Az X-Men – Az elsők két verzióban jelent meg: egy eléggé vérszegény kínálatot nyújtó DVD-n és egy annál alig többet felvonultató Blu-rayen. Úgy tűnik, a gyártó stúdió nem igazán törődött a vásárlókkal, így csak minimális extrák találhatóak a kiadványokon, annál mindenképp kevesebb, amennyit egy ilyen kaliberű film megérdemelne. Hogy ez téves üzletpolitika, vagy tudatos döntés eredménye, ne firtassuk.
A korhatár-besorolás 16-os, ami kissé furcsa, tekintve, hogy az amerikaiak odaát megelégedtek a PG-13-as kategóriával (azaz 13 éven aluliak csak szülői felügyelettel nézhetik meg), ezzel együtt semmi olyan nincs a filmben, ami indokolná a magasabb besorolást, hiszen nem látni benne több közvetett utalást erőszakra, vagy szexualitásra, és a témának sem jobban meghatározó eleme az erőszakos módon megoldott konfliktus, mint egy akármilyen 12-es karikás filmnek. Valaki biztos megint szakértett… Mindegy, lássuk a lemezt!
A lejátszás filmrészletes intróval indít, ami pár másodperc után kimerevedik, és sima állóképes, zenés főmenü lesz belőle, ami 2011-ben, pláne egy ilyen film esetében enyhén szólva is elszomorító, mert ordít róla az indokolatlan spórolás és az ebből fakadó igénytelenség. A menük nem magyar nyelvűek, de aki látott már életében DVD-t, annak nem okoz gondot a navigáció.
Az almenük szintén állóképesek, zene nincs, de ez nem is baj, mert így legalább semmi nem vonja el a figyelmet a beállításokról. Az angol és magyar hangsávon kívül van orosz, cseh és ukrán, és ugyan mind Dolby Digital 5.1-esek, ez akkor is megerősíti a tényt, hogy nem külön a magyar, hanem egy kifejezetten kelet-európai piacra szánt kiadvánnyal van dolgunk. (Ezt amúgy a feliratsávok is igazolják: bolgár, orosz, horvát, észt, román, lett, szlovén, stb.)
A film képe kifogástalan, ami egy 2011-ben gyártott alkotástól abszolút elvárható. Gyönyörűek a színek, vannak szép feketék, nyoma sincs életlenségnek, szemcsézettségnek, vagy kockásodásnak – azt is mondhatnám: referenciának is elmehetne a DVD képminősége. A magyar hang a moziban is hallott szinkron (Hevér Gábor, Hujber Ferenc, Bogdányi Titanilla, Epres Attila, Csondor Katalin stb.) az 5.1-es keverésben viszont jó magyar szokás szerint a center megint túl hangos, a balansz azonban szépen helyreáll angolra átváltva, ráadásul a szereplők eredeti hangja (James McAvoyé és Michael Fassbenderé mindenképp) némiképp mélyebbek, mint a szinkronoké, ami szerintem jobban illik a karakterükhöz.
A magyar verzióban sajnos több nem angol nyelvű szöveg is kimaradt, pontosabban azokat is leszinkronizálták, így tehát csak az eredeti változatban hallható, amikor Erik Argentínában katonaszökevényekkel sörözik és németül beszélget velük, ill. a film végi nagy csatajelenetben a szovjet tengeri flotta legénységének orosz szövegei is magyarításra kerültek, ami szerintem mindkét esetben csökkenti a drámai hatást. Az 5.1 kellőképp megdolgozza a hangrendszert, a dialógok tiszták és érthetőek, jók az effektcsatornák, és vannak jóféle basszusok is, amik persze főleg az akciójelenetekben érvényesülnek. A sima Dolby Digital nyilván nem veheti fel a versenyt a Blu-ray tömörítetlen TrueHD-hangjával, de azért így is képes nem kis hangzavart okozni a szobában.
Az extrák között találhatunk egy 11 perces kisfilmet A mutánsok csapata címmel, valamint 13 kimaradt, vagy bővített jelenetet, és… semmi mást. Ez az extra-mennyiség enyhén szólva sem nagy eresztés, jó hír viszont, hogy minden kapott magyar feliratot. A rövidfilmben főleg a szereplők és az alkotók mesélnek a film készítéséről, így azt is megtudhatjuk, hogy Michael Fassbender hetyke kis bajusszal érkezett a szereplőválogatásra, az Azazelt játszó Jason Flemyng a rendező, Matthew Vaughn szerencsemalaca, ill. hogy January Jonest (Emma Frost) totál nem zavarta, hogy falatnyi ruhákban kellett a kamera előtt állnia. Kissé zavaró, hogy a magyar feliratok néha akkor is a kép felső részén jelennek meg, amikor alul már, vagy még nincs kiírva a beszélő neve és titulusa, így a feliratok beletakarnak az arcokba. Egy másik hiba, hogy amikor a korábbi és az új X-filmek szereplőiről van szó, akkor minden karakter nevét lefordították, kivéve Árnyékét, aki így az eredeti Nightcrawlerként szerepel.
