Szilajt, a betörhetetlen, szabadságszerető musztángot egy nap fehér emberek ragadják el, megjárja a nyugat felé tartó vasút építését, összebarátkozik egy indián fiúval, és persze még egy gyönyörű kancával is megismerkedik, minden vágya azonban, hogy hazatérhessen anyjához és a méneséhez.
Fontos kiemelni, hogy bár a könnyebb nézői azonosulás érdekében némileg antropomorfizáltak a szereplők (az arcuk és a gesztusaik), sőt belső monológ is hallható (Matt Damon), a lovak mindegyike állatként viselkedik, nem beszélnek, de még csak nem is éneklenek (mert az megteszi helyettük Bryan Adams), de így is tökéletesen érthető minden történés és "párbeszéd".
Kisebbfajta érzelmi hullámvasút a film, mindenhol működnek a jobban-kevésbé hatásvadász elemek és sablonok (pl. tiszta szívű indiánok kontra elnyomó fehérek), van dráma is, szerencsére azonban a nagy amerikai szájbarágást mellőzték az alkotók, marad a szabadságvágy lehengerlő élménye.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése