hangsúlyt, köztük is elsősorban a Kaminora és a Geonosisra.
A Geonosis a galaxis peremén túl kering, felszínén szinte állandóan zuhog az eső, míg a Geonosis sivár, száraz, sivatagos bolygó, melyen számtalan hegy és fennsík található. A bolygó népét Lucas keményen dolgozó, primitív, rovarszerű teremtményeknek képzelte el, melyek leginkább a termeszekhez hasonlítanak. (Ők építik a szeparatisták drodijait, melyek ezért maguk is rovarszerűen festenek.) A kaminóiak, akik a klónok gyártását végzik, ezzel szemben klasszikus sci-fi-stílusban tervezett, magas, vékony nyakú, felsőbbrendűséget sugárzó, kifejezetten elegáns megjelenésű lények.
A két népben közös, hogy valamennyiüket számítógéppel állították elő, csakúgy, mint számos egyéb digitális szereplőt: Obi-Wan vendéglős barátját, Dexter Jettstert, Wattot, Jar Jart, és a Star Wars-filmek történetében első alkalommal Yoda mestert (ki eddig animatronikus báb volt. Yoda amúgy már a Baljós árnyakban is digitális lett volna, de Lucasnak akkor még nem tetszett a számítógéppel rajzolt figura.)
A digitális technikának mindig is nagy szerep jutott George Lucas műveiben, bár korábban ez túlnyomórészt az utómunkában kapott hangsúlyt, most azonban kiegyenlítődni látszott az arány. Míg a Baljós árnyakban csupán néhány jelenetet rögzítettek így, az új filmnek már a teljes egészét, nagyfelbontású digitális kamerával forgatták, aminek legnagyobb előnye, hogy a felvétel azonnal visszanézhető, akár helyben is lehet rajta vágásokat eszközölni (és így akár egész jelenetsorokat megnézni), a nyersanyag nem fényérzékeny, tárolása egyszerűbb, olcsóbb, időjárástól függetlenül használható bárhol, és a hagyományos fotokémiai nyersanyaggal ellentétben a laborköltségek nagy része is megspórolható.
Míg a korábbi Star Wars-filmek Londonban készültek (a Levaseden Studióban), A klónok támadása műtermi jeleneteit Ausztráliában vették fel (ugyanott, ahol a Moulin Rouge is készült). A költséghatékonyságot is szem előtt tartó forgatás 2000. június 26-án kezdődött, majd két és fél hónap múltán a stáb Olaszországba költözött, ahol a Como tónál és a Villa Balbianellonál vették fel Nabooi jeleneteket.
Míg a forgatás közbeni viharok a Star Wars-filmek állandó kísérői, a stábnak ezúttal jó szolgálatot tett egy gyorsan elvonuló felhőszakadás: az egyik felvételt csodaszép szivárvánnyal ajándékozta meg, amiről sokan hiszik azt, hogy utólag, digitálisan készült. Forgattak még a spanyolországi Sevillában és persze Tunéziában is, ami a tatuini jeleneteknek adott otthont. (Anakin otthonának egy részét újra megépítették, de a hátteret már számítógéppel hozták létre.)
Lucas szerint John Williams szerepét a Star Wars-legenda megteremtésében nem lehet eléggé hangsúlyozni. „A Star Wars-filmek zenéje olyan, mintha egyetlen összefüggő egész lenne, amihez mindig csak hozzáteszek egy darabot egy-egy új filmnél.” – mondja Williams.
Az előző rész zenei motívumai közül most is visszacseng Anakin témája (ami a Darth Vaderhez kötődő Imperial March zenéjében gyökeredzik), de ismét felcsendül Yoda témája és a Baljós árnyak fénykardvívós jelenete alatt hallható Duel of Fates is. Teljesen új zenei kompozíció viszont az Anakin és Padmé románcát aláfestő szerelmi téma, ami Lucas kérésének megfelelően a régi hollywoodi filmek stílusát követi. Williams szerint ez a szerelmi téma a harmincas-negyvenes évek romantikus dallamait visszhangozza, amikor „a szerelmi történetek idealizáltabbak voltak, és a zeneszerzőkre hárult a feladat, hogy a vásznon nem megmutatható erotikát a zenei aláfestéssel kifejezésre juttassák.”
Anakin Skywalker A klónok támadása központi alakja. Míg a Baljós árnyakban kilencéves kisfiú volt, a folytatásban már magabiztos és önfejű, impulzív és kalandra éhes 19 éves ifjú. Lucas írótársa, Jonathan Hales, szerint: „Még mindig tehetséges, szeretetreméltó és jó, aki eltökélte, hogy a legjobb és legerősebb jedi lesz belőle, ugyanakkor néha már fellángol benne a düh, de nem akar gonosszá válni. A hibák és tökéletlenségek azonban, amelyekkel minden ember meg van verve, rajta is átokként ülnek. Látható, milyen nagy nyomásnak és milyen új kísértéseknek van kitéve, ezért lassan ugyan, de sodródik a rossz felé.”
Ezek után nem csoda, hogy az ifjú Anakin szerepére nagyon körültekintően kerestek színészt. A szerepre meghallgatták többek között Ryan Phillippe-t, Paul Walkert, Colin Hankst (Tom Hanks fia) és Jonathan Brandist is (utóbbi híres gyerekszínész volt, 2003-ban, alig 27 évesen meghalt), sőt, egy időben még Leonardo DiCaprio neve is felmerült (azóta sem tudni, hogy valóban rá gondoltak-e az alkotók, vagy csak egyfajta médiahack volt), végül azonban a kanadai Hayden Christensenben találták meg a megfelelő embert.
Christensen alakításának meg kell teremtenie a Baljós árnyak és A Jedi visszatér által életre keltett Anakin-kép folytonosságát; a fiatal színész talán legnehezebb feladata az volt, hogy hihetővé tegye az átmenetet a szenvedélyesen akart jó és a fel-felvillanó agresszivitásban már jelentkező rossz között. A másik fontos momentum Anakin karakterében a Padméval való kapcsolata, és ennek kihatása a Jedi-létre. Tíz év távollét után találkoznak újra, és Padmé még mindig a kisgyermeket látja Anakinban, tehát neki is fel kell nőnie a kettejük között kibontakozó érzésekhez, noha Amidala – aki immár a Szenátus tagja – eleinte nem akar beleszeretni Anakinba, mert fontosabb küldetésre tartja magát elhivatottnak.
Míg az előző részben Amidala különféle csodaszép királyi öltözékekben és lenyűgöző hajkölteményekkel volt látható, addig az új filmben a jelmeztervezők már arra törekedtek, hogy az egykori uralkodót magánemberként, ill. szenátorként mutassák be. Nemcsak Natalie Portman, de a figura maga is idősebb, érettebb lett, így ruhatára is tükrözi ezt a változást: gazdag díszítésekkel ékesített, de a királynőénél lényegesen egyszerűbb, sokkal nőiesebb ruhákat visel.
Mivel az előző filmmel már eléggé meghatározták azt az útirányt, amit a különféle fegyverek, járművek, építészeti stílusok stb. megjelenésével követni akartak, Gavin Bocquet és Doug Chiang, látványtervezők, az új világok megjelenítésére helyezték a hangsúlyt, köztük is elsősorban a Kaminora és a Geonosisra.
A Geonosis a galaxis peremén túl kering, felszínén szinte állandóan zuhog az eső, míg a Geonosis sivár, száraz, sivatagos bolygó, melyen számtalan hegy és fennsík található. A bolygó népét Lucas keményen dolgozó, primitív, rovarszerű teremtményeknek képzelte el, melyek leginkább a termeszekhez hasonlítanak. (Ők építik a szeparatisták drodijait, melyek ezért maguk is rovarszerűen festenek.) A kaminóiak, akik a klónok gyártását végzik, ezzel szemben klasszikus sci-fi-stílusban tervezett, magas, vékony nyakú, felsőbbrendűséget sugárzó, kifejezetten elegáns megjelenésű lények.
A két népben közös, hogy valamennyiüket számítógéppel állították elő, csakúgy, mint számos egyéb digitális szereplőt: Obi-Wan vendéglős barátját, Dexter Jettstert, Wattot, Jar Jart, és a Star Wars-filmek történetében első alkalommal Yoda mestert (ki eddig animatronikus báb volt. Yoda amúgy már a Baljós árnyakban is digitális lett volna, de Lucasnak akkor még nem tetszett a számítógéppel rajzolt figura.)
A digitális technikának mindig is nagy szerep jutott George Lucas műveiben, bár korábban ez túlnyomórészt az utómunkában kapott hangsúlyt, most azonban kiegyenlítődni látszott az arány. Míg a Baljós árnyakban csupán néhány jelenetet rögzítettek így, az új filmnek már a teljes egészét, nagyfelbontású digitális kamerával forgatták, aminek legnagyobb előnye, hogy a felvétel azonnal visszanézhető, akár helyben is lehet rajta vágásokat eszközölni (és így akár egész jelenetsorokat megnézni), a nyersanyag nem fényérzékeny, tárolása egyszerűbb, olcsóbb, időjárástól függetlenül használható bárhol, és a hagyományos fotokémiai nyersanyaggal ellentétben a laborköltségek nagy része is megspórolható.
Míg a korábbi Star Wars-filmek Londonban készültek (a Levaseden Studióban), A klónok támadása műtermi jeleneteit Ausztráliában vették fel (ugyanott, ahol a Moulin Rouge is készült). A költséghatékonyságot is szem előtt tartó forgatás 2000. június 26-án kezdődött, majd két és fél hónap múltán a stáb Olaszországba költözött, ahol a Como tónál és a Villa Balbianellonál vették fel Nabooi jeleneteket.
Míg a forgatás közbeni viharok a Star Wars-filmek állandó kísérői, a stábnak ezúttal jó szolgálatot tett egy gyorsan elvonuló felhőszakadás: az egyik felvételt csodaszép szivárvánnyal ajándékozta meg, amiről sokan hiszik azt, hogy utólag, digitálisan készült. Forgattak még a spanyolországi Sevillában és persze Tunéziában is, ami a tatuini jeleneteknek adott otthont. (Anakin otthonának egy részét újra megépítették, de a hátteret már számítógéppel hozták létre.)
Lucas szerint John Williams szerepét a Star Wars-legenda megteremtésében nem lehet eléggé hangsúlyozni. „A Star Wars-filmek zenéje olyan, mintha egyetlen összefüggő egész lenne, amihez mindig csak hozzáteszek egy darabot egy-egy új filmnél.” – mondja Williams.
Az előző rész zenei motívumai közül most is visszacseng Anakin témája (ami a Darth Vaderhez kötődő Imperial March zenéjében gyökeredzik), de ismét felcsendül Yoda témája és a Baljós árnyak fénykardvívós jelenete alatt hallható Duel of Fates is. Teljesen új zenei kompozíció viszont az Anakin és Padmé románcát aláfestő szerelmi téma, ami Lucas kérésének megfelelően a régi hollywoodi filmek stílusát követi. Williams szerint ez a szerelmi téma a harmincas-negyvenes évek romantikus dallamait visszhangozza, amikor „a szerelmi történetek idealizáltabbak voltak, és a zeneszerzőkre hárult a feladat, hogy a vásznon nem megmutatható erotikát a zenei aláfestéssel kifejezésre juttassák.”
A film első kritikái vegyesek voltak, de többségük megegyezett abban, hogy nagy fejlődés mutatkozott az I. rész óta. Ugyancsak csodálták a speciális effektusokat, amelyek sokkal jobbak voltak, mint a Baljós árnyakban, és külön örömüket fejezték ki a nézők és kritikusok a felől is, hogy Jar Jar csak jelentéktelen szerepet kapott és keveset lehet látni. 115 milliós költségvetése mellett 2002-ben a film 310 millió dollárt jövedelmezett (ma már 650 milliónál jár).
A végére egy aranyos baki, ami talán nem is az: az eredeti Csillagok háborújában van egy elhíresült jelenet, mikor a Halálcsillag irányítóközpontba birodalmi rohamosztagosok rontanak be, és egyikük olyan hévvel szalad, hogy bevágja a fejét az ajtó ívébe, ezért majdnem leesik a sisakja. Hasonló most is előfordult: amikor Obi-Wan és Jango Fett összecsapnak a Kaminón, Jango felrohan a hajója rámpáján és beugrik az ajtón, miközben látszik, hogy jól beveri a fejét. Egyesek szerint ez nem is hiba, hanem kikacsintás a rajongóknak a kétballábas rohamosztagosra célozva.
Kedves György!
VálaszTörlésEz a rész is nagyon összeszedett, ennek következtében tovább bővült a tudásom. Érdekes, hogy menyi mindenki szóba jött Anakin szerepére. A szivárványt eddig nem is figyeltem tudatosan, de majd mostantól! :D A wookieepedia a fejbeütős részt egyaránt besorolja a bakik és az utalások az OT-re közé.
Üdv: P.A.Video Studio
Örülök, hogy tetszik. :)
VálaszTörlés