A kimaradt és bővített jelenetek alapvetően nem hiányoznak a végleges filmből, különösen az nem, amikor Charles és Erik Angellel találkoznak a bárban, ahol a lány táncol, és a kölönszobában a prof elsüt egy „pszichikus” viccet barátja kárára. Ezen kívül láthatjuk még hosszabban Vészmadár és Plazma kiképzésének kezdeteit, Charles csajozási próbálkozásait Moiraval, Eriket az argentin repülőtéren, Shaw világuralmi terveit Emma Frost elméjében, Hank és Raven majdnem-csókját stb.
Az összbenyomás eléggé felemás: a kép- és hangminőség ugyan tökéletes filmélményt nyújt, de az extrák fájóan kis száma miatt mégsem lehet teljes az öröm. Mivel a nyugat-európai kiadások is hasonlóan fapadosak, talán reménykedhetünk egy jövőbeli második megjelenésen, amin már lesz tisztességes mennyiségű bónusz-tartalom, ahogy egy ilyen remek filmhez illik.
Második páciensem A pap – Háború a vámpírok ellen című DVD. A filmről nem szeretnék túl sokat mondani, elég hozzá annyi, hogy ha veszünk egy turmixot, beleöntjük a Dredd bírót és az Equilibriumot, megszórjuk egy kis Mátrixszal, Constantine-nal, Aliennel és Hellboyjal, ízesítjük némi westernnel, egy csipetnyi keresztény dumával és vámpírokkal, akkor megkapjuk A papot, azaz Paul Bettany Kaptárját. Látványos, kellően nyomasztó, poszt-apokaliptikus hangulatú, ámde minden értelmet és eredetiséget tökéletesen mellőző, sablonos tucatzúzás, aminek összesen két pozitívuma van: Karl Urban és hogy alig 84 perces.
A borítón egyből kiszúrni a Vágatlan változat-feliratot, ami kissé furcsa egy alig másfél órás film esetében. A frontképen Maggie Q, Paul Bettany és Cam Gigandet néznek baromi szigorúan, felettük a – szerintem – tök fölösleges magyar alcím olvasható, ami azt az érzetet kelti, hogy el kell magyarázni a hülye nézőknek, mire számítsanak a film kapcsán (vámpírokra, vazze). Meg persze azért is van erre szükség, nehogy A pap mint főcím megtévessze a kóbor apácákat, akik valami szent csóka életrajzi filmjét akarnák megvenni. Ez a pap nem olyan pap, mert ez vámpírokkal bunyózik, szóval a dolog így mindenki számára egyértelmű, probléma letudva.
A borító alján lévő figyelemfelkeltő szöveget ezúttal sem sikerült helyesírási hiba nélkül megírni: „Briliáns, lebilincselő és valószínűleg a legeredetibb vámpír mozi, amivel valaha is találkoztál!” Nem tudom, ki hogy van vele, de én még nem találkoztam vámpír mozival, tehát olyan filmszínházzal, ami a nyakamba akart volna harapni és a véremet szívni. Ugyanis ha így van leírva ez a kifejezés, akkor ezt jelenti. Persze a borító készítői nyilván az olyan filmekre gondoltak, melyek vámpírokról szólnak, akkor viszont egybe, de minimum kötőjellel kell leírni, azaz a „vámpír mozi”-ból „vámpírmozi”, esetleg „vámpír-mozi” lesz.
Ez a film is 16-os karikát kapott, ami ebben az esetben valóban indokolt, hiszen sok rémséget láthat a kedves néző: csúnyán vicsorgó és még csúnyábban hörgő vámpírokat, közepesen véres trancsírozásokat stb., de mégsem olyan mennyiségben, ami indokolná a 18-as korhatár-besorolást.
A lejátszás egy Blu-ray-reklámmal indul, ami szerencsére átugorható, így egyből a menübe jutunk. Egymásba úszó filmrészletek és hangulatos zenei aláfestés jellemzi a főmenüt, a kiválasztó ikon egy kis kereszt. A menüpontok angol nyelvűek, de ez nem okoz problémát.
A hangbeállításoknál választhatunk az angolon kívül magyar szinkront is (Forgács Péter, Lamboni Anna, Kéri Kitty, Szabó Máté stb.), de szerintem az eredeti hangok sokkal kifejezőbbek, Paul Bettany dörmögését pedig úgysem lehet visszaadni más nyelven. Mind a hang-, mind a feliratsávok arra utalnak, hogy ezt a kiadványt is a kelet-európai piacra szánták, bár ennek némiképp ellentmond az arab, az ivrit, az izlandi, a portugál és a török feliratnyelv - utóbbiból hangsáv is akad (a többi mind közép- és kelet-európai).
A film képe elég szép, ami egy idei mozi esetében nem meglepő. Remekül mutatnak a sötétre, erősen kontrasztosra fényképezett városi képsorok, a feketék valóban feketék, ugyanakkor a sivatagi tájak vakító világosságával sincsen gond. Itt-ott apró életlenségeket véltem felfedezni a seriff arcközelijein, mintha nem lenne teljesen fókuszban a szereplő, de ezt talán ha két helyen tapasztaltam. A magyar felirat alapvetően jó, egy helyen viszont komoly fordítási hibát találtam, nevezetesen amikor a Papnő azt mondja a Papnak, hogy „idelovagolt”, ami igen furcsa kijelentés annak fényében, hogy a filmben nincsenek lovak. Nyilván az angol „ride” szót nem sikerült helyesen lefordítani, hiszen ez az ige a lovaglásra és a motorozásra is használatos.
A hangsávok Dolby Digital 5.1-esek, és néhol a hátsó hangfalak is kihasználásra kerülnek, például amikor a film elején az Egyház agymosó mantráját hallhatjuk (Hit, munka, biztonság), de néha egy-egy vámpír is beleliheg a nyakunkba. A hangrendszer az akciójeleneteknél is magához tér, de nyilván Blu-rayen, tömörítetlen hang mellett jóval durvább a hatás. A magyar hang rendben van, a center szokás szerint hangosabb kicsit.
Extrák terén jobban el vagyunk kényeztetve, mint az X-Mennél, de azért belefulladni sem fogunk a bónusz fícsörök tengerébe. A filmet audiokommentárral is végignézhetjük (Scott Stewart, rendező, Cory Goodman, író, valamint Paul Bettany és Maggie Q közreműködésével), de akadnak törölt és kibővített jelenetek is, továbbá két kisfilm a látványvilágról és a fegyverekről, járművekről. Sajnos, egyik extrához sincs magyar felirat.
A kimaradt és bővített jelenetek alapvetően nem hiányoznak a filmből, nem tesznek hozzá túl sokat a cselekményhez (pl. a Pap és Lucy búcsúja, hosszabb bunyó a vonaton stb.). A 12 perces, Véres határvonal című filmben valóban érdekes infókat mondanak el a városok megtervezéséről, továbbá lelkesen dicsérik önmagukat az alkotók, hogy a vámpírok ezúttal nem emberszerű, hanem állatias lények, akár egy rovarkolónia (kár, hogy ezt az ötletet már évtizedekkel korábban elsütötte az Alien-sorozat, ráadásul abban is volt Királynő), továbbá kiderül, hogy az akciójelenetek nagy részét Paul Bettany kaszkadőr nélkül, saját maga végezte. A fegyverek és járművek bemutatása is elég informatív, megtudhatjuk például, hogy a motorok alapjait milyen vasak képezték, és hogy a vonat vegyes-technikával készült, azaz egy része számítógéppel lett megrajzolva, amúgy egy kamion „játszotta” a szerelvényt. Noha sok az érdekesség, én mégis erősen hiányoltam a számítógépes trükkök és a harci koreográfiák részletesebb bemutatását, hiszen ezek a munkálatok szerves részét képezték, és legalább ezekről szerettem volna többet hallani, ha már a forgatókönyvre nem költött a produkció.
Habár ettől a kiadványtól sem fogunk hátast dobni, az összbenyomás mégis jobb, mint az X-Men esetében. A Blu-ray-tulajdonosok ráadásul nem egy, nem is kettő, de három különféle verzióban is megvásárolhatják a filmet: van egy sima műanyagdobozos, egy limitált példányszámú steelbookos (alumíniumtok), és egy 3D-s változat. Az extrák mindegyik kiadványon ugyanazok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése