Harapós nő

Valamikor a 90-es évek közepén láthattam (mókolt-dekódolt HBO-n) először John Landis elborult horrorkomédiáját, ami bár nincs túl magas értékelésen az imdb-n, szerintem mégis az egyik legjobb vámpíros film, mégpedig azért, mert az egész már annyira abszurd, hogy nem lehet nem röhögni rajta.
Mert most tényleg, kinek juthat eszébe olyan baromság, hogy a szexi francia vámpírcsaj megharap egy olasz bandavezért, de nem sikerül megölnie, mire a vérszívóvá alakult bűnöző később nekiáll egy olasz maffiózókból álló vámpírcsalád létrehozásához, a nő pedig egy beépített rendőrrel ered a pasas nyomába?

Szóval az egész alapötlet totál zakkant, ezek után pedig nem is szabad (vér)komolyan venni a produkciót, viszont ennek ellenére mégis van benne valami emberi, ahogy a címszereplő Marie szégyelli önnön lényét, és nem csak a kajálás, de a személyes érzelmei is vezérlik a vadászatok során.

Hatalmas sztárparádé a film, hiszen nem csak Anthony LaPaglia és Anne Parillaud szerepel benne, de a csúcs-zseniális Robert Loggia is, akit a még zseniálisabb Kránitz Lajos szólaltat meg egészen parádés módon. Azok a morgások és hörgések, amiket produkál... na meg amilyen élvezettel ordít és trágárkodik. Briliáns! :D

Rajtuk kívül még Chazz Palminteri, Angela Bassett, Don Rickles, Luis Guzmán is feltűnik, no meg apróbb cameószerepekben Tom Savini, Sam Raimi, Dario Argento és Frank Oz.

Kár, hogy hasonló R-kategóriás, szórakoztató blődlik ma már nem igazán készülnek, de hát azért vannak az ilyen klasszikusok, hogy pótolják a hiányt. :)