Ugyanakkor mi az, amit Zenovich hozzá tud tenni Robin Williams életéhez és életművéhez? Mit tud kihozni belőle? Hát... igazából előbbihez semmit, utóbbiból pedig nem túl sokat. Viszont! Ez közel sem azt jelenti, hogy a film rossz lenne, mert nem az, csak éppen nincs benne semmi olyan, amit egy akármilyen átlagos életrajzi dokumentumfilmben ne láttunk volna már korábban.
Beszélő fejek, közeli barátok, kollégák, családtagok mesélnek Williamsről, sztoriznak a kezdetekről, ifjú színész-éveiről, a felfedezéséről és befutásáról, fellépéseiről és filmjeiről, drog- és alkoholproblémáiról, később a betegségéről, közben peregnek a "kötelező" archív fotók és filmbejátszások, az egészet pedig Williams saját narrációja egészíti ki archív hangfelvételről.
Többek között Billy Crystal, Steve Martin, Whoopi Goldberg, Pam Dawber és sokan mások mesélnek Robin életéről és munkásságáról, hallhatjuk, hogyan élte meg John Belushi halálát, megtudhatjuk, milyen csendes és befelé forduló volt, amikor nem szerepelt, és hogy milyen magas hőfokon égett, amikor viszont közönség elé léphetett.
Marina Zenovich a jól bejáratott módszerrel készítette el hát filmjét, ami tulajdonképpen bárkiről szólhatna, hiszen a megszokott dokus eszközök működnek, ahogyan kell. Ami némileg kiemeli az alkotást az átlagból, az Robin Williams személye és halála, ami nem volt még annyira régen, hogy ne váltson ki érzelmeket mindazokból, akik szerették őt és a filmjeit.
Marina Zenovich a jól bejáratott módszerrel készítette el hát filmjét, ami tulajdonképpen bárkiről szólhatna, hiszen a megszokott dokus eszközök működnek, ahogyan kell. Ami némileg kiemeli az alkotást az átlagból, az Robin Williams személye és halála, ami nem volt még annyira régen, hogy ne váltson ki érzelmeket mindazokból, akik szerették őt és a filmjeit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése