Jane Eyre

Charlotte Brontë 1847-ben kiadott regényéből már 1915 óta készülnek filmadaptációk. A legfrissebb változatban Mia Wasikowska és Michael Fassbender mutatja be a nehéz sorsú nevelőnő és a belészerető lord drámai történetét, parádés mellékszereplőkkel.

A Jane Eyre-t a világirodalom egyik legfontosabb regényeként tartják számon. A szigorú és merev viktoriánus idők Angliájában egyfajta „lázadó szellemiséget” képviselt a regény, hiszen a történet és a főszereplő több szempontból is szembeszállt a korszak konvencionális szokásaival, mindehhez a szerző egy olyan főhősnőt teremtett, aki nem a férfiak alárendeltjének, hanem velük egyenrangú félként tekintett önmagára, fiatal nőként (de már gyerekként is) „arra vetemedett”, hogy önálló, független gondolatai és véleménye legyen, kimondva azt, ami a szívén van – legyen szó bármiről.

Ha valaki esetleg nem ismerné, a történet röviden a következő: az árva kislányt, Jane Eyre-t nagynénje neveli, aki egyáltalán nem szívleli határozott személyiségű unokahúgát, így végül egy intézetbe – lényegében árvaházba – küldi. Jane 18 éves koráig marad ott, nem sokkal ezután pedig Thornfield Hall-ban helyezkedik el, mint a kastély urának, Mr. Rochester gyámleányának nevelőnője. Az úr ritkán jár haza, de miután megismerkednek, Rochester és Jane között barátság alakul ki, ami lassan szerelemmé virágzik, annak ellenére, hogy a férfi és a nő között áthidalhatatlannak tűnő társadalmi szakadék húzódik.

Jane nem biztos a férfi szerelmében, hiszen az egy társadalmilag hozzá illő hölggyel készül házasságot kötni, de később kiderül, hogy Rochester ezzel akarta őt féltékennyé tenni, és igazából végig Jane-t szerette. Már az oltár előtt állnak, mikor kiderül Thornfield Hall mélyen eltemetett titka: a lord már nős, felesége egy őrült nő, akit a kastély egy elzárt szobájában tartanak. Jane összetörik és elhagyja a birtokot, napokig bolyong a vidéken, míg egy fiatal tiszteletes és annak húgai befogadják. A lány megpróbál új életet kezdeni: tanítónő lesz a helyi iskolában. Kis idővel később a tiszteletes megkéri Jane kezét, de ő még mindig Rochester-t szereti, így egy évvel később visszatér a kastélyba, amit leégve talál. Kiderül, hogy az őrült asszony gyújtotta fel, aki maga is halálát lelte a tűzvészben, a lord pedig súlyos sérüléseket szenvedett.

Ha ezt a történetet manapság írták volna, simán rá lehetne fogni, hogy sablonos és közhelyes, ugyanakkor hatásvadász módon nyálas, és egy nem hozzáértő rendező kezében gyomorháborgatóan gusztustalan, zokogós, álromantikus drámát lehet csak készíteni belőle. Szerencsére Cary Joji Fukunaga minden ehhez hasonló hibát elkerült, és egy nagyon szépen fényképezett, nem túl dinamikus, lassú folyású, de mégis nézhető, szép filmet készített. A legújabb adaptáció klasszikus módon keretes és időbontásos szerkezetű: a történet elején Jane látható, amint elkeseredetten bolyong a dombok között (a Thornfield Hallból való menekülése után, mint később kiderül), majd rövid jelenetekben megismerjük gyermekkora nehézségeit. Ezután játszódik maga a cselekmény, Mr. Rochester-rel és a kibontakozó szerelemmel, majd ismét a jelenben vagyunk, mikor a tiszteletes megkéri Jane kezét, de a lány visszatér a Thornfield-birtokra, hogy ott találja a leégett romok árnyékában vegetáló lordot.

A szereposztás nem is lehetne jobb: a címszerepben Mia Wasikowska (Alice Csodaországban) látható, aki egészen minimális színészi eszközökkel alakítja a halk szavú, visszahúzódó, de felvilágosult gondolkodású nevelőnőt. Rochester-t a Becstelen brigantyk Hicox hadnagya és az X-Men – Az elsők Magnetoja, Michael Fassbender játssza, aki nem csak hidegen néz jégcsapszerű szemeivel, de kifejezetten jól hozza a kissé nyers modorú, de mégis megnyerő földesurat.
Nem mondhatni ugyan, hogy túl komolyan szikrázna a levegő a két színész között (talán ez az egyetlen, amibe bele lehet kötni a film kapcsán, ill. jómagam a szerelmi szálat, a szerelem kifejlődését is kissé kidolgozatlannak éreztem), de aztán újabb jelenet következik, amiben Jamie Bell, vagy Judi Dentch szerepel. Bell (Rivers tiszteletes) kétségtelenül az egyik legtehetségesebb fiatal brit színész, Judi Dentch (Mrs. Fairfax) viszont maga a nagybetűs Angol Színjátszás, akinek minden mozdulata, pillantása, rezdülése és hanglejtése önálló fogalom és intézmény.

Remek angol film, kellemes filmélmény tehát a legújabb Jane Eyre, nagyszerű színészekkel, gyönyörű tájakkal, díszletekkel és jelmezekkel, sok drámával, de kevés könnyel, amit mindenkinek bátran tudok ajánlani, akinek már elege van a rengeteg nyálas amerikai szerelmi történetekből.