Mimetikus polialoid. Az meg mi a búbánat? Folyékony fém.

1984-ben egy akkor még ismeretlen rendező, James Cameron elkészítette kisköltségvetésű scifi-akciófilmjét egy, a jövőből visszatérő robotról, melynek feladata végezni egy fiatal nővel, hogy a gépekkel szembeni ellenállás leendő vezetője sohase születhessen meg. Az első terminátor nem járt sikerrel, így a másodiknak az anyja helyett a fiú lesz a célpontja.

A terminátor 1984-ben kasszasikernek bizonyult, igaz, a gyártó stúdió nem sokat kockáztatott; az alig 6 millió dolláros költségvetés viszont többszörösen megtérült, így az első film bemutatóját követően Arnold Schwarzenegger szinte azonnal felvetette a folytatás ötletét, az író-rendező James Cameron viszont eleinte hezitált, mert úgy érezte, hogy az első film kerek egész, ami le lett zárva.

Persze, nem ez volt az egyetlen akadály. Emlékezzünk: Cameron anno 1 dollárért eladta a forgatókönyvét, ill. lemondott a filmhez kapcsolódó jogai 50%-áról cserébe a rendezés lehetőségéért, így a film jogait ez idő tájt a Hemdale Film birtokolta, a cégnek pedig nem volt felhőtlen a viszonya a rendezővel és Schwarzeneggerrel; még peres ügy is lett az ellentétükből.

A költséges jogi procedúra miatt is a Hemdale pénzügyi nehézségbe került, ami kapóra jött Schwarzeneggernek, akinek közbenjárására sikerült meggyőzni a korábban Az emlékmást készítő Carolco Pictures-t (Andy Vajnát és Mario Kassart), hogy vásárolja meg a Terminátor jogait, pontosabban: az azt birtokló vállalatot.

Hogy a befektetés megtérüljön, Kassar ultimátumot adott Cameronnak, hogy vele vagy nélküle, de mindenképp lesz folytatás, viszont fel is ajánlott neki egy jelentős összeget, hogy vegyen részt a film munkálataiban, többek között írja meg a forgatókönyvet, erre viszont alig másfél hónapot kapott, ami rendkívül kevés idő, így Cameron és írótársa (a filmekben amúgy cameozó William Wisher) nekilátott a munkának.

A két író okosan továbbgondolta a karaktereket: Sarah Connor, aki immár tud a jövőről és az ítélet napjáról, magányossá, érzelmileg elhidegültté és paranoiássá válik, aki már-már betegesen készül az elkerülhetetlenre, ezért elmegyógyintézetbe zárják, tőle eltávolodott, nevelőszülőknél élő kiskamasz fiát pedig nem láthatja.

A történet központi eleme így Sarah és John Connor kapcsolata egymással és az átprogramozott, ezúttal védelmező T-800-zal, miközben a már első film írásakor kitalált, de akkor még megvalósíthatatlan folyékony fém T-1000 vadászik a fiúra.

A szereplőválogatás során Schwarzenegger személye nem volt kérdéses, viszont hétpecsétes titokként őrizték, hogy ezúttal jófiút fog alakítani. Gázsiját 12 millió dollárra becsülik, ami a maga korában kivételesnek számított.

Linda Hamilton is visszatért (Cameron ettől is tette függővé, hogy vállalja-e a filmet) a szerep kedvéért pedig alaposan kigyúrta magát és hónapokon át tanult fegyveres harcot egy korábbi izraeli kommandós irányításával.

A kisfiú John Connort Edward Furlong játszotta, akinek nem voltak korábbi filmes tapasztalatai, ezért színészleckéket vett és megtanították fegyverekkel bánni.

A T-1000 szerepére Robert Patricket választották, ami különösen nagy kontraszt Schwarzenegger megjelenéséhez képest. Ahogy Cameron fogalmazott: “ha a T-800 tank, akkor a T-1000 egy Porsche”. Patrick sokat gyakorolta a jéghideg, érzelemmentes nézést, alig pislogott, játékát pedig ragadozó állatok viselkedésére alapozta.

A forgatás 1990 őszén kezdődött Los Angelesben és más közeli helyszíneken. Cameronra szokás szerint nagy nyomás nehezedett, és ismét előjött jellegzetes munkastílusa, amit sokan diktatórikusnak neveztek az ellentmondást nem tűrő, maximalista hozzáállása miatt (azóta is híres erről). Rendkívül alaposan kidolgozott jeleneteket vettek fel, akár napokig forgatva egy arcközelit, amíg az olyan lett, amilyennek Cameron elképzelte, de a stáb még karácsonykor is dolgozott, ennek is köszönhető, hogy a közel fél éves forgatási munkálatokat sikerült a határidő előtt három héttel befejezni.

A vágás során több jelenet is kimaradt a filmből a játékidő csökkentése és a sűrítés érdekében, többek között az, amikor Kyle Reese meglátogatja Sarah-t a kórházban, de a vágószoba padlóján végezte az is, amikor a terminátort mosolyogni tanítják, vagy egy másik, melyben felnyitják a koponyáját és átállítják a központi processzorát, hogy képes legyen tanulni és fejlődni. A film vége is megváltozott; a rendezői változatban az ítélet napja nem jött el, a megöregedett Sarah-t pedig fiával és unokájával látjuk egy játszótéren. (A törölt jelenetek a későbbi extra változat DVD- és BluRay-kiadványokon megtalálhatók.)

Mindenképp meg kell említeni az úttörő speciális effektusokat is. Ahogy az első filmben, Stan Winston stúdiója ezúttal is közreműködött az élőben felvett trükk-jelenetekben maszkokkal és persze animatronikus robotokkal. Amikor például a T-800 körbevágja az alkarján a húst, aztán az egészet kesztyűként lerántja magáról, Schwarzenegger egy különleges, felcsatolható protézist visel, amit képen kívül bábosok irányítottak, így volt képes mozgatni az előtűnő robotkéz ujjait.

A mélység titkában Cameron már alkalmazott számítógépes trükköket, de a technika ez idő tájt közel sem volt kifinomult (évekre vagyunk még a Jurassic Park fotorealisztikus dinoszaruszaitól), de az Industrial Light and Magic (ILM) így is döbbenetes (és Oscar-díjat érdemlő) animációkat készített. Csak a T-1000 átalakulásaira 5 millió dollárt költöttek, Robert Patrickről pedig rengeteg referenciaanyag készült járás vagy futás közben, hogy az animátorok minél élethűbbre alakíthassák a figura mozgását.

Emlékezetes jelenet, amikor a T-1000 áthatol a kórház egyik folyosójának rácsán. Ebben a képsorban a rácsot rajzolták meg számítógéppel, Patrick fején pedig áthúztak egy digitális hullámot, hogy szimulálják a fémrudak fizikai hatásait.

A mindennel együtt kb. 100 millió dollárból készült Terminátor 2.-t minden idők egyik legjobb akciófilmjének és egyben folytatásának tartják. A bemutató hetében a legtöbbet kereső film lett 31 millió dollárral, világszerte pedig több mint 515 milliót profitált, de persze, erre rájöttek még a későbbi home videos és tévés bemutatók.

A film öröksége, hogy franchise-zá vált. A további folytatásokban Cameron már nem vett részt aktívan (ami eléggé látszik is a minőségen), így 2003-ban nélküle készült el a Gépek lázadása, melyben először láthattunk női terminátort (Kristanna Loken).

2008-ban mutatták be a mindössze két évadot megélt Sarah Connor krónikáit Summer Glau, Lena Headey és Thomas Dekker főszereplésével, ám mielőtt a sztorit rendesen kidolgozhatták és pláne lezárhatták volna, a sorozatot elkaszálták.

A 2009-es Megváltás Christian Bale és Sam Worthington kétszemélyes show-ja (főleg Bale kiakadása egy stábtagra), a 2015-ben készült Genisys figyelmen kívül hagyja a harmadik filmet, helyette Az ítélet napját folytatja, míg a 2019-es Sötét végzet ennek egyfajta folytatása.

Nem rosszak az új filmek, de mindegyiken látszik (talán a Megváltás kivétel), hogy sok új ötlet már nem volt, csak a meglévő idővonalakat és eseményeket próbálták valahogy megkavarni és újra elmesélni, a történetek hiányosságait pedig lehengerlő látvánnyal igyekeztek elfedni, ám a bevételeken ez sem segített.

Ami a jövőt illeti, egyelőre minden bizonytalan. Cameron elvileg lát fantáziát egy mozis rebootban, ám túlságosan elfoglalt az Avatar-filmekkel, Hamilton és főleg Schwarzenegger visszatérése pedig azért is kérdéses, mert közel 70, ill. 80 évesek (bár ez napjainkban talán már nem akkora akadály) és ugye Cameron sem lesz fiatalabb.

Annyi biztos, hogy egy anime sorozat érkezik a Netflixre, az első részt pedig augusztus 29-én mutatják be.