Hogy kicsoda Slenderman? Hogy nem ismeritek? Ó, igazán senki sem ismeri, mert hol ilyen, hol olyan! Slenderman egy internetes mém, amelyet 2009-ben talált ki Eric Knudsen a Something Awful nevű weboldal fórumán. A leírás szerint magas, vékony, nincs arca, hosszúak a karjai, fekete öltönyt visel, a hátából pedig csápok nőnek ki. Az ijesztő horrorfigura embereket kísért, de legjobban a gyereket "szereti".
Az évek során Slenderman hatalmas rajongótáborra tett szert, elsősorban a tinik körében, 2014-ben pedig két kamasz lány imádatuk "kedvéért" rettenetes dolgot művelt.
Háttér:
2014. május 31-én a 12 éves Anissa Weier és hasonló korú Morgan Geyser elcsalta egy erdős területre osztálytársukat, Bellát, ahol Geyser egy konyhakéssel 19-szer megszúrta, ezután a kiskorú elkövetők magára hagyták a súlyosan vérző lányt. Bella csodával határos módon túlélte a támadást, életveszélyes állapotban kivonszolta magát az erdőből, ahol megtalálták, beszámolója alapján pedig a rendőrség rövidesen elfogta a két késelőt. Kihallgatásuk során elmondták, hogy Slenderman miatt akartak végezni iskolatársukkal, mert ha ellenállnak, az megölte volna a családjaikat, ill. azért menekültek el, hogy szolgálóként csatlakozzanak az öltönyös rémalakhoz annak erdei kastélyában. Weier és Geyser részletes beismerő vallomást tett, előzetes letartóztatásuk alatt pedig a bíróság úgy döntött, hogy felnőttként fogják kezelni őket, így akár 65 éves börtönbüntetés is várhat rájuk, ugyanakkor Morgan Geysernél a vizsgálatok megállapították, hogy öröklött skizofréniában szenved, ezért kényszer gyógykezelésre küldték. Enter Slenderman
Sajnos, beteg (nyugati) világban élünk, ahol a siker és a pénz hajhászása egyre inkább elbutítja és elmagányosítja az embereket, azon belül pedig a legérzékenyebb rétegnek számító fiatalokat, akik így egymás között és persze az interneten igyekeznek válaszokat találni kérdéseikre, ez viszont alkalomadtán riasztó eredménnyel járhat. A tájékozatlan, az ismereteiket kizárólag a netről vevő, valódi élettapasztalatokkal még nem rendelkező gyerekek és tinik a monitorok és kijelzők előtt élik az életüket, és bár nyilván nem lehet általánosítani, ill. szükséges az, hogy bizonyos tényezők egyidejűleg jelenjenek meg (ha úgy tetszik, a csillagok rossz együttállása), a wisconsini gyilkossági kísérlet is mutatja, hogy valami nagyon nincs rendben, és mihamarabb tenni kéne a hasonló esetek megelőzése érdekében, meg úgy általában azért, hogy a társadalom ne falja fel önmagát.
A film párhuzamot von Slenderman és az ún. hamelni patkányfogó figurája között, persze azt is leszögezi, hogy egy vándormotívumról van szó, ami az évszázadok során újra és újra megjelent a különféle történetekben és legendákban. Alighanem van valóságalapja a dolognak, de persze ezt ma már lehetetlen kétséget kizáróan kideríteni, a lényeg, hogy Slenderman afféle mutációja vagy modern variációja a XIII. századi mondának, melyben szintén gyerekek voltak érintettek.
A stílus a megszokott dokumentumfilmes, azaz beszélő fejeket látunk, főleg a két lány szüleit, akik elmesélik, hogy semmiféle előjelét nem tapasztalták annak, mire készülnek a gyerekeik - ugyanakkor Morgan Geysernél talán mégis sejthető volt, főleg azért, mert édesapja is skizofréniás, azonban a lánynál nem jelentkeztek a betegség egyértelmű tünetei, így kezelést sem kapott, és csak néhány gyerekkori reakciója alapján lehet utólag találgatni, hogy nem volt egészséges.
Természetesen rengeteg családi fotót és videót is bevágnak az alkotók, valamint a rendőrségi kihallgatásokon készült felvételeket, ill. híradós bejátszásokat is, melyek pl. a tárgyalóteremben mutatják az eljárás menetét. Elképesztő, hogy a két lány milyen könnyedén, de legalábbis természetesen beszél a tettükről. Személy szerint inkább sajnálom őket, semmint dühös lennék rájuk. A rendező abszolút kívülállóként kezeli a tényeket, semmiféle véleményt nem fogalmaz meg a történtekről, egyszerűen csak bemutat valamit, szakértőket kérdez, akik beszélnek a közösségi oldalakon és általában az interneten egyedül bóklászó, befolyásolható gyerekekre leselkedő veszélyekről, az online kultúra hatásairól, stb., ezek után konklúzió nem igazán van, persze, nem is feltétlenül hiányzik, hiszen a néző anélkül is képes levonni a megfelelő konzekvenciákat. Szomorú, hogy ilyesmi előfordulhat, és bár közhely, de odafigyeléssel, törődéssel és sok szeretettel talán megelőzhető egy hasonló eset.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése